Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - A. Jelzett, valamint forrás vagy metszet alapján Mányokinak tulajdonított művek (A. 1-229.)

Legkorábbi említése a salzdahlumi galéria 1776-os leltárában (Eberlein): „Adam de Manjocki, Das Bildniss des Grafen Gotter, in Pohlnischer Kleidung mit einem Mantel. Vor ihm steht ein Hund ... Auf Leinwand, 2 Fuß 7 Zoll breit, 3 Fuß 3 Zoll hoch." Fekete háttér előtt ábrázolt oldalra forduló félalak, sötétbarna kabátban. Alakját barna prémmel szegett sötétszürke lepel öleli körül, ezen a kép bal sarkában a Fekete Sas-rend csillaga látható, míg nyakában a rendjel lánca. Előtte felfelé tekintő kutyája. Egy újabban készült röntgenfelvétel a kutya fejének egy korábbi, a jelenlegitől eltérően megfestett változatát mutatta ki (ld. Safarik, 2001. 186, hivatkozás Silke Gatenbröcker szóbeli közlésére). IRODALOM: Eberlein, 1776. 249. 39. sz.; Parthey, 1863. II. 78. 1. sz.; Blasius, 1868. 7. 67. sz.; VU 1894. 105-106; Ebe, 1898. 280; Riegel, 1900. 403-404; Meier, 1907. 71; Fleichsig, 1910. 86; Katalog Darmstadt, 1914. 98. 369. sz. (repr.); Biermann, 1914. I. 39. 58. kép, II. XXXII; Stübel, 1914. 7/2. j., 8; Fleichsig, 1922. 77; Christoffei, 1923. 30; Lázár, 1926. I. 99. 18. sz. 100; Thieme-Becker, XXIV. 1930. 46; Fuchse-Grote, 1932. Heft 1. 17; Lázár, 1933. 45, 121. (1717-1718 körül) XXXVIII. tábla; Gerson, 1942. 304/3. ).; Garas, 1955. 19; NDB VI. 660; MűvLex, III. 1967. 237. (1718); Katalog Braunschweig, 1969. 92-93; Hopp, 1973a. 134. (1718); Jacob-Klessmann, 1976. 40; Buzási, 1988. 50-51. (1731-1732); Katalog Braunschweig, 1989. 172-173. (1730 után); Katalog Berlin, 1991. 71. 52. sz.; Zick, 1992. 117, 23. kép (1731 körül); Krüger, 1993. 15-16. 4. kép; Schweers, 1994. Th. 1/3. 1158; Safarik, 2001. 157, 186. 67. sz. A. 55. HAGEDORN, Christian Ludwig von (1712-1780) Hans Statius von Hagedorn (1668-1722) alsószászországi dán rezidens fia. Jogi tanulmányait követően 1735-től szász állami szolgálatban állt. 1737-től követségi titkárként a következő másfél évtizedben a szász „Departement der Etrangeraffaires" számára dolgozott. 1737 és 1740 között Bécsben, 1740/1741-ben Mainzban volt külügyi szolgálatban, majd 1741 végétől 1743 elejéig Drezdában, ekkor már mint követségi tanácsos. Diplomáciai pályájának további állomásai: Mainz és Frankfurt (1743-1745), Mannheim és Düsseldorf (1745-1748), Bonn (1748), valamint Frankfurt (1749-1750). 1752-től végleg Drezdában telepedett le. 1764-től a drezdai Művészeti Akadémia és Királyi Galéria igazgatója volt, egyidejűleg 1774-ig rendszeresen jelentek meg képzőművészeti írásai a „Bibliothek der schönen Wissenschaften und freyen Künste" című drezdai művészeti folyóiratban. Több művészetelméleti munkát írt, köztük a gyakran idézett „Lettre à un amateur de la peinture..." című művészeti esszét (Dresden, 1755), amely Mányoki első, a későbbiekben forrásként használt életrajzát is tartalmazza. Maga is foglalkozott rézkarc készítésével, életrajzai tájképeket és karakterfejeket említenek tőle. A kortárs német gyűjtemények között talán legjelentősebbnek tekinthető, elsősorban kortársak műveiből álló festészeti gyűjteménye örökösei kezén 1806. november 14-én biztosítási csalás következtében tűz áldozata lett. Hagedorn Mányoki barátja, első méltatója és műveinek értő gyűjtője volt. IRODALOM: Cremer, 1989; Wiecker, 1993. 1742 Mányoki 1742 áprilisában elkészítette portréját, Hagedorn kívánsága szerint id. Frans van Mieris modorában. A képről Hagedorn 1742. május l-jén keltezett levelében így ír: „... eine völlige Composition in dem Goût eines Mieris, so ich aber selbst erfunden und alles und jedes angegeben. Supponire, ich stünde in einem Fenster, woran Weinranken laufen, davon ich eine Traube abbreche, daneben ein Möpschen, so nach der Natur gemalt, und stemmt sich auf die Vorderpfoten. Ich habe eine Houdar de la Mottische Haube auf, ein bloßes Ohr, ein offenes Hemd, so mit dem Kopfloch auf die Haut den Schatten wirft, wie dergleichen Largillière zu observiren pfleget. Der Fond ist Luft und etwas Baumwerck, einen Garten anzudeuten. [...] Ich bin vortreflieh getroffen. [...] Das Bild übertrifft alle andern, die in seiner Stube stehen. Der Hund hat gebellt, als er sich im Bilde gesehen." (Idézi: Cremer, 1989. 38-39.) Hagedorn a kép párdarabjaként még az év júniusában megrendelte Balthasar Dennernél bátyja, Friedrich képmását is (Cremer, 1989. 41-42. A képről készült metszetre ld. uo. 443.), de mivel az eredménnyel elégedetlen volt, a portrét végül Dominicus van der Smissen kivitelezte (Cremer, 1989.102.). Smissen portréja ma is megvan a hamburgi Kunsthalle gyűjteményében. (Olaj, vászon; 81x63,5 cm, ltsz.: 41. Katalog Hamburg 1966.) A Hagedorn-portréra vonatkozó levélbeli említés a gyűjtemény 1806-os másolatban fennmaradt jegyzékének 1493-as tételében szereplő képpel azonos: „1493. Ein Manns Portrait mit einer Wein Traube und einem Hund von Adam Maniocki im Jahr 1742 gemahlt, 2 Fuß 10 Vi Zoll hoch und 2 Fuß 2 Zoll breit, 80 [Rthl.]" [Kb. 81x64 cm] A kép 1806. november 14-én, a Hagedorn-gyűjtemény pusztulásakor nem égett el, leírása megtalálható a tűzesetet követően felvett jegyzőkönyvben (Wiecker, 1993. 113.): „Ein malerisches, historisches Portrait mit einer Traube und einem Mops, von Maniocchi, auf Leinwand, 80 [Rthl.]". A portré jól azonosíthatóan szerepel a dán Hans Rudolf Saabye hagyatékából 1819. február 2-án Koppenhágában elárverezett képek között: Abt. A. „Nr. 63 Adam Maniocky. Christian Ludvig Hagedorn, mit einer dunklen Kleidung und in eine rote Samtkappe gehüllt und Hut auf dem Kopf, hält Trauben in der rechten Hand und neckt einen Mops. Auf Leinwand 31 V2 Z. h., 24 Z. b." A képet egy