Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK
szerét, emellett kidolgozta és sikeresen alkalmazta ezek csatában való mozgatását is. Gyermekkorában fél szemére megvakult, és 1421 nyarán egy csatában másik szemét is elveszítette, ennek ellenére ő maradt a sereg fővezére, és helyettesei segítségével irányította a husziták hadműveleteit. A kelyhesek fényes győzelmei miatt Ziska nagy népszerűségnek örvendett a cseh nép körében. Ezt bizonyítja a 15. század első feléből származó különféle ábrázolások és források nag)' száma is. Városi közösségek és polgárok egyaránt apotropaikus képességeket tulajdonítottak Ziskának, ezért képét kapuikra, illetve házaik falára festették. Enea Silvio Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa 1451-ben még látta Tábor városának kapuján Ziska festett arcképét (História Bohemica, 1458), de hasonló díszítette egyes prágai és Kutná Hora-i polgárházak falait is. Ezek az emlékek mára elpusztultak. Ma is láthatóak azonban azok a kályhacsempék, illetve kódex-illuminációk (Jistebnicky-énekeskönyv, 1450-es évek; Göttingeni kódex, 1468 körül; Jensky-kódex, 1500 körül), amelyek a Zsigmond kereszteshadai felett aratott győzelmeket örökítették meg. Az egykor a Jankovich-gyűjteménybe került festmény hársfatáblára festett mellkép. A nézővel szemben kissé balra forduló Ziskát teljes páncélzatban, kezében láncos buzogányt tartva ábrázolja. Előtte feliratos mellvéd a következő, cseppet sem hízelgő szöveggel: „A Trocznowból származó cseh Johannes Ziska, gőgtől és kapzsiságtól vezetve az Egyház kegyetlen bosszulója." A Ziska-ábrázolások kétféle ikonográfiái hagyományt követnek: egyfelől páncélos vitézként, másfelől paraszti ruhában láthatjuk. Portrénk az első ábrázolási hagyományt követi. Több, a 16-17. századból származó hasonló képmását őrzik különféle múzeumokban (Genève, Bibliothèques municipales; Innsbruck, Kunsthistorisches Museum - Sammlungen Schloß Ambras; Praha, Národní múzeum; Tábor, Husitské múzeum). Ezek mell- vag)' háromnegyed-alakban ábrázolják a huszita vezért, általában a fent olvashatóhoz hasonló felirattal. Az egykor a Jankovich-gyűjteménybe került képmáshoz a prágai Nemzeti Múzeumban őrzött, vászonra festett változat állt a legközelebb (elveszett, vö. Sbornik Ziskúv, 1424-1924: k pétistémi vyrocím jeho umrti. Szerk. TJRBANEK, RUDOLF. Praha 1924; Jan Ziska z Trocnova. [Kiáll, kat., Národní múzeum] Praha 1974; Jan Ziska z kalichu a antropologicko-lékarsky prúzkum tzv. caslavské kalvy. [Kiáll, kat., Národní múzeum] Szerk. VLCEK, EMANUEL. Praha 1981 ). Mivel a két portrén látható ábrázolás teljesen megegyezik, valószínű, hogy ugyanarról a metszetről készültek. A történeti hagyományban a huszita vezér az ellenreformáció korában negatív figuraként jelent meg, az egyház ellenségeként tartották számon. Képünk felirata is erre a szerepre utal, ezért úgy gondolom, a metszet-előkép mindenképpen aló. század második felében készülhetett. A kép datálása meglehetősen vitatott. A Jankovichgyújtemény legelső méltatója, Fejér György a 15. századból származónak gondolta, a Collectio imaginum szövege pedig a 16. századra teszi eredetét. A Nemzeti Múzeum Képcsarnokának lajstromában Ligeti Antal még ismeretlen szerző művének tartotta, kormeghatározás nélkül, a múzeum 1876-os katalógusában pedig a német képek közé sorolta. Ez a meghatározás található az Országos Képtár 1897-ben ldadott katalógusában is, ahol 18-19. századi datálás olvasható. Peregriny János állította össze az 1900-as katalógust, amelyben részletesen leírt minden darabot, de stíluskritikai vizsgálatokat alig folytatott. így fordult elő, hogy Ziska portréját Giovanni Battista Ciprianinak tulajdonította. A jegyzék újabb kiadásai már nem tartalmazták ezt az attribúciót, ezekben Peregriny 18-19. századi német festő művének írta le a festményt. Restaurátori szakvélemények és a kompozícióhoz legközelebb álló prágai képmás korábbi datálása alapján elképzelhetőnek tartom, hogy képünk a 16. század második felében készült. A prágai Ziska-portrét a 17. század második felére datálják. Véleményem szerint a Szépművészeti Múzeumban őrzött Ziska-képmás korábbi lehet ennél. A husziták vezérét ábrázoló fatábla Jankovich Miidós történelmi érdeklődésének bizonyítéka. Tudjuk, hogy Jankovich gyűjteményében sok történeti vonaükozású műkincs is volt a könyvek és kéziratok mellett. így őrzött portrét Attila hun királyról, Szent László királyról, I. La-
