Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

veti Triódion (triódion: pravoszláv énekeskönyv) grafikus írásmódjában is megmutatkozik a moldvai betuformálási technika. A 16. század második felétől a „moldvai stílusú" könyvművészet hanyatiásnak indult. Ez a folyamat összefügg az érintett országok művészeti életének általános válságával. Mégis, már a 17. század elejétől új korszak kezdődött a moldvai stílusú grafikus könyvírás történetében. Ez a periódus Anastasius Krimkovics moldvai metropolita (1619-1629) nevéhez kapcsolódik. Krimkovics volt a dragomiri kolostorban működő miniátor-iskola egyik alapítója. Ez a műhely csakhamar a terület könyvművészeti központjává vált. A ránk maradt kéziratos szövegek többsége egyházi szláv nyelvű, mivel templomi, istentiszteleti használatra készültek. Mégis, már aló. század második felétől az anyanyelvű írásbeliség is szokásba jött Moldvában. Ez a jelenség a szomszéd Erdélyi Fejedelemség politikai és vallási hatásaival magyarázható. Feltételezhető, hogy a Jankovich-gyűjtemény tetraevangéliumának formanyelve is az itt vázolt stílusirányzathoz tartozik, noha természetesen ezt a hipotézist csak sokkal részletesebb vizsgálatok igazolhatják. L. B. Közöleden 235. Az Apostolok cselekedetei és a Levelek egyházi szláv fordítása 15-16. század Szerbia (?) Papír, fekete és vörös tinta; foil. 377 + [2], [1 deest] [377 bis]; 210 x 270 mm, 20 sor, a fol. 331-től 22 sor, változó méretű szövegtükör; 15-16. századi írásforma, egyházi szláv nyelv (egy kéz); vörös tintás záródíszek; fatáblás, vaknyomásos barna bőrkötés, színes oromszegő, festett metszéssel, hosszanti oldalán két kapoccsal zárult Jankovich Miklós első gyűjteményéből (foil. 3r, 4r, 377v, 377bis-r: rombusz alakú pecsét). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Fol. Eccl. Slav. 19 A kötet két részből áll. Az első nem más, mint az Apostolok cselekedetei és levelei, abban a hagyományos formában, amely az egyházi szláv Újszövetség részit képezi. A könyvben lapszéli bejegyzések lényegében nincsenek. A kézirat első három levele elveszett, emiatt a másolás helyének és idejének hiteles megállapítása bonyolult feladat. A záródíszek stílusából és a betűformákból ítélve a kódex a 15-16. században készülhetett. A kézirat eredetére vonatkozó utalásokkal egyáltalán nem találkozunk. A gyűjtemény második része a pravoszláv antifónák ciklusát tartalmazza. A szláv antifóna a templomban szemközt álló kórusrészek egymást váltogató éneke. A kézirat-