Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

SZENTESI EDIT: Egy másik gyűjtemény. Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól

szatért a kontinensre, Drezdában telepedett le, és valószínűleg már onnan ment egy időre Rómába - állítólag Doby Jenővel, Henszlmann Imre unokaöccsével, akivel még Londonból ismerték egymást. A drezdai akadémia professzora volt, majd vélhetően az 1880-as években - Moritz Thausing Dürer-monográfiájának megjelenésekor, 1876-ban minden esetre még Drezdában élt - átköltözött Berlinbe, ahol már nem festőként, hanem múzeumi tisztviselőként dolgozott. (Róla a művészlexikonok mondhatni semmit nem tudnak, 1. pl. Saur XII, 146, vö. viszont a Doby Jenő címszóval: Saur XXVIII, 189; e töredékes életrajz forrásait hosszadalmas lenne itt felsorolni). Az id. Böhm levelezésében rendre Pepinek nevezett Josef (1834-1890) 1848 decemberétől 1852-ig volt Angliában majd több más tanulmányúttal megszakított bécsi évek után 1860-ban költözött végleg Londonba, és Edgar Böhm néven vált ünnepelt udvari szobrásszá, Viktória királynő több kanonikus arcképének alkotójává, a királyi család több tagja és nagy arisztokraták síremlékeinek, valamint jelentős köztéri szobroknak, illetve emlékműveknek a szerzőjévé, róla 1. The Dictionary of National Biography, XXII. Supplement. Oxford 1901, 229-230; Saur XII, 143-144; és STOCKER, MARK A.: Royalist and Realist: the Life and Work of Sir Joseph Edgar Boehm. (New York-London 1988) című monográfiáját, amelyet még nem sikerült megszereznem. A harmadik fiú, Johann, Észak-Amerikában töltött évek után az óbudai hajógyárban volt mérnök. Josef Bucherről 1. Saur XrV, 668. A címszó szerint Bucher 1835 és 1842 között járt a bécsi képzőművészeti akadémiára, ahol több díjat nyert, majd „Um 1844-^4-5 Reisen in den österr. Kronländern (bes. Böhmen, Mähren, Slowakei, Ungarn)" - nem derül ki, hogy ebből az időszakból maradtak-c művei, s ha igen, hol és milyenek. Ezután két évet Frankfúrt am Mainban töltött a Städelsches Kunstinstitut körében, majd Velencében és Rómában tartózkodott továbbra is nazarénus társaságban, végül 1859-ben Vorarlbergben telepedett le, és oltárképeket festett falusi templomok számára haláláig. A portrékról: Josef Bucher portréja Fejérváry Gáborról: TKCs, ltsz.: 60.16, szignója: „Jos. Bucher pinx. 1843", ld. Pulszky Ferenc 1997, 12. sz. (BASICS BEARIX); Doby Jenő Wolfgang Böhm festménye alapján készített akvatintája először a Pulszky Ferenc 50. írói jubileumára kiadott díszalbumban jelent meg, a festmény őrzési helye ismeretlen, talán a kassai múzeumban lenne érdemes keresni. Wolfgang Böhm már Londonban, 1849-ben készített egy nagyon jó, nagyméretű portrét Pulszky Ferencről, amely csípőkép balra tekintő profilban: TKCs, ltsz.: 1552, 1. utoljára Pulszky Ferenc 1997, 19. sz. (BASICS BEATRIX). Varsányi Jánosról: SZENTESI EDIT: Varsányi János: Régiségtani rajzok, 1840—50-es évek. In: A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században. (Kiáll, kat., Magyar Nemzeti Galéria) Szerk. SZABÓ JÚLIA-MAJOROS VALÉRIA. Budapest 1992, 111-117. és Történelem - kép 2000, 505-507., V1II-15. sz. (SZENTESI EDIT). Varsányinak a Fejérváry-gyűjtemény tárgyairól készült rajzai ma: MTAK, Kézirattár, Ms 4404/34-35, 39, 63/I-II, 64-79, 89-96, 98, 111-124, 126-128, illetve a K 1220/28 jelzetű fondban az itt kiállított kilenc lap. (A Varsányi-rajzokat tartalmazó rajzanyagot Körmendy Kinga rendezte.) Kérdés, hogy a Fején'áry-gyűjtemény tárgyait ábrázolja-e és egyáltalán Varsányitól van-e néhány további lap a K 1220/37 jelzetű fondban közép- és újkori gyűrűk, illetve magyarországi és erdélyi pénzek ábrázolásaival. Varsányinak Rómer Flóris számára írt jegyzékei és magyarázata az MTA Archaeologiai Bizottságának adott rajzaihoz két levélben ( Vars. lev.). Megjegyzendő, hogy Rómer Flóris 1868-ban megjelent beszámolói ezek fényében immár problémátlanul egyeztethetők: amikor Pulszky Ferenc ajándékait sorolta fel, a Liber Antiquitatisról beszélt, s ennek nagy részét tulajdonította Varsányinak, az Archaeologiai Bizottság 1867. februári üléséről szóló jegyzőkönyv szövege viszont úgy értendő, hogy Rómer megmutatta Pulszkynak a Varsányi által a bizottságnak ajándékozott három csomag rajzot, amelyeket a frissen hazatért Pulszky értelemszerűen addig nem ismert, 1. RÓMER FLÓRIS: Archaeologiai mozgalmak. In: Archaeologiai Közlemények 7 (1868), 83., 16. pont: „Az archaeologiai tanulmányokat kedvelők számára jegyezzük, hogy a külföldről hazatért Pulszky Ferencz ur, archaeol. bizottmányi tag, ezen tudományra vonatkozó ritka és igen drága könyveit, és igen számos fényképet, melyek az elefántcsont faragványok majd teljes gyűjteményét képviselik, valamint a becses Fejérvárigyüjtemény többnyire Varsányi Jánostól remekül rajzolt és festett másolatait a m. tudományos akadémia könyvtárának és az arch, bizottságnak ajándékozá!"; vö.: A Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottmányának munkálkodása (1867. évben és 1868. első felében). Jegyzőkönyvi kivonat. In: Archaeologiai Közlemények 7 (1868), 225., 14. pont: „Ugyanaz (azaz a bizottság előadója, Rómer Flóris) bemutatja Pulszky Ferencz bizottmányi tagnak a bizottság leltárának ajándékozott három kötetnyi rajzot, melyek az egykori Fejérváry-féle régészeti gyűjtemény másolatait foglalják (magukban)". Varsányi közreműködésének mértéke az Liber Antiquitatishzn további vizsgálatokat igényelne, a római német intézet kiadványaiban 1853-ban és 1854-ben megjelent metszetek véleményem szerint az Liber Antiquitatishói készültek (ez a változat egyeztethető leginkább Pulszky idevágó emlékeivel is, 1. Pulszky 1881, I, 141), méghozzá talán Londonban - noha nyomni Lipcsében nyomták őket -; ehhez a legegyszerűbbnek tetsző megoldáshoz csupán azt kell feltételeznünk, hogy az Liber Antiquitatisask volt két olyan lapja (a római ezüstcsészéről, illetve lószerszámról), amely ma nincs meg, és amelyet bizonyosan Varsányi készített, mert előkészítő rajzaik az övéi között vannak. A késő antik, bizánci és középkori elefántcsont-faragványok modern katalógusa: Gibson 1994; vö. még: Joseph Mayer of Liverpool, 1803-1886. Szerk. GIBSON, MARGARET-WRIGHT, SUSAN M. (The Society of Antiquaries of London in Association with the National Museums and Galleries on Meyerside, Occassional Papers, New Series, 11.) London 1988; valamint a maja kódex fakszimile kiadását: Codex Fejérváry-Mayer M 12014 City of Liverpool Museum. Kiad. BURLAND, G A. (Codices Selecti, Phototypice impressi, 26.) Graz 1971. A hamisítványokról 1. Gibson 1994, 111-112. Eszerint négy hamisítványt, melyek sorát itt kettővel bővítjük, az 1923-as elefántcsont-kiállítás katalógusában szűrtek ki, s ezek 19. század eleji milánói készítéséről is ott szólt egy tanulmány - ezek számomra hozzáférhetetlennek bizonyultak: Burlington Fine Arts Club, Catalogue of an Exhibition of Carvings in Ivory. London 1923, illetve MACLAGAN, ERIC cikke uo., 249-251; utóbbi külön is megjelent: Ivoires faux, fabriqués à Milan. In: Aréthuse 1 (1923), 41-43. A gyűjtemény Velencében vett milánói hamisítványai közé tartozó, Varsányi által nem rajzolt Majestas Domini-tábláról 1. Marosi 1997, 53., 3. kép is.