Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
Jakob Wagner album amicoruma 1582-től Papír; foil. 236; 153 x 95 mm; két rézkapoccsal záruló, vaknyomásos, fatáblás barna bőrkötésben, azon „l(acobus) W(agner) N(eosoliensis) 1582" felirattal, kék metszéssel Dobai Székely Sámuel ex librisével. Jankovich Miklós első gyűjteményéből (ovális gyűjtőpecséttel). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Oct. Lat. 147 Jakob Wagner (1560, Besztercebánya - 1600, Kisszeben) hazai tanulmányait szülővárosában, Libetbányán és Bártfán végezte, majd rövid tanítóskodás után Augsburgban, 1583-tól 1584 áprilisáig pedig Tübingenben tanult. Hazafelé jövet valószínűleg kisebb utazást tett, legalábbis május végén megfordult Bécsben, amint ezt egy bejegyzés tanúsítja az albumban. Ez év őszétől eperjesi rektor, 1585 nyarától másodpap és német prédikátor Bártfán a lelkészi tisztet betöltő bátyja, Martin Wagner mellett. 1586 tavaszán Wittenbergbe utazott, ahol pappá avatták, albumának tanúsága szerint június közepén tért haza Boroszlón keresztül. 1590-től bártfai, 1596-tól szepesváraljai, 1600-ban ldsszebeni lelkész. Bátyja oldalán részt vett az evangélikus egyház Kaspar Pilcius kriptokáivinista tanai elleni harcában. Az ő ajánlóversével jelent meg 1586-ban Bártfán Martin Wagner, Thomas Faber és Severinus Sculteti Examen thesium című vitairata, majd 1590-ben Faber és Sculteti közreműködésével ő fejezte be és rendezte sajtó alá hirtelen elhunyt fivérének Pilcius elleni újabb vitairatát. (Vö. RATH GYÖRGY: Pilcz Gáspár és ellenfelei. In: MKSz Ú. F. 1 [1892-1893], 28-85; RMNy 576, 637. sz.; ZOVÁNYI JENŐ: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest 1977 3 , 692; Slovensky biograficky slovník, VI. Martin 1994, 333.) Albumát a bejegyzések és az eredeti kötés tanúsága szerint 1582-ben nyitotta meg. Nyomtatott művek albumként való használata a 16. század utolsó harmadában nem volt egészen ritka, leginkább emblémáskönyvekbe, Alciati, Junius, Th. de Bry, Reusner és Zsámboki műveibe jegyeztettek be a peregrináló diákok. Wagner albuma azonban kimondottan ritka műfajba, az album céljára nyomtatott művek sorába tartozik. Christian Egenolff adta ki Frankfurtban 1574-ben, Flores Hesperidum címmel. A kötet görög komédiaírókból válogatott szentenciagyűjtemény latin fordítással ellátva. A kiadó különösen az egyetemi diákságnak ajánlja, aldknek körében az „emlékezetnek okáért" való bejegyzés közönségesen („quod nunc vulgo fit") elterjedt. A cím utal a kötetbe nyomtatott címerpajzsokra is. Egenolff címszavak alá rendezi a szentenciákat, a címszavak pedig alfabetikus rendben követik egymást amiéitől vita humanáig. Mnden szentenciát két latin fordítás kísér, Henri Estienne-é, amely formahű, és Egenolff hexameterbe vagy disztichonba átültetett verziója, ami ennek következtében valamelyest terjengősebb. Az albumba bejegyző professzorok, lelkészek, diáktársak, köztük Tübingenben tanuló hungarusok szinte kivétel nélkül tekintettel vannak a kötet összeállítójának poétikai „utasítására", inscriptióik a fejléc hívószavára válaszolnak. A könyv beköttetésekor Wagner néhány előzéklapot tétetett a kötet elejére és végére. Meglepő módon itt is találunk bejegyzéseket, noha a könyvben bőven van beíratlan lap. Mivel ezek a bejegyzések olyan címszavak alá csoportosíthatók, amelyek a nyomtatványban nem szerepelnek (virtus, pietas, mediocritas), joggal feltételezzük, hog}' ezek a bejegyzők ugyancsak követték a poétikai „utasítást", ezért negligálták a nyomtatott lapokat. Az album
