Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
vero regináé salinari insculptum talibus legitur litteris: YSABELA-R-V- Imposita in thecam nigram coriaceam. Viennae a Comitissa Zamoisky pro pretiosis numero undecim iconibus in valore ducentorum aureorum cambiata anno 1816 1 ". Opus hoc est formae et elegantiae peculiaris est, cui par in patria haud existit." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: a: 58.218.4.C, b: 58.218.3.C, 58.218.2.C, c: 58.218.l.C, d: 57.1103.Cl a-c: Hegyikristály nyelű, aranyozott ezüst szerelésű evőeszközök. A villák kétágúak. Az elegáns, finomművű evőeszközök minden bizonnyal főúri, uralkodói asztalnál szolgáltak egykor. A villák használata éppen aló. század folyamán terjedt el az európai főúri asztaloknál. A középkorban még nagyon ritkán ettek villával, elősorban csemegéket. A kiállított villák igen rövidek, két kis águk az étel felszúrására szolgált, csakúgy, mint a kés hegyes pengéje. A felszeletelt étket még a 17. század főurai is általában kézzel emelték szájukhoz. A Janko\ïch Miklós gyűjteményéről tudósító Fejér György is megemlítette a Szapolyai János felesége, Izabella királyné személyéhez kapcsolt tárgyak együttesét. Az ékszerek mellett evőeszközökről is megemlékezett. Bár a sótartó (d) feliratát nem említette, de az általa látott kanálon felfedezte Izabella címerét. A jelen együttes tárgyain azonban nem látható címer, így nem bizonyos, hogy Fejér e műveket említette. d: Három, golyó alakú lábon álló, kerek, tagolt talp, a baluszter forma szár alsó részét három rátett levél díszíti. A cuppa csiszolt hegyikristály, leveles szegélyű, finoman tagolt szájperemmel. A talp hátán későbbi, vésett felirat: „YSABELA RV". Aló. századi ötvösmű veken kedvelt díszítési mód a rátett, általában stilizált növényi díszítés, elsősorban az edények szárán, nóduszán. Ikerserlegek, poharak testén a magyar emlékanyagban is gyakran találkozunk evvel a megoldással. A hegyikristály megmunkálása elsősorban EszakItáliában, illetve Freiburgban virágzott, innen kereskedelem útján jutottak el a kristályművek az európai ötvösműhelyekbe. A kiállításon szereplő kis csésze rendeltetése ismeretlen, a kis méretek alapján a hagyomány szerinti megnevezés elfogadható. Izabella királynéhoz (1519-1559), Szapolyai János feleségéhez több máig fennmaradt tárgyat is köt a hagyomány. A tárgycsoport tagjai között vannak Izabella korából származó művek éppúgy, mint jóval halála után keletkezett alkotások. Ezek közül a legismertebb a híres opálköves násfa a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében (148. sz.). Jankovich Miklós a lengyel Zamoyski család egyik Bécsben élő leszármazottjától vásárolta, illetve egyik közvetítője, Spitzer Jakab révén erdélyi családokkal cserélte az Izabella egykori tulajdonaként meghatározott tárgyakat, 1832 előtt. A hegyikristály csészén olvasható felirathoz hasonló található a királynénak tulajdonított gyűrűn is, mely egykor Andrássy Manó gyűjteményében szerepelt. A gyűrűn azonban az Izabella jelmondataként hagyományozódott „Sic fata volunt" mondat kezdőbetűi is olvashatók. A kristálycsésze attribúcióját kérdésessé teszi a betűtípus, mely nem 16. századi jellegű, továbbá a helyesírás. Izabella a saját kezűleg aláírt dokumentumokon nevét y-kezdőbetűvel, de mindig két 1-lel írta alá. A Jankovichgyűjteményben több ötvösművön és fegyveren olvasható hasonló, valószínűleg a 19. sz. elején utólagosan rávésett felirat. A tárgyak egy csoportjáról a kutatás kimutatta, hogy eredeti antik, illetve középkori ékszerekre - fokozandó azok érdekességét, kelendőségét - vélhetőleg műkereskedői hatásra véstek hasonló típusú felirartokat ( Tóth 1985], 26-28). K. Er. a-d: Fejér 1817, 41; Pulszky-Radisics 1885, I, 159-160; H. Kolba 1985, 101. d: Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. (Kiáll, kat., Schloß Schallaburg) Szerk. KLANICZAY, TIBOR-TÖRÖK, GYÖNGYI-STANGLER, GOTTFRIED. Wien 1982, 500. sz.; Radvánszky 1879/1986, 233. kép; Történelem-kép 2000, VII-9. sz. (Kiss ERIKA) 133. Sótartó 16. század vége Nürnberg (?) Aranyozott ezüst, trébelt, poncolt, öntött; sz.: 10,7 cm, m.: 1,7 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 142. sz.: „Salinare argenteum a 1 supra et ab infra auro fulgentc decoratum, operis eximii, quod in angulis tribus per totidem Seraphinos sustentatur. Opus seculi 16 ri ab Isaaco Totes in Civitate Cibiniensi cambiatum, et pro florenis viginti quinque cessum. Pondérât semiuncias quatuor et très décimas sextas. (4 3/16)" A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, OtA'ösosztály, ltsz.: 19.049
