Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

2 mesterét a művészettörténeti szakirodalom az 1460 körül Bécset elérő németalföldi festészeti hatások egyik legjelentősebb feldolgozójaként tartja számon (STROHMER, V. ERICH: Die Malerei der Gotik in Wien. In: Geschichte der bildenden Kunst in Wien, II. Gotik. Szerk. DONIN, RICHARD K. Wien 1955, 192), noha Alfred Stange erőteljes francia hatásokat is feltételezett képein (Stange 1934-1961, XI, 43-44). A bécsi és budapesti táblákon a kompozíció és a térszerkesztés elemei állnak a legközelebb egymáshoz. Minthogy azonban a festők éppen e részletek megoldásához használtak a leggyakrabban grafikai mintákat, ezen elemek hasonlósága semmiképpen sem bizonyítja a művek közvetlen kapcsolatát. A festményeken az alakok egymás mögötti sorokba rendeződnek. A Magyar Nemzeti Galéria Mária koronázását ábrázoló képén a Madonna az angyalokkal egymás mellett az előtérben, az Atyaisten és Krisztus kissé hátrább, egy másik síkban jelenik meg, a koronázó mozdulat és a trónus architektúrája teremt köztük kapcsolatot. A bécsi képen, noha jobb művészi színvonalon, összetettebben, ugyanez a szerkezet ismerhető fel. A Vizitáció-kép, a bécsi Angyali üdvözlethez hasonlóan, egymás mellé komponált különálló részletekből áll, melyeket a térben bizonytalanul elhelyezett két nőalak kapcsol össze. A festmények bizonyos részletmegoldásai is közel állnak egymáshoz: így az aprólékos részletességgel, ugyanakkor határozott plaszticitással megfestett építészeti díszítmények, mérművek és a gótikus boltozat ábrázolása. A táblák közti kvalitásbeli különbséget figyelembe véve hasonlónak tartjuk az arctípusokat, az arcok modellálását és a drapériák redőstílusát is. A budapesti tábla talán valamivel későbbi a Maria am Gestade-templom képeinél. A fenti összehasonlítás alap-