Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

16 Valamennyi lelőhelye: SächsHStA, ORD, SchKR. Ezen belül: 1713. június 10.: Band 23-24. Fol. 83. Quittung Nr. 25; 1714. október 12.: Band 28. Fol. 82. Quittung Nr. 26; 1715. július 10.: Band 31. Fol. 46. Quittung Nr. nincs; 1715. október 18.: Band 31. Fol. 43. Quittung Nr. 11. 17 Lázár, 1933. 25/2. j. 18 A rőtben és hüvelykben megadott méret mai mértékegység szerint: 75,7x61,3 cm. Az átszámításban itt és az alábbiakban is, a Gregor J. M. Weber tanulmányát (Weber, 2000.) kísérő forrásközlésben használt átszámítást követtem. (1 Elle = 56,5 cm, 1 Zoli = 2,4 cm) A fennmaradt képek, amelyeket a leltárkönyvek ebben a méretben tüntetnek fel, 74/77 x 59,5/60 cm-esek. 19 SächsHStA, ORD, SchKR, Band 23-24. Fol. 83. Quittung Nr. 25. A számla alján szereplő kifizetett összeg - 3220 tallér - ugyanennek a kötetnek az elején (Fol. 3.) a kifizetések összesítésénél is szerepel: „Zu den Ungrischen Portraits Mahler ... bezahlt laut Quittung No. 25. 3220. Thaller". 1 dukát = kb. 2,75 tallér, azaz a számlán szereplő képek árának Mányoki mintegy ötszörösét kapta meg. 20 A megadott méret mai mértékegység szerint: 73,3x58,9 cm, illetve 78,1x63,7 cm. 21 Antoine Pesne: Hercegnő arcképe, 1712. Staatliches Museum Schwerin. Bartoschek, 1983. 13. sz.; Hercegnő arcképe, 1712. Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Potsdam, Neues Palais, ltsz.: GK I 50410. Bartoschek, 1983. 14. sz.; Charlotte Luise Gräfin von Schwerin, 1713 körül, Schloß Pillnitz, ltsz.: S. 664. Berckenhagen, 1958. 283a. 22 Marx, 1983. 95; Marx, 1985. 60, 62, 64, 66. 23 Börsch-Supan, 1966. 30, 78. 24 Gurlitt, 1901-1903. 569; Löffler, 1982. 110-111, 120; Marx, 1983. 96, 98; Weber, 2000. 86; Katalog Dresden, 1987. 47. 25 Weber, 2000. 85-86, többek között Johann Georg Keysler 1741-ből idézett leírása alapján. 26 A „szépséggaléria" eltávolítására vonatkozóan Marx, 1983. 98. 27 Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister Gal. Nr. 3983. Olaj, vászon; 159x127 cm. Marx, 1975. 43; Marx, 1983 95-96. 28 Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister, Gal. Nr. 3982. Olaj, vászon; 203x129 cm. Marx, 1985. 43, 74. 29 Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister, ltsz.: 75/75. Olaj, vászon; 142x114 cm. Marx, 1975. 43, 76-77. 57/a. sz. 30 Lubomirska portréját az archív felvétel alapján a festett ovál mentén körbevágták, majd egy nagyobb vászonra dolgozták. A képről fennmaradt háború előtti fotón számítógépes nagyítás segítségével ugyanis több olyan részlet figyelhető meg, ami arra utal, hogy az ovális eredeti kép, valamint a körülötte lévő kiegészítés két külön darabból álló felület. Sobieska hercegné arcképe esetében a megnagyobbításkor megtartották a vászon eredeti szögletes formáját, és a kiegészítést annak mentén a két vászon szálainak összefésülésével, majd ragasztásával végezték el. 31 Valamennyi a Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister gyűjteményében. Marx, 1975. 77-79. 59, 60, 62, 63, 64, 65, 66, 67. sz. 32 A sorozatra vonatkozó leltárkönyvi kivonat Marx, 1975. 176-177, valamint: Katalog Schallaburg, 1984. I. 7. sz. 33 Ld. Mányoki: Sobieska hercegné (A. 150.), 156,5x124 cm; François de La Croix: Ismeretlen hölgy, Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister, Gal. Nr. 3983. 159x127 cm. (Marx, 1983. 97/1. ).; Marx, 1975. 43.) Silvestre 1724-es sorozatának darabjai 153/160x114/125 cm közötti méretben készültek. (Marx, 1975. 77-79. 59, 60, 62, 63, 64, 65, 66, 67. sz.) 34 Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister, Gal. Nr. 3970. Olaj, vászon; 153x114 cm. Marx, 1975. 77. 59. sz. 35 Marx, 1983, 96. B. G. Weinart idézett műve: Topographische Geschichte der Stadt Dresden. Dresden 1777, Leipzig 1974; valamint Marx, 1995. 174. D. Chodowiecki hivatkozott munkája: Journal gehalten auf einer Lustreyse von Berlin nach Dresden, Leipzig, Halle, Dessau Anno 1789. Berlin 1961. 36 A „Venus-Tempel" felépítésének dátumára vonatkozó vélemények meglehetősen bizonytalanok. Egy viszonylag pontos megépítési dátum („valószínűleg 1725 tavasza") Heinrich Magirius megállapításaként első ízben Matthäus Daniel Pöppelmann 1986-1987ben Drezdában megrendezett kiállításának katalógusában látott napvilágot, egy 1725-ben készült, a „Venus-Tempel" homlokzatát, valamint alaprajzát megörökítő rajz kapcsán. (Katalog Dresden, 1987. 101. 282. sz.) Ugyanitt a szerző a pillnitzi kastélyról szóló tanulmányában azonban már csak annyit állít, hogy a „VenusTempel" végső formájában történt felépítésére vonatkozó döntés valószínűleg csak 1725 tavaszán született meg. (Katalog Dresden, 1987. 98.) Ez utóbbi megállapítása változtatás nélkül in: Marx, 1989/90. 210. „Schloß Pillnitz" című fejezet (H. Magirius). 37 Katalog Dresden, 1987. 98; valamint Marx, 1989/90. 210. (H. Magirius). 38 Katalog Schallaburg, 1984. I. 7. számon kiállított Marcybelle Oginska grófnőt ábrázoló portréval kapcsolatban megemlíti, hogy a kép ahhoz az 1725. január 3-án leszállított „szépséggaléria"-sorozathoz tartozik, amelyet a „Venus-Tempel"-ben állítottak fel, de az esküvő alkalmát ezzel kapcsolatban nem említi meg. 39 A Silvestre-műhely részvételének a Sobieska-portré átalakításában egyébként közvetett bizonyítéka is van. A „vor 1741 "-es leltárkönyv egyik bejegyzése említést tesz ugyanis a portré Silvestre (műhelye?) által festett térdkép-másolatáról is (A. 150/a.). Minthogy a leltárban Sobieska hercegnéről nem található Silvestre-től származó eredeti példány, az előkép aligha lehetett más, mint Mányoki festménye, a másoló pedig valószínűleg már a kiegészített változat alapján dolgozott. A térdkép formátumú másolat 1741 előtti regisztrálása másfajta információval is szolgál. A Magyar Nemzeti Galériába jutott portré alján ma is látható 18. századi leltári szám segítségével a kép a drezdai leltárkönyvekben egyértelműen azonosítható. Épp ezért különös és figyelmet érdemlő - mert a gyűjtemény anyagának és a leltárkönyvek tételeinek egyeztetési nehézségeit jelzi -, hogy a kép nemcsak az 1722/28-as leltárban, de a kiegészítést követően felvett „vor 1741 "-es leltárkönyvben is azonos, félalakos formátumnak megfelelő méretben szerepel. Hogy nem későbbi átalakításról, hanem az előző leltározás adatainak ellenőrzés nélküli átvételéről van szó, arra a stiláris szempontok mellett épp a Silvestre-féle másolatról szóló bejegyzés a bizonyíték. Egyébként az utóbb történt kiegészítés lehetőségének ellene mond az is, hogy Pillnitz szerepe az udvari élet szempontjából 1725 után megváltozott. Erős Ágost figyelme és érdeklődése elfordult a Drezda környéki kastélytól, amelyet a későbbiekben - a 18. század végi újjáépítés megindulásáig - főként csak udvari ünnepségek megrendezésére használtak. Katalog Dresden, 1987. 98; valamint a „Schloß Pillnitz" című fejezet (H. Magirius) in: Marx, 1989/90. 210. 40 Talán ezzel kapcsolatban lehet jelentősége annak, hogy míg a „szépséggaléria"-portrék képfelületén - még megnagyobbított formájukban is - jellemzően megtalálható a 18. századi gyűjteményi szám, addig az alább tárgyalt, más gyűjteményi múlttal rendelkező képek esetében nem. 41 Glaser, 1980. 30, 36. 42 Glaser, 1980. 27. 43 Glaser, 1980. 36; Katalog Essen, 1986. 39, 369. 44 Hères, 1981. 101-102; Löffler, 1982, 43; Bäumet, 1995. 10-11. 45 Vö.: Börsch-Supan, 1966. 30. 46 Silvestre portréihoz lásd a festő munkáit tartalmazó leltárkivonatot: Marx, 1975. 181-182, 184. Itt a leltár a következő személyek portréit sorolja fel: Moritz Graf von Sachsen, Friedrich August Graf von Rutowski, Johann Georg Chevalier de Saxe, Friedrich August Reichsgraf von Cosel (valamennyi Erős Ágost törvénytelen fia), Graf Königsegg tábornok, a Piemontból származó Graf Lagnasco, „le Comte Castelli", I. Frigyes Vilmos porosz király, valamint Georg dán herceg. E képek közül Erős Ágost négy fiáé a