Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)

az őrgrófné aranybarna brokátruhát visel, hermelines vörös palásttal. Mögötte vörösesbarna támlásszék, kétoldalt arany díszítésű kék függöny. A hátoldal felirata alapján a portré az irodalomban korábban Andreas Möller munkájaként szerepelt, 1719-ből. A felirat szövegtípusa azonban nem felel meg a Möller szignatűráknál szokásosnak: nem „Möller pinxit", illetve „peint par Möller" szignó-változat (úgy mint: Christiane Sophie Wilhelmine bayreuthi hercegnő, 1718; Christiane Eberhardine választófejedelemné, 1720; Christiane Eberhardine választófejedelemné, 1723; Madame Chambers, 1729, ld. Marx, 1975. 46; Marx, 1981, 42, 44, 45), hanem német nyelvű és az ábrázolt nevével együtt valószínűleg inkább utólagos felirat, semmint szignatűra. Legutóbbi közlésekor a képet Mányoki és Möller közös munkájának véltem, azt feltételezve, hogy a portré félalakos középrésze Mányokitól származik az 1714/15 körüli évekből, míg az egész alakká történő kiegészítés a környezettel Andreas Möller munkája, a dán festő 1723-as drezdai tartózkodása idejéből. Az attribúció alapja a Mányokinak tulajdonított félalak esetében a fénykezelés, az anyagok és részletek megformálásának módja volt, továbbá az, hogy a képfelület és az alak aránya szinte sorozatszerűen kapcsolja a képet az anhalt-dessaui hercegi család portréihoz, Henriette Agnes, Johanna Charlotte, valamint Anna Luise anhalt-dessaui hercegnő ábrázolásaihoz (A. 56, 65, B. 231. sz.). Sophie Magdalena dán királyné nemrégiben közölt, 1720/22-re datálható egész alakos portréja azonban további ismereteket és ujabb támpontokat adott Mányoki festői készségeiről ebből az időből, aminek alapján mostanra űgy gondolom, hogy a kiegészítést is Mányoki munkájának tarthatjuk (A. 152.). A statikus komponálás és a súlyos formálásmód, ami Sophie von Sachsen-Weissenfels ábrázolását jellemzi, a dán királyné arcképén is megtalálható, viszont markánsan különbözik Möller egész alakos kompozícióinak választékosságától. Azok a részletek pedig, amelyek Louis de Silvestre 1719-es, Maria Josepha trónörökösnét ábrázoló reprezentatív portréjának közvetlen inspirációját mutatják (pl. oszlop, a képteret keretelő dús drapéria, a súlyos anyagszerúséggel kivitelezett brokátruha, a kézfejek megformálása), a kiegészítés idejének pontosabb meghatározását teszik lehetővé. Mindez amellett szól, hogy a félalakos portré továbbfejlesztése Mányokinak tulajdonítható, valószínűleg az 1720 körüli évekből. A kiegészítés saját kezűségét és datálását alátámasztja a kép jellemző színpárosítása, az aranybarna és a vörös mellé a háttérfüggöny színeként társuló tompa kékeszöld, ami a dán királyné 1720/22-as képmásán domináns színhármasként és hasonló kompozíciós elosztásban ugyancsak megtalálható. IRODALOM: Marx, 1975. 46; Marx, 1981. 45. (Möller, 1719); Buzási, 1998. 68, 81, 104. 59. sz. (Mányoki, Möller kiegészítésével). B. 307. 2. színes kép SOPHIE DOROTHEA von Celle hercegnő, „Prinzessin von Ahlden" (1666-1726) feltételezett portréja Georg Wilhelm von Braunschweig-Lüneburg, 1665-től cellei herceg (1624-1705) és Eleonore Desmier d'Olbreuse (1639-1722) leánya. 1682-ben ment férjhez unokabátyjához, György Lajos későbbi hannoveri választófejedelemhez (1660-1727), aki 1714-ben I. György néven angol király lett. A házasság 1694-ben válással végződött a hercegnő és Philipp Christoph von Königsmarck gróf kapcsolata miatt, amikor is Sophie Dorotheát férje az Aller melletti Schloß Ahldenbe száműzte. Házasságukból született Georg August, a későbbi II. György angol király, valamint Sophie Dorothea, I. Frigyes Vilmos porosz király felesége. IRODALOM: Róhrbein-Rohr, 1995. 16, 26, 63. (leszármazási tábla.) 1694 körül, kiegészítés: 1707 (?) Olaj, vászon; 127x99 cm (az ovális középrész: 75,5x55 cm) Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Berlin, Schloß Charlottenburg Leltári szám: GK I 3030 Proveniencia: Valószínűleg Berlin, Königliches Schloß Ezüst színű díszítéssel ellátott kék ruhában és aranymustrás vörös köpenyben ábrázolt sötétbarna hajú fiatal nő portréja. Az eredetileg ovális formátumú mellkép később térdképpé kiegészítve, erdős, jobbra megnyíló táj háttérrel bővült. A portré előbb Pesne, később pedig ismeretlen festő alkotásaként szerepelt, legújabban pedig Noël III. Jouvenet-nek, az 1685-1695 között Hannoverben dolgozó udvari festőnek tulajdonítva. Ábrázoltja kezdetben ismeretlen volt, majd az újabb irodalom I. Frigyes porosz király felesége, a hannoveri hercegnő Sophie Charlotte (1668-1705) portréjaként azonosította. Az ábrázolt kilétét tekintve azonban más meghatározás is szóba jöhet. A kép ugyanis elsősorban az arcvonásokban, de a fej és a felsőtest beállításában is - azaz lényegében az eredeti ovális kompozíció részletében - Sophie Charlotte sógornője, Sophie Dorothea cellei hercegnő egy lappangó, ma már csak archív fotóról ismert félalakos portréját követi. A megfelelés ez esetben nemcsak az ábrázolt személyét érinti, de a charlottenburgi kép félalakos középrészének feltételezett előképét is, ami véleményem szerint az archív felvételen látható kompozíció egy változata lehetett. A legújabban készült röntgenfelvételen ugyanis jól kivehető, hogy a kiegészítés és az azzal egyidejű átfestés előtt a hercegnő mélyen kivágott, vállait szabadon láttató ruhát viselt, amelynek vonala