Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
124 ra rózsaszín vászon kötésű selyem szalagot varrtak, amely sok helyen sérült, hiányos. A cipő sarka ívesen a talp irányába hajlított, talpa félkör alakú, fa sarkait világosabb barna bőrrel vonták be. A talpa sötétebb barna bőrből készült, domború, felbolyhozott. A talprámát fehér varrás tartja. A cipőben bejegyzés: „II.G. 250" (az „A" leltárkönyv úgynevezett főcsoportszáma). Az Iparművészeti Múzeum „A" leltárkönyvében ennek a tárgynak a száma: 4759, a leltárkönyv bejegyzése szerint ez a Jankovich-gyűjtemény 252-es számú tárgya, azonban - a latin nyelvű tárgyleírással ellentétben - nem selyem, hanem világoskék bőr. A Nemzeti Múzeumban található lista, amely az Iparművészeti Múzeumnak átadott tárgyakat tartalmazza, szintén világoskék bőr cipőt említ a Jankovich-gyűjtemény 252-es számú tárgyaként. S. R. Höllrüjl 1938, 58., 346. sz. 179. Papucs 18. század első fele Franciaország (?) Fémszállal lanszírozott félselyem szövet, bőr; h.: 25 cm, sz.: 8,2 cm, m.: 10 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 255-256. sz.: „Par sandaliorum vetustorum, e materia sericea rubea, argento intertexta constructorum, ligulis cerulei coloris, superiori parte undulatim adsitis ornatorum, nigro calcaneo, gravi ferro ab infra usque sursum firmato provisorum. Ursulae Dersffy, Gasparis Magócsy coniugis, olim propria, atque in arce Torna diu conservata, per Samuelem Székely de Doha, redemta, et ab eius vidua Estera Matheides a florenis viginti quinque obtenta." A MNM-ból 1877-ben került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Textilosztály, ltsz.: 18.148.a-b A szövetből készült papucsot, a Jankovich-gyűjteményből származó másik két darabbal (177-178. sz.) együtt 1938ban, az Iparművészeti Múzeum viselettörténeti kiállításán már bemutatták. Orra hegyes, előrenyúló. A lábfejet fedő része ívesen, hegyesen szabott. A felső részt is sötétebb barna bőrből készítették, ezt ezüsttel lanszírozott szövettel borították, amelynek mintája geometrikus, az orr-résznél szív, fölötte stilizált szalagok, rombuszok és a rüsztnél zegzug mustra. Hasonló anyagból készített cipőt közölt Saskia Durian-Ress, aki a mintás szövettel kapcsolatban fontos technikai észrevételeket is tett. (DURIAN-RESS, SASKIA: Schuhe. München 1991, 62., 60. sz.). A felső rész lábfejhez közel eső részére világoskék vászon szövésű, húzott selyem szalagot varrtak két sorban. Magas fa sarkát barna bőrrel vonták be, a talprészen és a talp felé eső oldalán fémmel merevítették. A talp barna bőrből készült, felbolyhozott. A talpráma sötétebb színű bőr, fehér varrás tartja. A sarokrésznél sötétebb színű bélés. A talpán szám olvasható: „4760" (pirossal, áthúzva feketével), ez a tárgy „A" leltári száma. Az Iparművészeti Múzeum „A" leltárkönyve szerint a műtárgy megegyezik a Jankovich-gyűjtemény 255-ös számú darabjával. S. R Höllrigl 1938, 58., 349. sz. Kerámia- és üvegedények 180. Ónfedeles kupa 1583 Siegburg, Knütgen-műhely Kőcserép; m.: 38,5 cm, szájátm.: 7,5 cm, talpátm.: 11,5 cm lankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 190. sz.: „Cantharus octodecim pollicum altus, ex terra, sive potius argilla alba confectas, habens in fronte ab infra tria scuta, superposita anno 1583-0 signata, quibus imminent similes très Herculis, veste cataphracta induti effigies, superne vero insigne Sacri Romani Imperii, scilicet acjuila biceps cum globo crucigero, et superposita corona imperiali. Nec nomen artificis nec loci, aut possessoris in hoc cantharo proditum est."
