Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

hungaros commemoratam, in actu exceptionis e throno palatii urbis Moscoviae repraesentatam, coaevo vestitu instructam, in tabula lignea duorum pedum et trium pollicum longa, 1 Vi pedis alta, coloribus oleaceis egregie depinxit. Cum circumferentia recentiori lignea inaurata. Obtenta e collectione Fuggeriana, Augusta Vindelicomm, per Jacobum Hertel." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 7 A túlságosan magas horizontú, nem a klasszikus perspektíva szabályai szerint szerkesztett kép a moszkvai Kreml 15. század végén emelt reprezentatív épületének, az ún. Granovitaja Palatának nagytermét ábrázolja, egy külföldi követség fogadásának alkalmából. A padlót szőnyegek borítják; a falakon freskók, a mennyezeten színes ornamentális festés látható. Az uralkodó a kép jobb oldalán, a terem hátfalánál ül trónján, körülötte állnak kíséretének tagjai, vele szemben helyezkedik el a követség népes csoportja. Az aprólékosan festett képecske ragyogó, zománcos színeit a legutóbbi restaurálás hozta újra elő (2001); a szőnyegek mély tüzű vörösei élénk kontrasztot alkotnak a falak és a boltozatok hideg, fehéres fényeivel. Az eredeti épületben ma már nem látható falképek részletei is sokkal jobban kivehetőkké váltak. Jankovich a táblát Mátyás király követségének ábrázolásaként írta le, és festőjének nevét is tudni vélte. A provenienciát is fontosnak tartotta feljegyezni: állítólag ez is Jakob Hertel révén került hozzá az augsburgi Fuggergyűjteményből. Jóllehet a festmény nem lehet korábbi a 17. század első felénél, és az is meghatározatlan, hogy pontosan milyen nációjú - lengyel, esetleg csakugyan magyar - a cár előtt tisztelgő követség, mégis sokáig elfogadták Jankovich délibábos leírását, később pedig egy másik - Kakas István 1602-ben abszolvált - követjárásával hozták összefüggésbe. Lorenz Seeling a moszkvai követjárások ajándékátadási ceremóniáit elemezve felhívta a figyelmet egy 1617 előtt készült akvarellre (38 x 54,7 cm, Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek), amely csak apró részletekben tér el képünktől. Seeling szerint az egy lengyel követség fogadását ábrázolja. Két évvel később egy lengyel szerző Szymon Bugoszowicznak attribuálta a budapesti festményt, s egy 1606-os lengyel követjárás ábrázolását vélte felismerni benne. Sajnos sem az ötvöstárgyak, sem a viseletek nem tekinthetők perdöntő érvnek; előbbiek inkább csak típusukban azonosíthatók, a viseletek pedig ebben az időben a megtévesztésig hasonlók lehetnek a kelet-európai arisztokrácia köreiben. B. B. SZENDREI JÁNOS: Régi kép Mátyás király oroszországi követségéről. In: AÉ25 (1905), 137-146; MTKCs 1907, 13; Peregriny 1909, 444, 552, 903; MTKCs 1922, 13., 74. sz.; Entz 1939, 175; Rózsa 1977, 25-26., 3-4. sz.; CHROSCICKI, JULIUSZ A.: Sztuka i polityka. Funkcje propagandowe sztuki w epoce Wazów 1587-1668. Warszawa 1983, 121; PECHSTEIN, KLAUS: Nürnberger Silberpokale. In: Kunst und Antiquitäten 5 (1983), 36^1. SEELING, LORENZ: German Silver Services at Foreign Courts. In: European Royal Tables. International Symposium Acts. Museu Nacional de Arta Lisboa. Lisboa 1996, 166-180; Skarby Kremla. Dary Rzeczypospolitej obojga narodów. Warszawa 1998; Gifts of the Tsars 1500-1700. Treasures from the Kremlin. Kiad. SHIFMAN, GARRY-WALTON, GUY. Indianapolis 2002 26. A mariazelli Kincstárkép kegymásolata 17. század Vászon, olaj; 53 x 45 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 9. sz.: „Genuina effigies suis cum coloribus adornata Ludovici I-mi Regis Hungáriáé; cuius originale, eadem magnitudine et forma, in thesaurario Ecclesiae Cellensis in Styria asservatur. Super tela; cum circumferentia lignea inaurata. Conspiciuntur insignia tum gentilitia Ludovici regis, cum regni Hungáriáé." A MNM-ból 1877-ben került az OK-ba, 1906-ban pedig a SzM-ba. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz.: 828 A Jankoviclvgyűjteményben két kegymásolatot regisztrált a Collectio imaßinum, sajnos nem említve származásukat. A 4. számú tétel eg)' „antiquissima effigies B. M. Virginis Passaviensis, super tabula aurea depicta. Cum circumferentia testudinacea". Ez egy kisméretű (25 x 21 cm-es), fémlemezre festett, jelentéktelen 17-18. századi kegymásolat Cranach Maria-Hilf (Segítő Mária) kompozíciójának passaui képe után, ma igen sérült állapotban, eredeti keretében (SzM, ltsz.: 840).