Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

Jankovich Miklós első gyűjteményéből (az első kötéstábla színén, az előzéklap versóján, valamint az Ír és 485v lapon rombusz alakú gyűjtőpecsét). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Lat. 96 Az igényes kódex a teljes Bibliát tartalmazza, a kor szokásának megfelelően sok bevezető magyarázattal. A margókon bőségesen megtalálhatók a párhuzamos locusokat felsorakoztató utalások, ahol az egyes fejezeteket az ábécé betűi tagolják, illetve pontosítják. A Biblia után bőséges héber-latin szószedet olvasható (természetesen latin betűs átírásban), amelyet Auxerre-i Remigiusnak (megh. 908 körül) vagy Beda Venerabilisnak (megh. 735) tulajdonítottak a középkorban. A finoman kidolgozott 82 figurális és sok ornamentális iniciálé három színből: a vörös, a kék és az arany színeiből készült. A képek közül sok ismétlődik, legtöbbjük álló vagy ülő alakot ábrázol, karddal a kézben. A pusztán ornamentális díszítések legtöbbször egy-egy stilizált állatfejet is tartalmaznak. Az Ószövetség esetében az egyes könyvek élén álló képek közül több az illető könyv tartalmára utaló jelenetet ábrázol, ellentétben az Újszövetséggel, ahol sok kép pusztán csak illusztráció (pl. az Ascensio ábrázolása levétel ez alól). Vadászjelenet csak a fol. lr-n és a 4r-n látható. A kb. 1 cm vastag fatáblákat fehér vaknyomásos bőr borítja, az előlap közepén G monogram, két csattal. Az újkori bekötésnél körbevágták a kódexet, emiatt sok kifutó díszítő vonal vége megsérült. A kötet a possessorbejegyzés tanúsága szerint a gamingi karthauziak tulajdonában volt, rájuk Nicolaus de Pressburg, bécsi polgár hagyományozta 1399-ben. Feltűnő módon nemcsak a szokásos első oldalra írták be a karthauziak, hogy hogyan jutottak a kötethez, hanem még három helyre! Ezután liturgikus használatba került a gondos kivitelű és jól forgatható kódex, amire a margókra bejegyzett utalásokból lehet következtetni. Az egyházi év során a zsolozsma olvasmányainak egy részét a Biblia adja, ezeket a rubrummal beírt jegyzeteket (pl. Dominica III. vagy valamely feria) a margókon lehet követni. A szintén a margón található „in refectorio" (fol. 4v és 23r) kitétel pedig azt jelenti, hogy az olvasást a közös étkezések alkalmával folytatták. Egy-egy esetben újkori kéz szövegjavítása is megfigyelhető. S. G. Hoffmann 1928, 25; Bartoniek 1940, 96. sz,; Cimélia 2000, 42-43. 204. Szent Biblia 13. század Párizs Pergamen, tinta, tempera; foil. 461; 136 x 93 mm, kéthasábos írástükör: 94 x 32+5+32 mm, 50 sor; rendkívül apróbetűs „gyöngyírás", díszített; 19. századi, padlizsán színű egészbőr kötés a kötéstáblára kiterjedő díszes ezüstözött bronz horgaskapoccsal és sarokveretekkel A kötet Zsámboki lános, majd Mossóczy Zakariás tulajdonában volt; 1616-ban Kedléri Jánosé. Viczay Mihálytól került Jankovich Miklóshoz, s az ő második gyűjteményéből jelenlegi helyére (1853). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Lat. 100