Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)

Sophie Dorothea von Celle, részlet, Schloß Marienburg és a dekoltázst keretelő, kihajló ruhafodrok a vállon ugyanúgy megtalálhatók, mint a fotóról ismert előképen. (Az archív fotó lelőhelye: Celle, BomannMuseum. A képet A. Neukirch egykori cellei múzeumigazgatónak a fotó hátára írt megjegyzése azonosítja: „Sophie Dorothée nach dem Jacobischen Original. Original im Besitz der Nachkommen des Ob. App. Ger. Präs. Leist in Böhmen, jetzt wahrscheinlich beim Hz. v. Cumberland", Leister, 1954. 163/26. j. 19. kép. A szerző megemlíti, hogy a portré nincs Schloß Marienburgban). Az új meghatározás mellett szól, hogy a térdképpé való bővítéskor a festő Sophie Dorothea egy további ábrázolásának kompozícióját vette mintául. A kiegészített változat ugyanis a testtartást, valamint a kezek elhelyezését tekintve hűen követi a hercegnő talán legkvalitásosabb portréját, a Schloß Marienburgban jelenleg is a hercegi család tulajdonában lévő, ugyancsak tájba komponált ülő térdképet {Leister, 1954. 161-162. 15. kép; Leister, 1970. 4. kép). Úgy tűnik tehát, hogy a charlottenburgi kép nemcsak az arcvonásokban, de a két előképet illetően is Sophie Dorothea ábrázolásaihoz kötődik, amelyek azonban jelentős időkülönbséggel készültek. A félalakos középrész fotóról ismert előképe feltehetően az 1680-as évek második feléből való, legalábbis annak a hercegnőről festett allegorikus portrétípusnak az alapján, amelynek invenciója állítólag Henry Gascar (1634/35-1701) munkája 1686-ból. Ez a több másolatban is ismert kompozíció (Leister, 1954. 152. 3-7. kép) ugyanúgy a hűszas évei táján mutatja a hercegnőt, mint az archív felvételen látható portré, vagy - elfogadva az űj meghatározást - maga a charlottenburgi kép (vö. C. 378.). A kiegészített térdképet Mányokinak tulajdonítom, eddig ismert legkorábbi műve, egy fiatal lány 1692-1696 körüli portréja, valamint II. Rákóczi Ferenc feleségének 1707-es ábrázolása alapján - az első esetében főként az arc megfestésére, a testkontúrok lágy megformálására, az utóbbinál pedig a ruha hasonló festői-formai kivitelezésére hivatkozva (B. 301, 329.). A kép legutóbb javasolt szerzőjének, Jouvenetnek ismert munkái (Carl Philipp Prinz von Hannover, 1688 k. Göttingen, Kunstsammlungen der Universität, Börsch-Supan, 1966. 84. 24. sz. és kép; Blumenthal szobrász, 1690/96 k. Dülberg, 1990. 135-136. 168. sz. és kép) jellemzően oldott, lágy festőiségükkel, nagyvonalú ecsetjárásukkal inkább ellentétben, semmint rokonságban állnak a kiegészített térdkép részletekbe menő precizitásával, hangsúlyozott rajzosságával. Egyedül az arc puha belső kontúrjai emlékeztetnek Jouvenet Carl Philipp-portréjára, de ebben az összefüggésben, azt gondolom, legfeljebb csak a festői hatások eredetét azonosíthatjuk. A charlottenburgi portré kissé ügyetlen szerkesztése, elhibázott testarányai mindemellett nagykivágatú kompozícióban járatlan festőre vallanak, s ez Jouvenet-ről említett munkája alapján nem mondható el. A kép attribúciójában külön kérdést jelent a készítés ideje és a feltételezett megrendelő, figyelembe véve a körülményt, hogy Sophie Dorotheáról nem ismert 1694-es száműzetése utáni ábrázolás. (Leister, 1954. 173; Leister, 1970. 170.) A fenti analógiák szerint azonban a charlottenburgi portré előképek alapján készült, mégpedig olyan ábrázolások nyomán, amelyek a hercegnő válását megelőző időből valók. A kép kivitelezésének két fázisa közül az elsőt Mányoki korai éveire feltételezem, 1694-es felső időhatárral, azt gondolva, hogy ekkor készült az ovális formátumú félalak, vélhetően a család számára. (Vö. Neues vaterländisches Archiv oder Beiträge zur allseitigen Kenntniß des Königreichs Hannover und des Herzogthums Braunschweig. 1827. I. Band. 156, ahoi egy 1695-ös lüneburgi vonatkozású adat szól Mányoki festőtevékenységéről, valamint arról, hogy megrendelői előkelő körökbe tartoznak.) Ebből a feltevésből indul ki a későbbi kiegészítés megrendelőjére vonatkozó javaslatom is, amely egyelőre csak következtetésen alapszik, tekintve, hogy gyűjteménytörténeti adattal nem tudom alátámasztani. Eszerint a kompozíció átalakítása talán a cellei hercegnő azonos nevű lánya, Sophie Dorothea megbízására történt, a porosz trónörökössel, Frigyes Vilmossal 1706 novemberében kötött házasságát követően. Mányoki ugyanis ebben az időben a tisztigaléria-portrék kivitelezésével már