Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
150 A gyöngyökkel közrefogott drágaköves foglalat és a naturalista növényi keret párhuzamait aló. század végi, 17. század eleji ékszereken találjuk meg, mint az augsburgi Herkules a válaszúton-ékszeren (Hackenbroch 1979, 489. sz.), vagy a tiroli Hall zárdájából előkerült ékszereken, amelyek az 1607-ben ide visszavonult Mária Krisztierna és Eleonóra főhercegnők kincstárából származhattak. Ez az ékszerstílus nagy hatást gyakorolt Közép-Európa, ezen belül Magyarország ötvösségére is, de az ékszer készítési helye jelenleg nem határozható meg. A gyulafehérvári lelőhely az ékszernek a 17. század eleji erdélyi használatára utal, amikor a katedrális protestáns kézben volt, s a fejedelmek mellett az erdélyi elit is ide temetkezett. A restaurálások során több tárgy: övek (ltsz.: Orn. Jank. 422, 451), lánc (ltsz.: Pig. Jank. 235), füzér (ltsz.: Orn. Jank. 242), illetve hajtűk (ltsz.: Orn. Jank. 341-344) is előkerültek, többségük Cseresznyés kanonoktól származott, és Litteráti Nemes Sámuel közvetítésével került Jankovichhoz, de volt olyan is, amelyet a gyűjtő már 1790-ben megvásárolt. K. Et. Pulszky 1884, III. terem, V. szekrény, 43. sz., 97; Erdély 1931, 73; Albert & Isabelle 1998, 35. sz. 151. Függő Szent György alakjával 17. század eleje Dél-Németország (?) Arany, almandinokkal, rubinokkal, gyöngyökkel, színes zománccal; m.: 7,8 cm, sz.: 5,9 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Orn., 217. sz.: „Signum ordinis equestris Sancti Georgii, ex auro purissimo, unionibus tredecim, et rubinis in altum prominentibus numero quatuor maioribus, minoribus vero novem decoratum; cuius flores encausto nigro, albo, rubeo, ceruleo, et viridi decorati, exhibent in medio Sanctum Georgium, veste cataphracta indutum, sonipedi albo insidentem, draconem alatum cornutum evaginato gladio interimere volentem, post tergum quatuor vexillis, albo encausto tinctis provisum. - Labor seculo 15° initiante antiquior vix est, potiusque ordini Sancti Georgii anglico, quam hungarico, seculo 14 to florenti, adtribui potest. Pervetustum hoc artis egregiae paradigma, Viennae a florenis nonaginta quinque procuratum est. Pondérât aureos novem, et très décimas sextas. (9 3/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Orn. Jank. 217 Áttört, aranylemez alap, előoldalán fehér, zöld, fekete zománccal. A kompozíció közepére erősítve arany „talapzat", melyen Szent György demi ronde bosse zománcos lovon ülő alakja látható. A plasztikus figura körül négy zárt tokos foglalású almandinkő. Zárt, soros foglalású almandinok díszítik a figura félkörív alakú talapzatát is. A háttérként és egyben a kis szegecsekkel felerősített figura és a kőfoglalatok alapjaként is szolgáló áttört lemez rajzolata párhuzamba állítható a 16. század utolsó harmadának öt\ ? ös-mintalapjaival. E mintalapok délnémet, francia, holland nyomdákból kerültek ki. A Szent György-alakos függő hátlapjának körvonala, az elvékonyodó, leveles motívumban végződő, szimmetrikus elrendezésű indák Dániel Mignot 1596-1616 között publikált terveihez áll-
