Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

nagyobb csoportját jelentik - egymástól gyakran nem is szétválaszthatóan - az orvosi és gyógyszerészeti művek, az Ars Medica, Medicina - akkori megnevezéssel Artzney Kunst

16 -, továbbá az ahhoz közelálló kemiátria (iatrokemia, azaz orvosi kémia)

17 témakörét érintőek, valamint a tisztán kémiai tárgyú munkák,

18 amelyekből együttvéve 41 művet lehetett a tulajdonában azonosítani. Művészhagyatékként már az eddigiekben is legalábbis rendhagyónak mondható könyvtár legkülönlegesebb részéről azok az ugyancsak szép számban jegyzékbe vett művek adnak számot, amelyeknek tárgya az alkímia, a kabbala, a „mágia naturalis", illetve egy-egy esetben a fizika és arithmetika - ezt összességében egyelőre 38 könyvről mondhatjuk el

19 -, vagy az a 4 munka, amelyik a jövendölés, a varázslás valamelyik fajtájával foglalkozik.

20 Álljunk meg egy kicsit ezen a ponton, félbehagyva a művek tematikai változatosságának ismertetését. Az utóbbi „tudományokkal" kapcsolatban ugyanis felmerül a gondolat, vajon összefüggésbe hozható-e ez a tekintélyes mennyiségű „természettudományos" irodalom bármiféle experimentális tevékenységgel vagy praxissal? A kérdést ugyancsak indokolja, hogy a hagyatéki leltárban feltüntetett 26 kézirat kettő kivételével az utóbb említett témakörök valamelyikébe tartozik - legalábbis megadott témája alapján. Az orvostudományhoz, gyógyszerészeihez és kemiátriához 9 kapcsolódik - közülük több „geschriebenes Buch"-nak mondott talán kiadott mű kéziratos másolata lehetett

21 -, míg másik 4 a leltárban egységesen csak „chymisches Manuscript"-ként szerepel.

22 További 10 kézirat címleírása alapján nagy valószínűséggel az alkímia témakörébe sorolható,

23 egy pedig a kabbalával és a „mágikus tudományokkal" foglalkozik.

24 A részben talán Mányokitól származó kéziratok nagy száma és lehatárolt tematikája akár kísérleti tevékenység bizonyítéka is lehetne, azonban a hagyaték egyéb tárgyai ennek lehetőségét nem támasztják alá. A festő egyéb ingóságát felsoroló tételekben - ezek a leltár utolsó negyedét teszik ki - ugyanis nincs említve olyan eszköz, illetve felszerelés, amely bármilyen kísérleti - netán alkimista - tevékenységre utalna. Nincs szó tehát a korban mégoly divatos aranycsinálásról, de valószínűleg nincs szó a kor szintjén álló tudományos tevékenységről sem. Erre a következtetésre kell jutnunk, ha a 155 nevet tartalmazó szerzői névsor összetételét, illetve a leginkább preferált szerzőket vesszük tekintetbe.

25 A leggyakrabban előforduló nevek ugyanis Paracelsus, valamint követője, a misztikus teozófus Jakob Böhme - a leltárban az elsőtől 5, a másodiktól 6 mű található, utóbbiak az 1682-es amsterdami gyűjteményes kiadásból -, de 3 művel szerepel Cornelius Agrippa von Nettesheim, az ő „De occulta Philosophia"-jának két kiadása is megvolt Mányoki könyvtárában, illetve Christoph von Hellwig - két esetben álnevén, Valentin Kreutermannként -, az orvos és mineralógus Johann Friedrich Henkel, a misztikus Johann Georg Gichtel és Friedrich Hiel, valamint az egyházi énekszerző Benjamin Schmolck. De képviselve van a kemiáter Oswald Croll, Gottfried Rothe lipcsei orvos - mindketten egyazon mű két kiadásával -, a lengyel alkimista Michael Sendivogius, továbbá Johann Popp, Johann Joachim Becher, Dethlev Clüver, Christian Democritus, Elias Beynon, Pierre le Lorrain Abt von Vallemont, illetve Georg Paul Siegvolck. Többségük Paracelsus-követő, orvos, kémikus, fizikus és alkimista, ugyanakkor esetleg hermetikus, illetve misztikus filozófus is - jellemző képviselőjeként kora, a 16-17. század filozófiai és természettudományos gondolkodásának. Mányoki könyvtárának jegyzékében azonban ott találjuk Albertus Magnus, Basilius Valentinus, a misztikus teológus Sebastian Franck, az alkimista és rózsakeresztes Michael Maier II. Rudolf udvari orvosa -, a Paracelsus-követő orvos, kemiáter és misztikus filozófus Johann Baptist van Helmont, az alkimista és hermetikus Heinrich Khunrath vagy Aegidius Gutmann egy-egy olyan munkáját is, amely - akárcsak a fentebb említett szerzők művei közül nem egy - már akkor is az alkímia, a kabbalisztikus irodalom vagy a hermetikus, illetve misztikus gondolkodás klasszikusának számított. S habár például az orvoslással és gyógyszerészettel foglalkozó kötetek némelyike tényleges praxist folytató orvos műveként akkori értelemben valóban „szakkönyvnek" tekinthető,

26 a hagyatéki jegyzék fentebbi témaköröket érintő műveinek java valószínűleg inkább abba a kategóriába tartozik, amely az adott témát egyfajta popularizált természettudományos-filozófiai közelítésben tárgyalja. Már nem a tudományos gondolkodás termékeiként íródtak - különösen azok, amelyek a 17. század második felében vagy azt követően jelentek meg -, hanem a társadalom szélesebb körében népszerűsödött ezoterikus műveltség utóvirágzása jegyében. Mányokinak ez a hagyatéki jegyzék alapján jól körvonalazható érdeklődése pontosabban értelmezhető, ha összefüggésbe hozzuk a (jobbára protestáns) teológiai munkák tekintélyes mennyiségével, illetve a teozófikus és pánszofikus gondolkodás némely alkotását is magában foglaló szépszámú - 29 művet jelentő

27 - misztikus irodalommal, ami ebben az esetben Kempis Tamástól Madame Jeanne-Marie de la Mothe-Guyon koráig a keresztény misztika legkülönbözőbb irányzatait képviselő műveket jelenti. Pontosan ez volt ugyanis a szellemi öszszetétele és háttere a rózsakeresztes társaságok létrejöttének, valamint 17-18. századi működésének.

28 Lehet, hogy a társaság alapszabályában megfogalmazott filantropikus szándékkal, a rózsakeresztes testvérek legfőbb „kötelességének" tekintett ingyenes gyógyítással magyarázható a könyvtár nagy számű orvosi, gyógyszerészeti és kémiai tárgyú kötete és kézirata is. Hogy Mányoki tagja volt-e a rózsakeresztes társaságnak, valószínűleg sosem tudjuk meg. A gyanút mindenesetre alátámasztja az a négy ebbe a témába tartozó könyv, illetve