Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - A. Jelzett, valamint forrás vagy metszet alapján Mányokinak tulajdonított művek (A. 1-229.)

Jelezve: „A. de Mányoki f. 1742" Proveniencia: A londoni Smirke-gyűjteményből, amelynek árverésekor a képet Max Hevesi vásárolta meg. Bejegyzés a katalógus egyik példányába: München, Zentralinstitut für Kunstgeschichte, Bibliothek. A kép már feltehetően az ő tulajdonából szerepelt az 1930-as bécsi kiállításon A lappangó kép az egykori leírás szerint kékesszürke háttér előtt, asztalnál ülve ábrázolta a szobrászt, barnásvörös kabátban, válláról előreomló vörös lepellel. Dátuma alapján posztumusz ábrázolás, amely a historizáló portrék modorában készült, s amelyről Moritz Bodenehr metszete (az 1714-ben megjelent „Bartbuch" egyik ábrázolása, ld. Asche, 1978. 114. kép) és a kammeri plébánián őrzött, korábban többnyire Mányokinak tulajdonított festmény (C. 368.) alapján elfogadhatjuk, hogy valóban Permosert ábrázolja. A Kammerben található képpel való motívumbeli egyezések (a vállon átvetett lepel, mell elé emelt kéz, asztalra helyezett munkaeszközök, a hajviselet azonossága) arra engednek következtetni, hogy képének elkészítésekor 1742-ben, már Permoser halála után, az arcvonásokban több azonosságot mutató Bodenehr-metszet mellett a kammeri ábrázolás lehetett Mányoki kiindulópontja. IRODALOM: Catalogue of ancient & modern pictures and miniature portraits from the property of Edward Smirke ... and from various sources. London Christie's, 1928. december 10. 12. 78. sz. (mint Permoser, jelezve, 1742-re datálva); A műgyűjtő, III. 1929/3. 84-85. (ismeretlen szobrász, 1742-re datálva, a képet bécsi műkereskedelemben lévőnek mondja); Katalog Wien, 1930. 10. 18. sz. (szobrász portréja, jelezve, 1743-ra datálva); Lázár, 1933. 79-80, 120, 126, LXXIV/a. tábla (Lázár szerint a hátán régi angol nyelvű felirat, mely szerint a kép 1726-ban készült. Lázár az adatot tévesnek mondja, és a képet 1731-1732-re datálja); Hopp, 1973. 741; Hopp, 1973a. 156; Buzási, 1999. 18. A. 120. PETRI, Johann Konrad (1677-1753) Drezdai udvari hivatalnok. IRODALOM: Lázár, 1933. 72. 1740 Olaj, vászon; 82x64 cm Jelezve (a hátoldalon): „A. de Mányoki pinxit 1740" 1933-ban drezdai magántulajdonban, majd 1992 körül német műkereskedelemben (Karl Theodor Stahl Kunsthandlung, Mannheim, Helmut Börsch-Supan szíves közlése, 1992. május) Mellkép sötét háttér előtt. Az ábrázolt szürke kabátot, alatta sárga mellényt visel, amely szétnyíló kabátja alól tűnik elő. Melle előtt és vállán szőrmével bélelt vörös lepel. IRODALOM: Lázár, 1933. 72, LX/a. tábla. A. 120. A. 121. POCIEJOWA (Poczejowa) (?-?) A kép készítésének dátuma alapján az adat feltehetően Ludwik Konstanty Pociej (1664-1730) litván kincstárnoknak és nagyhetmannak, valamint vilniusi palatínusnak az első (?) feleségére vonatkozik. Ludwik Konstanty Pociej 1717-től másodszorra Emerencjana Warszycka férje lett (Katalog Dresden, 1997. 316. 570. sz.). IRODALOM: Zedier, Lex. Th. 26. 1740. 913-914; Katalog Dresden, 1997. 184. 262. sz., valamint 316. 570. sz. 1713 Említi Mányoki 1713. június 10-én Varsóban kelt számlája: „4. Ihr Excell: die Lithausche Groß Feld Herrin Mad: Poitsi ...18 Ducat[en]". Dresdener Gemäldeinventar 1722/28. Lit: A. Inv. Nr.: 1086. „Mangocki - original] - Mad. Potcei la Grande General de Littau - IE 8Z - IE 2Z ..." A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). Korábbi lelőhelye („Geliefert"): „Ihro Hoheiten Garten". Dresdener Gemäldeinventar „vor 1741" Fol. 37v: „Pohl. Portraits - Pohl. Dames und Cavalliers" Lit: A. Inv. Nr. 1086. „Mangocki - original] - Mad. Potcey la Grand Gen. de Lutthaue - B[rustbild] - IE 8Z - IE 2Z ..."