Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

MRAVIK LÁSZLÓ: Jankovich Miklós és a magyarországi műgyűjtés a 19. század első felében

igényt támasztott a második gyűjteményre, végül is azonban e dolgok nyilvános árverésre kerültek, s annak utána szétszóródtak. Máig sem teljesen tisztázott úton azonban lényeges művek mégis a múzeumba kerültek, s így fennmaradtak. I. A jAJ\KO\TCH-GYŰJTEMÉNY KÖNYVTÁRI ANYAGA A Jankovich-könyvtár a magyar viszonyok között szinte páratlan, az egész gyűjteménynek kétségkívül legegységesebb és legterjedelmesebb része. Ez lett a Nemzeti Múzeum könyvtárának legjelentősebb része, majd a belőle kivált Országos Széchényi Könyvtárnak is alapja. Összegyűjtése a reformkor egyik legnagyobb szellemi teljesítménye lett. A kódexek és kéziratok hatalmas számban gyűltek össze Jankovich könyvtárában: köztük latin mintegy 200, sok a gazdag miniálású; a német nyelvű kéziratok mennyisége körülbelül ugyanennyi, ebből 55 hártyakódex, egy részük gazdag díszű; görög kódexe hozzávetőleg 30 volt, ráadásként mintegy 80 editio princeps; a szláv kódexek száma 70 körül járt, s ez rendkívüli teljesítmény. Mindez ma már nincs meg hiánytalanul, ugyanis épp a Jankovich-féle kéziratállományból 232 tétel, részben különlegesen jeles kódexek 1896-ban a Hunyadi-levéltár fejében a müncheni királyi levéltárba került. A cserével egyértelműen Magyarország járt rosszabbul. Láthattuk, mennyire kedvelte a gyújtó a térképeket, s a nyomtatott régi könyvek közt igen sok a földrajzi tárgyú, s ennek megfelelően a különféle nyelvű kódexek közül csaknem 100 darab földrajzi és történeti mű. Forrásainak, vásárlási helyeinek száma szinte végtelen, mindenesetre a provenienciát a könyveknél tudjuk a legjobban, bár korántsem hiánytalanul követni (könyveknél könnyebb, épp az ex librisek, possessori és más bejegyzések gyakorisága miatt). Vásárolt Bél Mátyás (1684-1749, szlovák nemzetiségű evangélikus prédikátor, kiváló nyelvész, Magyarország történeti geográfiájának első - halála miatt sajnos, félbeszakadt - kidolgozója és közreadója) hátramaradt könyvtárának még hozzáférhető részéből; Vietorisz Jonatán (meghalt 1802-ben, tudós és soproni gimnáziumi tanár, majd ugyanott igazgató, ő gyűjtötte a Felvidéken a korai zenei emlékeink egy részét tartalmazó, róla elnevezett kódexet, ez most a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában van) szláv és német könyveiből; Wagner Károly (1732-1790, felvidéki szász család gyermeke, jezsuita teológiai doktor, színmüveket fordított, főleg Corneille-t, s végigvándorolta a Felvidék valamennyi kulturális központját, végül a rendfelszámolás után 1777-től Budán és Pesten volt az egyetem pecsét- és címertan tanára, Pray és Benczúr történészek barátja) igen jelentős könyvanyaga 1790-ben egyik megalapozója volt a Jankovichkönyvtárnak, elég szép summa - 1500 ezüstforint - fejében. Gróf Illésházy Istvántól (1762-1838, Liptó és Trencsén vármegye főispánja, bölcsészdoktor, Budán és Egerben szerezte diplomáit; hatalmas könyv- és kéziratgyűjteményét, idős korára elszegényedvén, más maradék vagyonával eladni volt kénytelen, és visszavonultan élt; az első hungaricagyűjtők közül való) igen sok könyvet és kéziratos munkát vásárolt lankovich. Ribay György (1754-1812, evangélikus lelkész, aki 1798-ban Pesten műkereskedést hozott létre, és szépen meg is tollasodott; képzése egyébként, melyeket külföldi egyetemeken szerzett, egészen kiváló volt, s jelentős szerepet játszott a felvidéki evangélikus egyházszervezésben, több gyülekezetet is ő alapított) nagy cseh könyvgyűjteményének döntő részét Jankovichnak sikerült megszereznie, részben Ribay gyűjtésének érdeme a Jankovich-könyvtár hatalmas slavicaanyaga. Benczúr József (1728-1784, evangélikus tanár, szlovák nemzetiségű jeles jogtörténész, több felvidéki iskola tanára és rektora, egyetemi képzését Jenában és Halléban kapta; 1776-tól pozsonyi tanácsos, élete végén a bécsi magyar kamaránál tisztviselő) hagyatékából ugyancsak sok fontos művet tudott kiemelni. A Fejérváry Károly (1743-1794, Kazinczy Ferenchez írott latin és magyar nyelvű levelei közreadattak, egyéb, kéziratban maradt művei a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek; az eperjesi evangélikus közösség egyik legfontosabb alakja, a Magyar Királyi Törvényszék tagjaként valódi hatalmasság) által gyűjtött - és részint írt - kéziratok, kódexek nem egy esetben a magyar tudományosság későbbi alapjai, és nem egy közülük művészetünk hajdani rétegeiről közveden hírt hozott, de van köztük földrajz, genealógia s más is, javarészük természetesen nyomtatott mű. Alapvetően azonban a felvidéki evangélikusok történetére nézve fontos az állomány, melyre 1799-ben az özveggyel, Semsey Polixénával állapodott meg Jankovich, aki 1800-ban birtokba is vette a könyvtárat, az átadó az özvegy és fia, Fejérváry Gábor, a későbbi nagy műgyűjtő. Ámbátor, Jankovich atyja, Jankovich (III) Miklós (1723-1797) is könyvészkedett, és volt régiségtára, tőle alig örökölt valamit. Nagy könywadász volt Jankovich, kiváló szimattal és ügynökökkel, s minden beszerzési forrásáról leheteden beszámolni, bár korántsem lenne érdektelen. Ezért most már csak nagy vonalakban ejtünk szót egyikről-másikról. Székely Sámuel (1704-1779) Eperjesre vitt könyvei és régiségei közül ennek özvegyétől többet megvásárolt, az is igaz, hogy ez már egy erősen megviselt tárgyegyüttes volt, javát mások lankovich előtt megvették. Oklevelek, festmények és régi pénzek is akadtak benne. Hambacher Sámuel (1720-1780, a tizenhat szepességi város főorvosa) mint jó szász, hungaricákat gyűjtött, amit lankovich fontosnak tartott megvenni. Stipsich Ferdinánd (1754-1820) pesti polgár volt, orvosprofesszor. Sennovitz Mátyás (1763-1823) igazgatótanár Eperjesen működött, a felvidéki magyarországi, nemzetiségileg gazdag szellemi fővárosban, könyvei nagyrészt jankovich birtokába jutottak. Több felvidéki szlovák protestáns lelkész könyveit szerezte meg, ezek érthető módon slavicákban voltak gazdagok, így jutott hozzá Leutschek Márton szakolcai lelkész (1772-1802) jó 400 könyve (slavica, jobbára); Hosszú István (1755-1808, losonci evangélikus lelkész) vegyes állománya; Kuzmányi András Sámuel (rimaszombati református lelkész) gyűjtése; Klanicza Márton (1740-1810, Gömör megyei evangélikus pap) és Petényi (Petyán) Gábor (meghalt 1822 körül, szintén evangélikus és szlovák) hagyatéka; Ribay György fentebb említett nagy bohemica könyvtára. Szellemi munkából élő szerény vagyonú köznemesek, tudósok, orvosok, a lassan kialakuló polgárság legigényesebbjei rendelkeztek ekkoriban már jó könyvtárakkal, s Jankovich nem mulasztotta el ezek hagyatékának vizsgálatát és az onnan való szerzeményezést. A katolikus papok közül is inkább a felvidékiektől szerzett könyveket, olyanoktól, mint például Péchy Antal Sáros megyei főesperes (meghalt 1829-ben). Itt említendő Tertina Mihály (1750-1808, miskolci gimnáziumi tanár), Lehotzky (Lehotai) András (1741-1813, pozsonyi ügyvéd, „a szegények ügyvédje", utóbb II. lózsef híve, ki nagyszombati kerületi táblai elnökké nevezte ki; jogi és genealógiai munkák szerzője); Bobics János (pesti ügyvéd, könyvhagyatékát 1801-ben vette meg Jankovich). Kovachich Márton Györgynek a kéziratait sikerült megszereznie. Vietorisz Jonatán szintén e rétegbe való. Kazinczy Ferencet (1759-1831), a magyar nyelvújítás vezérét is itt helyes megemlíteni, ki is folyamatos pénzzavarain úgy enyhített, hogy nehezen összegyűjtött könyveit, metszeteit és egyéb műértékeit eladta, könyveiből lankovich 1809-ben vásárolt. Végül a „pol-