Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
Curtius Rufus: Nagy Sándor élete Quintus Curtius Rufus: De gestis Alexandri Magni libri qui exstant III—X. 1467 (szöveg és illuminálás), 1485-1490 (kötés) Firenze (szöveg és illuminálás), Buda (kötés) Pergamen, tinta, tempera, arany; foil. [1 papír]+[l] + 176; 272 x 182 mm, írástükör: 175 x 95 mm, 29 sor (előre meghúzott vonalakon); rotunda humanistica írás, scriptora az utolsó lapon szignálta: „Escripsit florentiç petrus cenninius Anno d(omi)n] 1467 I vij idus április". Fatáblás, vörös bőrkötés, vaknyomással, festéssel és aranyozással, poncolt aranymetszéssel. Az elő- és a háttáblán Mátyás király címere, a háttábla felső szélén aranyozott felirat: „QVINTVS:CVRTIVS" 1490 előtt Mátyás király könyvtárához tartozott, későbbi sorsa ismeretlen. 1817-ben már Jankovich Miklós tulajdonában volt; az ő első gyűjteményével került jelenlegi helyére. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Lat. 160 A kötet címlapján (fol. Ír) a szövegtükröt három oldalról fehér indafonat veszi körül; alul két puttó tartja Mátyás király címerét: a négyeit pajzs első és negyedik mezejében a cseh oroszlán, a második és harmadik mező vörössel és ezüsttel hétszer vágott; a szívpajzsban a Hunyadi család hollója. A címer az ún. „első címerfestő" munkája, aki az 1480-as évek második felében, vagyis közel húsz évvel a kódex elkészülte után sok - főleg fehér indafonatos kódexbe belefestette a király címerét. Nagyon jól felismerhető, hogy nem Mátyás számára készült a könyv: a címer alatt egy másik címer (?) nyomai látszanak: az alsó részen malachitzöld foltok tűnnek elő a ldpattogzott helyeken. Ez az „első címerfestő" keze nyomát viselő corvinákon gyakori: a királyi könyvtárhoz tartozó korai, indafonatos kódexek készen, másoktól jutottak Mátyás birtokába. Eredeti, aranyozott kötése az 1480-as évek második felében készült a királyi könyvtár számára, Budán. Kompozíciója alapján a hangsúlyos középdíszűek népes csoportjába sorolja a kutatás, ezek közé ellentmondásmentesen illeszkedik. Q. Curtius Rufus Nagy Sándor-életrajza - bár csonkán maradt fenn - rendkívül népszerű mű volt végig a középkorban, nagyon sok (mintegy hetven) kézirata ismeretes, és nyomtatásban is többször megjelent a 15. században. A budai királyi palotában legalább két kézirata is megvolt: a másikat az Aragóniai-címer ékesíti, és Konstantinápolyból került vissza Magyarországra 1877-ben, II. Abdul Hamid szultán ajándékaként (EK, Cod. Lat. 4.); ezt a kódexet a mű 1471-es nyomtatott kiadásából másolták. Jankovich példánya sem tartozik a Curtius Rufusszöveghagyomány oszlopai közé, jóllehet nem nyomtatott kiadás másolata. A kéziratot a sztemma szempontjából Ring Mihály (1848-1888) vizsgálta - 1873-ban közleményt is megjelentetett erről a problémáról -, és Ring tanítványa, a fiatal Ábel Jenő (1858-1889) egyebek kö206 (fol. Ír) zött éppen ennek a kódexnek a kollacionálásával tanult bele a filológusi mesterségbe. M. Á. Fejér 1817, 5-6; Hoffmann 1928, 14-15; Bartoniek 1940, 160. sz.; Csapodi 1973, 209. sz.; BORZSÁK ISTVÁN: A Corvin-könyvtár Curtius-kódexeiről. Ring Mihály és Ábel Jenő kapcsolataihoz. In: Antik Tanulmányok 25 (1978), 221-222. (újraközölve: Uő.: Dragma. Válogatott tanulmányok, II. Budapest 1996, 410—111 i; Uralkodók és corvinák. (Kiáll, kat., Országos Széchényi Könyvtár) Szerk. KARSAY ORSOLYA. Budapest 2002, 43. sz. (FÖLDESI FERENC) 207. Hóráskönyv 1470 körül Brugge Pergamen, tinta, tempera, arany; foil. 267; 110 x 75 mm, írástükör: 50 x 34 mm, 14 sor; bastarda írás, díszített; a 20. század első felében készült, fatáblára húzott, vörös színű egészbőr kötés Jankovich Miklós könyvtárából; korábban Jakosics József tulajdonában volt (az előzéklap utáni számozatlan lapon Jakosics
