Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

visszakerült Pestre, 1806-ban mindenesetre már Jankovich Miklós gyűjteményében volt. Jankovich ekkor kérte fel az ifjú Horvát Istvánt, a későbbi történészt és nyelvészt, hogy határozza meg a birtokában lévő kéziratot. Horvát István egy napi munka után megállapította, hogy Gyöngyösi István elveszettnek hitt munkája került Jankovich Miklóshoz. A gyűjtő megörült az új irodalmi leletnek, és maga gondolta azt kiadni Horvát István tanulmányának kíséretében, ám ez a terv nem valósult meg. Csak Thaly Kálmán idézett néhány - a kuruc kor történetének szempontjából érdekes - részletet a műből. Első ldadása Háhn Adolf sajtó alá rendezésében jelent meg 1884-ben. Á. P. Gyöngyösi István: Összes Költeményei, II. Kiad. BADICS FERENC. Budapest 1921, 227-291; Stoll 1963, 112. sz.; Gyöngyösi István: Palinódia. Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága. Kiad. JANKOVICS JÓZSEF-NYERGES JUDIT. (Régi Magyar Könyvtár. Források, 11.) Budapest 2000; Stoll 2002, 112. sz. 230. Szentsei György daloskönyve Kéziratos énekgyűjtemény 1704 Veszprém megye Papír, fekete tinta, tempera; foil. 159; 150 x 100 mm, írástükör: 130 x 90; a sorok száma változó, általában 21-23; a kézirat eredeti hártyakötését 1852-ben eltávolították, és a könyvet újrakötötték, ma is az ekkor készült fekete bőrkötés borítja. Mátray Gábor bejegyzése szerint „A régi előtábla belső oldalán írva volt: Thomae Csetenvi. Különösen megjegyeztetik, hogy a hajdankori könyvkötő e könyv tábláját egy régi, kettémetszett oklevélből (melyet latin nyelven, ó hártyán írva Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem Hueuick János kereskedő részére adott ki) készítette. Ezen oklevél két darabkából álló maradványa az újabb bekötés alkalmából a Széchényi könyvtár oklevélgyűjteményébe helyeztetett". Ez a két oklcvéldarab később az Országos Levéltárba került. Az énekeskönyvet Jankovich Miklós második gyűjteményéből Széchenyi Lajos alapítványi költségén 1852-ben vásárolta meg a Nemzeti Múzeum hét ezüstkoronáért. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Oct. Hung. 70 A 17. századi és kuruc kori magyar énekköltészet egyik leggazdagabb és legértékesebb gyűjteménye a Szentseidaloskönyv - a benne foglalt szövegeknek mintegy a fele csak itt fordul elő. A kötet összeíróját Thaly Kálmán azonosította Szentsei Györggyel, akinek nevét a könyv két kései, kuruc kori darabja is megőrizte a versfőkben, pl. „EN SZENCSEI GJÖRGJ ÍRTAM EN" (72r). Magáról Szentseiről semmit sem tudunk azon kívül, amit énekeiben önmagáról elárul. Dunántúli, kuruc érzelmű protestáns értelmiségi lehetett. Állítólag a Veszprém megyei Tésen lakott - erre utalna a könyv 105r lapján olvasható bejegyzés: „Én, György Tamás hozattam ezt a könyvet Tésrűl, anno 1711". A könyv történetéről sem tudható ennél több, az azonban bizonyos, hogy összeállítója szellemiségében, nyelvezetében, tematikájában szorosan kötődött Veszprém környékéhez. A kötet olyan vitézi énekeket közöl, melyek a veszprémi katonák hőstetteit dicsérik. Az egyik török kori katonaének - mely voltaképpen egy magyarból törökké lett áruló renegát szidalmazása név szerint említi Hosszútóthy György veszprémi főkapitányt és katonatársait. A protestáns vallásszabadság sérelmeit elősorolva az egyik ének a környező dunántúli helységek neveit emlegeti: „Siralmas példa vagy Táp, Szentmiklós ebben, / Mezőörs, Pér, Pázmány, Nyalka