Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

meg azoknak a hatásoknak, amelyek a 17. század végén a holland befolyástól önállósuló északnémet portréfestészetet alakították, s amelyekkel Mányoki pályája kezdeti időszakában művei alapján ítélve kapcsolatba került. Amilyen mértékben fordult a német arisztokrácia érdeklődése az új megoldásű reprezentatív portrétípusok felé, olyan mértékben kapott e területek arcképfestészetében mind nagyobb szerepet az angol, illetve a francia portré (többek között Peter Lely és Largillière mester-tanítvány kapcsolatában egymással is összefüggő) udvari változata. A francia hatás annyiban közvetlenebb volt, hogy a német hercegi gyűjteményekben - meglehetősen korán, 1695-1700 körül - megjelentek az arisztokrácia párizsi útjai során Rigaud-val és Largilliére-rel készíttetett főhercegi portrék,

2 míg az angol udvari portréfestés befolyása inkább holland közvetítéssel (például Adriáén van der Werff düsseldorfi udvari működése nyomán), vagy pedig Godfrey Kneller művein keresztül jutott el - az utóbbiak főként John Smith sokszorosításában. A hatások sokféleségét azonban nemcsak az „import" lehetőségei biztosították. A hannoveri udvarban Andreas Scheits elődje, a francia Noël III. Jouvenet udvari festőként készített, érzékeny fénykezelésű és könnyed ecsetjárású műveiben például északolasz tanultságának tapasztalatait hagyta hátra,

3 s ugyancsak különálló, de markánsabb stílusváltozatot képviselt az 1692-től Hamburgban, majd időnként a Hannoverhez közel fekvő detmoldi udvarban működő Johann Heinrich Rundt, Gerard de Lairesse egykori 7. Mányoki Ádám: Fiatal férfi prémmel díszített lengyel öltözetben, 1704 körül Egykor magyar magántulajdonban (B. 323.)