Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)

ugyancsak 1718 körüli, több másolatban készült és Bernigeroth metszetéből is ismert II. Ágost-képmása (Berckenhagen, 1958. 100; Lomnicka-Zakowska, 1997. 182. 74. sz.). Míg az arc és a hajviselet megoldásában Mányoki hűen követi saját portréját, addig a jobb kar előrenyúló mozdulatában, a jobb vállon átvetett hermelines palást, valamint a rendjelszalag megformálásában a Pesne-kompozíció pontos átvételét adja. Ez utóbbi forrást tekintve a közvetlen előkép azonban nem Bernigeroth metszete lehetett, hanem egy olyan festett változat, mint az a térdkép, amely a Solms hercegek tulajdonából a niederlausitzi Schloß Baruthban maradt fenn (Berckenhagen, 1958. 100. 15. sz., 62. kép). Ez a metszetnél több egyezést mutat Mányoki másolatának részleteivel (pl. a páncél nyakfodrának és a palást hermelinszegélyének vonala), többek között abban, hogy Mányoki képéhez hasonlóan nem szerepel rajta az Aranygyapjas-rendjel, amelyet II. Ágost 1722-ben kapott kézhez, s amelyet ezt követően minden ábrázolása feltüntet. A kép legközelebbi festői analógiáját a lipcsei Kramermeister, Johann Albrecht 1718-as portréjában találjuk meg, elsősorban a kép színezésében és festésmódjában, de az orr-, száj- és szemkörnyék feltűnően rokon formai megoldását tekintve is (A. 3.). IRODALOM: Marx, 1985. 82/41. j. (csak felsorolásban említi, nem köti előképhez és nem datálja). B. 233. II. ÁGOST, Erős Ágost lengyel király, szász választófejedelem (1670-1733) 1718 körül Olaj, vászon; 83x64 cm Warszawa, Múzeum Narodowe w Warszawie Leltári szám: 183956 Kiállítva: Warszawa, Múzeum Historyczne mst. Warszawv A képet korábban Silvestre alkotásának tartották, majd Irena Voisé König metszetével összevetve Mányoki műveként közölte, azonban készítési idejére nem tett javaslatot. Véleményem szerint a varsói kép a Königféle metszetből ismert (elveszett) eredeti példány (1718 k.) saját kezű, részletekben egyszerűsített másolata. Megfestése valószínűleg egyidejű a drezdai Gemäldegalerie Alte Meister II. Ágost-portréjával, amely kompozíciós variációként készült, s elsősorban az arckifejezés élénksége okán a varsóinál kvalitásosabbnak mondható (B. 232.). IRODALOM: Voisé, 1981. 226. 5. kép. B. 233. B. 234-235. BASSENGE, Paul (1715-1779) Hugenotta családból származó kereskedő, aki fivéreivel szülővárosából, Prenzlauból 1730 és 1740 között telepedett át Drezdába. A következőkben a család fontos szereppel és pozíciókkal bírt a város református közösségében. Paul 1748-1764-ig, majd 1771-től haláláig az egyházközség elöljárója, „ancien"-je, 1775től pénztárnoka („cassier") volt. Fia, Paul Bassenge párizsi udvari ékszerész a Böhmer-cég társtulajdonosaként 1785-ben egyik szereplője volt az ún. „Nyakék-pernek". IRODALOM: Rosenhagen, 1934. 113, 155, valamint a 124. oldal melletti kép aláírása. 1745 körül Olaj, vászon Magántulajdonban BASSENGE, Paul feleségének portréja 1745 körül Olaj, vászon Magántulajdonban Paul Bassenge portréja 1934-ben G. Bassenge tulajdonában Lipcsében volt, jelenleg párdarabjával együtt berlini magántulajdonban, a család leszármazottainál található (Gerd Bartoschek szóbeli