Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
236 (foil. 206v-207r) A kézirat ma 449 számozott pergamenlapot tartalmaz, ám a modern, gépi számozás során a 2. és a 414. lap után véletlenül kihagytak egy-egy lapot, így azután a kézirat valójában 451 lapból áll. (A jelen leírásban mindig a mai számozást követjük.) Nem lehetetlen, hogy a kézirat eredetileg első lapja valamikor elveszett vagy elpusztult, minthogy Rasi magyarázatának az eleje hiányzik. (Mózes első könyvének, illetve a Targúm Onkelosnak az eleje olvasható az Ír oldalon.) A 6. és 7. lap szintén hiányzik, ezeket üres lappal pótolták. A kéziratot történelme során - bizonyára újrakötéskor - körbevágták, minthogy a lapszéli jegyzetek helyenként csonkultak. Az egyes lapokat sok helyütt külön meg is csonkították, ezek a helyek többnyire durva módon ki vannak pótolva. A szöveg több hasábban íródott: az egy^es fordítások és kommentárok párhuzamosan futnak. Ilymódon Mózes öt könyve három hasábban jelenik meg előttünk: középen olvashatjuk az adott bibliai könyv héber szövegét szép nagyméretű német kvadrátírással, belül sokkal kisebb kvadrátírással a bibliai szöveg arámi fordítása, a targúm fut, míg kívül Rasi magyarázata tűnik elénk apróbetűs középkori német Rasiírással. A középső hasábban mintegy 26, a targúmokat tartalmazó belső hasábban 40-50, a Rasi kommentárját tartalmazó külső hasábban mintegy 50-53 sort találunk, s az egyes hasábok méretei, arányai sem állandóak. A szélső hasábok nemritkán mértani alakzatokat mintáznak, és helyenként nem alkotnak összefüggő képletet. A haftárák esetében a két párhuzamos hasábnyi héber szöveget kívülről ldséri Rasi magyarázata. A hasábok meg vannak vonalazva ceruzával, helyenként a legfölső sor is. A kéziratot szép fekete tintával írták, ám az írás helyenként kifakult. A Biblia héber szövege a középső hasábban végig el van látva magánhangzó- és recitálási jelekkel, a targúmok csak részben. Rasi magyarázata nem tartalmaz ilyen jeleket. A tinta eltérő színéből arra kell következtetnünk, hogy ezeket utólag illesztették be a mássalhangzós szövegbe. Egy megjegyzésből azt is megtudjuk, hogy ezt a Luck városából (a mai Nyugat-Ukrajnában fekvő város) való Selómó, a krakkói zsidó hitközség írnoka és megbízottja hajtotta végre. A kézirat írója kétszer is megnevezi magát: Beráhja (foil. 29r, 206v). Kohn Sámuel az írás típusából, bizonyos helyesírási szokásokból és szóhasználatból, valamint a haftárák elrendezéséből, amelyek a Frankfurt am Mainban használatos liturgiái szokásokat követik, még úgy vélte, hogy a kézirat a 13. század elején Németországban, közelebbről Frankfurt városában készülhetett. Ujabban, összehasonlíthatatlanul nagyobb anyag kodikológiai és paleográfiai adataira támaszkodva Malachi Beit-Arié, korunk legkiválóbb héber paleográfusa, aid mintegy tíz évvel ezelőtt a helyszínen tette alapos vizsgálat tárgyává kéziratunkat, a 14. sz. közepére teszi a kódex keletkezését (Malachi Beit-Arié, a szakterület legkiválóbb ismerőjének szóbeli közlése). Amint láttuk, a kézirat később Lengyelországba, majd pedig Jankovich Miklós birtokába került. A kéziratot néhány fekete tintával készült tollrajz ékesíti. Kiemelkedően szép illusztráció díszíti Mózes ötödik könyvének (Deuteronomium) kezdőszavát (Alef/Lámed/ Hé: élle), s ez az iniciálé valójában egy féloldal terjedelmű pompás kép, amely érzelmi telítettségével meglepően elüt a kézirat szikár tárgyilagosságú világától (fol. 275v). Középen két kutya támad egy szarvasra, amelyet kinyílt szirmú virágokban és makkszemekben végződő növényi ágak öveznek egymásba fonódva. A betűkben állatok (kutya, medve stb.), keveréklények, illetve kissé visszataszító, szakállas emberi arcok láthatók. A két szélső ág tetején sólyom (ölyv?) és bagoly (macska?) ül egymással szemben, és nézi egymást. A szarvasvadászat, illetve a szarvast űző kutya gyakori motívum a héber kéziratokban, és többnyire a zsidóüldözések szimbólumaként szerepel - az űzött szarvas keresztény kéziratokban is nemritkán szimbolizálja az ördögtől űzött hívő lelket (az értelmezés további lehetőségeiről, illetve nehézségeiről 1. a Széf er Mordecháj leírásában mondottakat: 237. sz.). A bagoly a virrasztás, az éberség szimbóluma, ám keresztény kéziratokban a zsi-