Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

Papír; pp. [28]+725[recte 726]+[54]; 4°; 18. századi bőrkötés Jankovich Miklós gyűjteményéből (a könyvben Jankovich saját kezű bejegyzése: „ritka könyv. Sed an Matth. Toroezkay Enyedinum fideliter verterit, expresserit, nihilque reticuerit, aut mutaverit, videndum"). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: RMK I 494 A 16. századi antitrinitarizmus egyik legjelentősebb nyomtatványának, Enyedi Györgye 1598-ban megjelent Explicationes locorum Veteris et Novi Testamenti, ex quitus Trinitatis dogma stabiliri sólet című művének (RMNy 836) magyar fordítása. A szakirodalom szerint az 1670-ben Gröningenben újra kiadott mű igen színvonalasan, az ellenfelek álláspontját is ismertetőén összegzi mindazt, amit a bibliai filológia területén a Szentháromság tagadói elértek. A latin eredeti megjelentetésében is nagy szerepet vállaló Toroczkai Máté ( 1553?—1615?) bizonyosan már az 1600-as évek elejére elkészítette a magyar fordítást, ám előbb a háborús viszonyok, később pedig a reformátusoknak egyre erőteljesebben kedvező fejedelmi valláspolitika akadályozta meg kinyomtatását. Nem kis ügyeskedéssel és taktikázással érték el végül az unitáriusok, hogy Bethlen Gábor távollétében, 1619-ben megjelentessék. Ezt a kiadást azonban csak Kolozsvárott merték terjeszteni, míg Pécsi Simon és mások elérték, hogy a nyomtatás helyét és a nyomdász nevét elhallgató, a kiadás éveként pedig a címlapon 1620-at szerepeltető példányok a városon kívülre is eljuthassanak. Az OSzK példány/a azok közé tartozik, amelyek ezt az izgalmas nyomdászattörténeti epizódot szinte demonstrálandó mindkét címlapot tartalmazzák. (L. még RMNy 1187, 1222.) Jankovichnak a könyvben olvasható bejegyzése komoly szakértelemről tanúskodik. Az utóbbi évek kutatásai ugyanis újabb adatokat tártak fel arról, hogy a magyar szöveg végleges változatának kialakításában a dogmatikai árnyalatokra is rendkívüli figyelmet fordítottak. 1617 januárjában, tehát már Toroczkai halála után egy a kolozsvári és a környékbeli papokból álló bizottság napokon keresztül tárgyalt a végleges változatról, ám erről dokumentumok nem maradtak fenn. A latin és a magyar szöveg konfrontációjának eredményét a Straßburgban megjelenő Bibliotheca Dissidentium című sorozat 21., megjelenés előtt álló kötete közli német nyelven. Összegzésként az mondható el, hogy a magyar szöveg némileg enyhít a nonadorantista megfogalmazásokon, de nem lúgozza ki e tekintetben sem az eredetit. Ugyanakkor jóval didaktikusabb a latinnál, s elhagy bizonyos természetfilozófiai gondolatmeneteket. Törekszik emellett a retorikai szakkifejezések magyarítására, s ilyen értelemben méltatlanul figyelmen kívül hagyott irodalomelmélet-történeti szövegnek tekinthető. B. M. RMK I 494, RMNy 1187. Pázmány Péter Igazságra vezérlő kalauzának második kiadása Pázmány Péter: Igassagra vezérlő Kalavz ... 1623 Posony, [typ. Societatis Jesu] Papír; pp. 1066; 2°; vaknyomásos, fehér, jezsuita monogramos bőrkötésben, két rézcsattal (az egyik törött), kék metszéssel (302 x 226 mm) Jankovich Miklós gyűjteményiéből (bejegyzés az előtábla belsején: „In Biblioth. Hung. Jank. sub C ord. 13."). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: RMK I 532 (1. péld.) Pázmány Péter (1570-1637) életművének legjelentősebb és legnagyobb hatású darabja a Kalauz, melyben a katolikus hit összefoglalását adja. Védelmezi a katolikus egyház tanítását a reformációval szemben, munkája tehát apologetikus és egyben polemikus is, de számba veszi a felfogásbeli egyezéseket is „az újítók", a reformáció követőinek tanításával. A szerző nagy olvasottságáról tanúskodnak a lapszéli jegyzetekben megadott hivatkozások: a Biblia könyvei, egyházatyák művei, továbbá a kortárs, főleg