Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

nuel bajor választófejedelem hivatalosan kinevezett udvari arcképfestője a Párizsban élő Joseph Vivien, aki a kölni udvar számára is szállított képeket. De ugyanennek a tendenciának a jegyében kerül majd egy évtizeddel később a drezdai udvari műhely élére Frigyes Ágost trónörökös - a későbbi III. Ágost - hívására az 1716-ban Párizsból áttelepülő Louis de Silvestre is, valamint lesz a pfalzi választófejedelem arcképfestője Mannheimben a feltehetően Largilliére-tanítvány Pierre Goudreaux.

37 A festő hazahívásának körülményei miatt vetette fel Lázár Béla, hogy Mányoki Berlinben valószínűleg megfestette II. Rákóczi Ferenc feleségét.

38 Jóllehet az eddig ismert forrásokból nem derül arra fény, hogy az arckép valóban el is készült, a következtetés mégis kézenfekvő. Hiszen Mányoki leginkább egy kész művével bizonyíthatta Rákóczi előtt, hogy képzettsége és tapasztalatai a reprezentatív udvari arcképfestésben valóban alkalmassá teszik az állásra. A korábban csak feltételezett arcképet David Richter Rákóczi feleségéről 1704-ben festett képmása alapján sikerült azonosítanom,

39 s minthogy Rákócziné és Mányoki a későbbiekben már nem találkoztak, a portré elkészítését a fejedelemasszony 1707. áprilisi

40 tartózkodása idejére datálnom - amennyiben a fennmaradt példány a párdarabhoz hasonlóan nem saját kezű utólagos másolat (B. 301.). Rákócziné arcképe Mányoki berlini működésének időszakából az egyik utolsóként festett alkotás, amely az 1706-1707 folyamán kivitelezett tisztigaléria-portrékhoz képest lényegesen viszszafogottabb, formálásmódját tekintve merevebb megoldást mutat. Míg a tisztiportrékban a típus és rendeltetés okán megengedhető, sőt kívánatos volt az ábrázolások lendületesebb, olykor erőteljesebb, marciális jellege, addig ez esetben a hivatalos uralkodóportrék formai és stiláris követelményei játszottak elsősorban szerepet. Ebben Mányoki számára láthatóan Weidemann reprezentatív megoldású arcképei voltak mérvadóak és követendőek, elsősorban azok a munkái, amelyeket I. Frigyesről és feleségéről, Sophie Charlotte porosz királynéról festett.

41 Rákócziné portréján a brokátruha és a palást rajzos, élfényekkel hangsúlyozott felülete, a redővetés kemény, vonalas szerkesztettsége a porosz reprezentatív arcképek nehézkes dekorativitását idéző megoldás. A formaképzésnek ez a fajta leegyszerűsítése, a kompozíciós lendület hiánya mutatja elsősorban, hogy Mányoki, némiképp feladva arcképeinek korábbi franciás eleganciáját és könnyedségét, igazodni próbált a porosz udvari arcképfestés szikárabb ízléséhez. Ugyanez a váltás figyelhető meg némi formai nehézkességgel és kompozíciós aránytalansággal kiegészülve azon a térdképpé JEGYZETEK 1 Hagedorn, 1755. 258. 2 Börsch-Supan, 1966. 12, itt Rigaud „livre de raison"-ja alapján tizenegy német főherceg, illetve választófejedelem portrémegren25. Friedrich Wilhelm Weidemann (1668-1750): Sophie Charlotte porosz királyné, 1705 előtt Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Berlin, Schloß Charlottenburg bővített portrén is, amely Sophie Dorothea von Celle két korábbi ábrázolását követve két fázisban készült, s amelyet épp Rákócziné arcképének jól megfogható és pontosítható jellemzői alapján tulajdonítok a festőnek, szintén az utolsó berlini hónapok munkájaként (B. 307). Ha helytálló a kép attribúciója kapcsán felvetett lehetőség, s az eredeti mellkép változat mai formára való kiegészítésében (amely egyidejű volt a még munkában lévő tisztisorozattal) valóban az ábrázolt leányának, a porosz trónörökösnének a megrendelését feltételezhetjük, akkor bizonyára a trónörököspár remélt későbbi megbízásait, a nagyon is belátható udvari érvényesülés lehetőségét jelenthette az a „favorable Condition", aminek feladását Mányoki - némi csalódottsággal - Rákóczinak írott levelében felemlegette.

42 delését sorolja fel 1694-től 1731-ig terjedően, továbbá Largillière hat munkájára hivatkozik, amelyeket 1700-1714 között német hercegi családok tagjairól festett.