Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
9. sz.; Varjú 1929, 70; SZILÁGYI ANDRÁS: Ritka anyagok - barokk ötvösművek. (Kiáll, kat., Iparművészeti Múzeum - Nagytétényi Kastélymúzeum) Budapest 1978, 21 sz.; Barokk és rokokó 1990, 5.51. sz. (BÉKÉSI ÉVA) 117 Viennensis, cum anno 1738°. — Pondérât una cum vase eburneo semiuncias centum sexaginta Septem, et decern decima sextas. (167 10/16)" A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, OtA'ösosztály, ltsz.: 19.118 Ovális, karéjosan tagolt talpán, széles szájperemén és többszörösen tagolt, keskenyedő fedelén poncolt alapon szalagfonatos, virágrozettás, leveles-kagylós díszítés. Testéhez griff-fej ben végződő, csigás billentővel ellátott, tagolt fül kapcsolódik. Fedelén levélrozettával övezett, virágbimbót formázó, plasztikus fogógomb. Az edény testét borító elefántcsont faragás a háromágú szigonyt tartó Neptunust ábrázolja kétlovas díszszekéren, najádok, tengeri szörnyek, lepkeszárnyú puttók kíséretében. Ötvösjegyei: száj- és talpperemén elöl, középen NG monogramos mesterjegy és bécsi hitelesítőjegy 1738-as (1732 ?, az utolsó számjegy elmosódott) évszámmal. Fedelének peremén 1806-1807 közt használt prágai újrahitelesítő (újrapecsételő) jegy. B. É. Jegyeihez: REITZNER, VIKTOR: Alt-Wien Lexikon für Österreichische Kunst und Kunstgewerbe, III. Edelmetalle und deren Punzen. Wien 1952 (NG monogramos mesterjegy: 173., 620. sz.; prágai újrahitelesítő [újrapecsételő] jegy: 204. sz.); Knies 1896, I. tábla, 8. ábra Rómer 1873, 56-57., V. terem, X. szekrény; Diner-Dénes 1905, 142., 138. kép; HAMPEL JÓZSEF: Magyar Nemzeti Múzeum: Kalauz a régiségtárban. Budapest, 1912 15 , 231., 11. szekrény, 118. Fedeles pohár 1740 Augsburg, Johann III. Mittnacht (1706-1758) Aranyozott ezüst, trébelt, poncolt, vésett, öntött, a címeren zománcozás nyomaival; m.: 26 cm, szájátm.: 14 cm, talpátm. (lábakkal): 13 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc., 75. sz.: „Phiala magna argentea tarn ab intus quam extus auro sumtuose inaurata, tribus pedibus ursinis insistens, peculiari etiam tegumento, cui superne conus abigenus impositus, provisa. Quemadmodum in tegumento scutum gentilitium (hic tarnen vacuum) pallio ducali cinctum et coronatum comparet, ita ab extus genuinum scutum gentilitium Archiducum Austriae, scilicet très cornices in campo albo et quinque alaudae in campo rubeo, corona ducali tectae visuntur. Opus magni pretii, diligenti celatura tarn in operculo, quam in superiori et inferiori vasis parte ornatum. Librat semiuncias quinquaginta octo et quindecim décimas sextas. (58 15/16)" A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, OtA'ösosztály, ltsz.: 19.066 Három félgömbös oroszlánlábon áll a felfelé szélesedő, hengeres testű pohár, melynek talp- és szájpereménél ha-
