Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

246 1913-ban került az OSzK-ból jelenlegi helyére. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Grafikai Osztály, ltsz.: L. 1914-6 A fametszet a vezeklésen és a különféle erények gyakorlásán keresztül az üdvözülés felé vezető út allegorikus ábrázolása. Az utat meredek, bogánccsal és tövisekkel benőtt szikla jelképezi, amelyen a feliratok szerint a „hit", a „könyörületesség", a „szerénység", az „állhatatosság", az „igazságosság", az „erő", az „eltökéltség", a „mértékletesség", a „türelem", az „engedelmesség" és az „alázatosság" erényén át érhető el az utolsó lépcsőfok a hegy csúcsán: „Isten szeretete". Fentről az Atyaisten angyalokkal körülvéve, kezében koronával tekint le a sziklára. Az előtérben imádkozó apáca, mellette vesszőnyaláb és korbács, valamint a „ihesus" felirat. Az apáca mellett és mögött lebegő három mondatszalag szövege a vezeklés módját írja le, amelynek része például a bűnök, a világi örömök és élvezetek elkerülése, valamint a vessző és korbács általi testi szenvedés. Emil Major szerint a dialektus Frankföldre utal, ezért feltételezte, hogy a metszet Nürnbergben készült, de Schreiber a festésmód miatt az augsburgi eredetet tartotta valószínűbbnek. A lapnak két további példánya ismert (Luzern, a kapucinus kolostor könyvtára és Washington D. C, National Gallery of Art). B. Sz. MAJOR, EMIL: Frühdrucke von Holz- und Metallplatten aus den Bibliotheken des Barfusserklosters in Freiburg i. S. und des Kapuzinerklosters in Luzern. Straßburg 1911, 10. tábla (a luzerni példány); MELLER SIMON: XV. századi fametszetek a Szépművészeti Múzeumban. In: Művészet 13 (1914), 447-448, 12. kép; SCHREIBER, WILHELM LUDWIG: Handbuch der Holz- und Metallschnitte des XV. Jahrhunderts, IV. Leipzig 1927, 1861 n. sz.; FIELD, RICHARD S.: Fifteenth Century Woodcuts and Metalcuts. (Kiáll, kat., National Gallery of Art) Washington 1965, 270. sz. (a washingtoni példány); A fametszet. (Kiáll, kat., Szépművészeti Múzeum) Szerk. GERSZI TERÉZ-BODNÁR SZILVIA. Budapest 2002, 8., 3. kép. 247. A Biblia német fordítása 1483 Nürnberg, Anton Koberger Papír, tempera, arany; foil. 586; 2°; késő gótikus, vaknyomásos, fatáblás kiadói bőrkötésben, kapcsokkal és sarokveretekkel (426 x 295 mm) Az első levélen kézzel: „Jankovich Miklós gyűjteményéből". Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: Inc. 22b/II Gótikus betűtípussal, kéthasábos szedéssel készült, 109 fametszettel illusztrált ősnyomtatvány, a nürnbergi Koberger-nyomda művészi terméke. A kétkötetes kiadvány a teljes Szentírás kilencedik német nyelvű kiadása. A fametszetek a híres kölni Heinrich Quentell-féle Biblia (1478-1479) fadúcainak felhasználásával készültek. Albrecht Dürer az Apokalipszis metszetsorozatához (1498) ebből a bibliakiadásból vette át a szöveget, és az ábrázolások bizonyos motívumait is (pl. János víziója, a négy apokaliptikus lovas) felhasználta. Példányunkban a fametszeteket díszesen kifestették, néhol aranyozták. Festett iniciálék, vörös incipitjelek és verzális jelölések díszítik a szöveget. Anton Koberger (1440 k.-1513) korának egyik legtermékenyebb nyomdásza és könyvkiadója, 1471 körül kezdte tipográfiai tevékenységét Nürnbergben. Több mint 220 nyomtatvány hagyta el műhelyét, amelyben 24 sajtóval, száznál több alkalmazottal (szedők, korrektorok, nyomtatók, illuminátorok, könyvkötők stb.) dolgozott. Nyomdája mellett könyvkötő műhelyt is működtetett, s így kiadványai egy részét ún. kiadói kötésben jelentette meg. Példányaink mindkét kötete késő gótikus, vaknyomásos, jellegzetes Koberger-kötés. V. K. Hain *3137; Horváth 1895, 179; Schramm XVII, 3, 8; GM/4303; CIH 674; ROZSONDAI MARIANNE: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések problémája. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei, Ú. S. 6 [81].) Budapest 1978, 82-83., 42. sz.; VU VI, 1276-1290; Cimélia 2000, 214-215.