Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)

Proveniencia: Korábban Joachim Józef Benedykt Lelewel (1786-1861) történész, numizmata gyűjteményében. A varsói Nemzeti Múzeum vásárlása 1935-ben. Kiállítva: Múzeum Historyczne mst. Warszawy (Johann Samuel Mock feltételezett műveként) Fiatal férfi sötét háttér előtt ábrázolt félalakja, kék nyakfodorral díszített páncélban, afölött skarlátvörös kabáttal. Alakját barna prémmel bélelt sötétkék lepel fogja át. A portrét a varsói Nemzeti Múzeum katalógusa kérdőjellel Johann Sámuel Mock alkotásának tartja ugyan, azonban ehhez az attribúciós javaslathoz érv vagy analógia nem kapcsolódik. Amíg az elsősorban csataképeiről, allegóriáiról és nagyfigurás jeleneteiről ismert Mock hűvös, dekoratív stílusától a portré festői lényegét tekintve tér el (Id. Mock varsói Nemzeti Múzeumban őrzött nagyfigurás életképeit Chudzikowski, 1964. 71-72. 152-155. kép, valamint nagyméretű allegorikus pannóit Marx, 1985a. 27, továbbá: Marx, 1976/1977. 53-87), addig Mányoki szerzőségét több stilárisan meggyőző analógia is támogatja, így az 1710-es évek munkái közül elsősorban Bieliríski koronamarsall 1713-ra datálható szignált portréja (egykor Dresden, Residenzschloß, ld. A. 18.). A két kép festői megoldásának rokonsága amellett szól, hogy a portré Mányoki 1713. évi varsói tartózkodása idején készülhetett. A képet a gyűjteményben Johann Joachim Daniel Jauch építész portréjaként tartják számon. A meghatározás oka és eredete előttem nem ismert, mindenesetre határozott kételyeket támaszthat vele szemben az a körülmény, hogy az ábrázolt a képen mellpáncélban látható, ami egy építészportré ikonográfiájának semmiképp sem felel meg. Sokkal inkább jelentheti azt, hogy egy a szász vagy lengyel udvar körébe tartozó, katonai vagy magasabb hivatali pozícióban lévő személy, esetleg udvari nemesember ábrázolásáról van szó. IRODALOM: Chudzikowski, 1964. 73. 156. sz. (Z. Bieniecki véleménye alapján kérdőjelesen Mocknak tartva); Katalog Warszawa, 1969. 277. 824. sz. (Mock?); Buzási, 1992-1996. 137. 66. sz. (Mányoki, 1714. körül); Buzási, 1999. 18. B. 271. 55. kép JOHANNA CHARLOTTE von Brandenburg-Schwedt őrgrófné, született von Anhalt-Dessau hercegnő (1682-1750) (Életrajzához ld. A. 65. sz.) 1714 (?) Olaj, vászon; 153,5x119,5 cm Stockholm, Nationalmuseum, Svenska statens porträttsamling, Gripsholms slott Leltári szám: NMGrh 1184 Felirat (a hátoldalán): „La Margrave de Schwedt Grandmère de la Princesse Ferdinand" Proveniencia: III. Gusztáv svéd király húga, Sofia Albertina hercegnő (11829) ajándékaként egy későbbi időpontban jutott Gripsholmba. A kép feltehetően családi örökségből származott, minthogy Sofia Albertina rokonságban állt a porosz uralkodócsaláddal, anyja, Luise Ulrike porosz hercegnő II. Frigyes porosz király húga volt. (A kép adatai Eva-Lena Karlsson, Stockholm szíves levélbeli közléséből, 2002. szeptember 17.) A kép korábban Pesne kérdőjeles szerzőségével szerepelt a gripsholmi gyűjteményben, ujabban azonban ismeretlen festő műveként tartják nyilván. A régi attribúcióhoz igazodva mint Pesne feltételezett művét közöltem magam is Johanna Charlotte drezdai mellképének azonosítása kapcsán (B. 273.), amellyel a gripsholmi portré nemcsak az arc részletét tekintve, de kompozícióban, az ábrázolt testtartásában, a hajviselet és az öltözet több részletében is különösen sok egyezést mutat. Arra, hogy a gripsholmi ábrázolásban Mányoki munkáját azonosítsam, a térdkép egy alaposabban megítélhető és értékelhető mellkép változata adott lehetőséget, amely 1997-ben műkereskedelemből került elő, ugyancsak Pesne művének tulajdonítva, s mint ilyen jutott később a Schloß Charlottenburg gyűjteményébe (B. 272.). A gripsholmi képet a Mányokitól származó mellkép példányok (B. 272, 273.) első változatának tartom, részben a reprezentatívabb kivitelezés, részben az arckifejezés élénksége okán. Emellett szóló érv, hogy a gripsholmi portré arcrészlete a kompozíció mellképváltozatainál lényegesen több formai és megoldásbeli rokonságot mutat Johanna Charlotte egykor Drezdában volt, és kétségtelenül ugyancsak első példánynak mondható 1714-es portréjával (A. 65.). A gripsholmi festmény egy feltehetően 1714 tavaszán Berlinben elkezdett, majd Drezdában befejezett munka, amennyiben figyelembe vesszük Mányoki erre az időszakra vonatkozó visszaemlékezését (1735. június 18-án kelt folyamodványa, SächsHStA, Geheimes Kabinett, Loc. 379/11. Fol. 88r-v., ld. a levéltári források közt, 9. dokumentum). Elkészülte után valószínűleg Berlinbe került, amit az alábbi két berlini másolat mellett az is igazol, hogy Pesne 1715 körül festett portréja, amely az őrgrófnét fiával ábrázolja, a fej részletét tekintve ezt a változatot követi (Schwerin, Staaliches Museum, ltsz.: G. 226, Berckenhagen 1958. 160c. sz. 30. kép, valamint Strutz, 1984, 77. sz.). A kép 18. századi sorsához és provenienciájához tartozóan fontos adalék a hátoldal francia nyelvű felirata, amely az ábrázoltat August Ferdinand porosz herceg feleségének, Anna Elisabeth Luise őrgrófnénak a nagyanyjaként pontosítja (ld. Berckenhagen, 1958. 121.). Ez esetleg arra utal, hogy a kép a 18. század második felében (August Ferdinand ui. 1755-ben