Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

SZENTESI EDIT: Egy másik gyűjtemény. Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól

SZENTESI EDIT EGY MÁSIK GYŰJTEMÉNY Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól Jankovich Miklós 1799-ben vette meg Fejérváry Gábor (1780-1851) fiatalon elhunyt apjának, Fejérváry Károlynak (1743-1794) teljes gyűjteményét: mintegy ezerkötetes könyvtárát és 130 kötetnyi hungarica kéziratgyűj te menyét. A gyűjtemény a Sáros megyei Komlóskeresztesen (ma Chmel'ov, Szlovákia), maga építtette kis kúriájában maradt özvegyére, Semsey Polyxenára (1750-1831), aki csupán eladásából tudta kifizetni adósságait - nem szólva három kiskorú gyermekük fölnevelésének költségeiről -, de korábban hiába kínálta vételre többeknek, például Kovachich Márton Györgynek, illetve a sárospataki kollégium könyvtárának. „Uri betses levelét minden tisztelettel Kezemhez védtem mi ileti az Bibliotékának el adasat Magam és azt Egész szivemből kívánnom hogy az Szegény Boldogult Uramnak Kedves keresménye olyan kezébe jutna a ki tudna azt megbetsőlni és az Egybe Tekintetes Urba találkozna" - írta az özvegy Jankovichnak 1799. szeptember 20-án (OSzK, Kézirattár, Fol. Lat. 35, fol. 5r), de közel egy év telt el, mire le is zárták az adásvételt, és még 1803 februárjában is leveleztek egy-egy hiányzó, kölcsönadott könyvről - amelyek miatt egyébként Jankovich mértéktelenül levont a kialkudott vételárból. Jankovich nem volt nagyvonalú: szigorúan követelte az özvegytől azt a néhány kötetet is - szám szerint tizenhármat -, amely azért hiányzott a könyvtár jegyzék szerinti állagából, mert a Sárospatakon tanuló Fejérvár)' Gábor magával vitte őket - pedig csupán latin auktorok bibliofil szempontból érdektelen kiadásairól volt szó. Az özvegy érthető ingerültséggel csattant fel már 1800 augusztusában: „az fiamnak mint szögsége mint passiója változót, tsak meg engedtem hogy a mire szőksége van vegye ki Magának és annak helyébe mast tegye (...) de én tsupan tsak azirt a régi Barátságirt mellyet a meg Boldogult Urammal volt és hogy most és bizodalma volt hozam az Tekintetes Urnák én és akarok meg mutatni hog)' a mit tehettek tsak meg teszem, meg és parantsoltam a fiamnak hog)' a mi nilkől meg lehet és az T(ekintetes) Urnák Kedves kőldje meg" (OSzK, Kézirattár, Fol. Lat. 35, fol. 12r-v). Fejérváry Károly mindenekelőtt Magyarország közjogi fogalmak szerint felfogott történelmével foglalkozott, azaz gyűjteménye súlypontjait az egyes karok és rendek történetéről szóló, ahhoz kapcsolódó művek és anyaggyűjtések, illetve országgyűlési iratok mellett a jogtörténet, a protestáns egyháztörténet és egyházi intézménytörténet, valamint Sáros és a környező vármegyék helyrajza és története körébe vágó könyvek, nyomtatványok, kéziratok és másolatok alkották. Fejérváry Károly gyűjteményéhez nem tartoztak tehát műtárgyak, és ábrázolások is csupán mondhatni heraldikai, illetve ikonográfiái dokumentációként: pecsétlenyomatok, címerképek és síremlékek rajzai formájában, illetve híres emberek arcképmetszeteinek háromkötetnyi kolligátumaként. S ez utóbbiak közül is a legnagyobbat, a több mint négyszáz tételes európai gyűjteményt Kriebel János állította össze - akitől Fejérváry amúgy is sok kéziratot szerzett -, a magyar nagyságok arcképeinek gyűjteménye már kevesebb, mint száz lapra rúgott, s a világ leghíresebb orvosainak arcképsorozata az antikvitástól kezdve további hetvenegy lappal nyilván úgyszintén egy korábbi gyűjtemény hozadéka volt, legvalószínűbben Zsámboki János saját arcképével együtt 67 képmást és elógiumot tartalmazó összeállítása ( Veterum aliquot ac recentium medicorum philosophorumque Icônes; Ex Bibliotheca lohannis Sambuci cum eiusdem ad singultus Elogiis ...) valamelyik kiadásának valamilyen adaptációja. Amikor azután az ifjabb Fejérváry olyan helyzetbe került, hogy gyűjteni kezdhetett, egészen másfajta gyűjteményt alakított ki: műgyűjteményt, méghozzá egyetemes műgyűjteményt. O tárgyakat gyűjtött, a világ minden nagy kultúrájából származóakat, az emberi civilizáció kezdeteitől nagyjából a 17. századig. Hozzájuk pedig értelmezésüket segítő szakkönyvtárat. Ahogyan a gyűjtemény 1853-as londoni kiállítására írt katalógus fülszövege fogalmaz - persze egy harmadik generáció szóhasználatával -: „His aim was to collect only such monuments as illustrate the history of Art, because he considered Art as the expression of the developement, progress, or decline of the different families of mankind". Az apáé és a fiúé két teljesen különböző világ volt tehát, a fiú gyűjtői nevelődésében nem a korán elhunyt apa, hanem gróf (ifjabb, azaz II.) Viczay Mihály és mellette alighanem báró Brüdern József játszott döntő szerepet. Merthogy Fejérváry Gábor ügyvédi vizsgája letétele után, 1807 és 1829 között Brüdern József ún. ügyigazgatója volt, és főképpen Pesten lakott, majd szakított Brudernnel, a bécsi Biedermann-bankházzal maga bérelte ki tizenöt évre az Eperjes melletti vörösvágási opálbányákat, Eperjesre költözött és - lévén agglegény - húga családjánál, az Eperjes főterén álló Zimmermann-Pulszky-házban telepedett le. Ez a bő másfél évtized a gyűjtemény és a könyvtár legdinamikusabb növekedésének és kiteljesedésének korszaka, s ezek egyszersmind a gyűjtő unokaöccsének, Pulszky Ferencnek tanulóévei. Fejérváry 1833-ban közel féléves itáliai, 1836-ban hosszú nyugat-európai és angliai utazásra vitte unokaöccsét, és ezeket az utazásokat műtárgyvásárlásra is jócskán kihasználta; a közbülső idő-