Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

adstantes, absque inscriptione. - 6

ta Vulcanum iuvenem malleum dextra tenentem, et Venerem, dextra incudem, sinistra cornucopiam servantem; adstantibus tribus Geniis perinde malleos tenentibus, cum inscriptione: »MECVM LABORABIS« - Tabula haec non ex ebore, sed concha marina serius confecta est. Insignis huius et pretiosi paradigmatis nec artifex nec possessor ullo signo denotatus comparet; forma tarnen artis indubie illud inter annum 1480 et 1510

um

, atque probabilius Venetiis confectum luculenter indigitat. Pondérât semiuncias una cum effigiebus eburneis nonaginta duas et octo décimas sextas. (92 8/16)" A MNM-ból 1936-ban került az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvösosztály, ltsz.: 18.825 Kerek, sima peremű, áttört talpa fatörzs formájú, karcsú szárban folytatódik. Erre illeszkedik a stilizált harangvirág formájú kuparész. Alsó részén hólyagok és az áttört talpon lévőkhöz hasonló, hajlított, rovátkolt levelek váltakoznak. Szélesebb, sima szájperemben végződő, hengeres felső részét ugyancsak áttört növényi díszítmények közé illesztett hat darab négyszögletes, faragott kagylólap díszíti. A Bibliából, illetve a görög mitológiából merített figurális jeleneteik (és felirataik) a következők: 1. Paris ítélete. - 2. Dávid és Betshabé („R (G ?) AVTSVS. F VIT. DAVID"). - 3. Balra ruhátlan, alvó nőalak két kisgyermekkel, jobbra két szatír („VIRTUS. EST. INTE"). 4. Balra Venus (?) és egy koronás ifjú álló alakja, jobbra oszlop előtt - illetve a tetején szoboralakban - a szárnyas gyermek Ámor („AMICVS. MEI. CREDE. INSVA. POTESTAS"). - 5. Ádám és Éva között a tudás fája a rátekeredő kígyóval. A kompozíció Albrecht Dürer Bűnbeesést ábrázoló rézmetszetét (B. 1) követi. - 6. Erősen sérült ábrázolás, a latin nyelvű inventárium tudósítása szerint Vulcanust és Venust ábrázolta, felirattal kísérve („MECVM. LABORABIS"). Sima peremű, domború fedelén körben hajlított-rovátkolt levélornamensek közt öt darab tojásdad alakú kagylófaragvány. Az applikált lapok jelenetei (és feliratai): 1. Alvó Ámor, mellette íj és tegez („EGO. SVM. AMICTVS. NATVRE"). - 2. Álló, füvóshangszeren játszó szatír, mellette fatörzs mellett heverő, ruhátlan nőalak, ölében gyermekkel (Pulszky és Radisics szerint „szülő asszonyt bámuló szatír") („BONVM VIRTVS"). - 3. Ruhátlan ifjú három, őt marcangoló oroszlánnal (Pulszky és Radisics szerint az ifjú mellett „három oroszlán meg egy farkas"), a háttérben keresztes gömbben végződő, szalagos bot. („ET. SI. CORPVS. NON. FIDES. MACVLAB

ITVR"). - 4. A szamárállkapcsot ütésre emelő Káin és az alvó Ábel („...]S. OM. SIDVS I FESIT. INTERRA"). - 5. Az eredeti lap elveszett, a 3. számú jelenetről készült gipszmásolattal pótolták; már a latin nyelvű inventáriumszövegben is így szerepel. A faragott lapok közepéből kiívelő, kanyargó inda kis, hatszögű talapzatban végződik, rajta - fogóként - fegyveres török harcos apró, öntött - esetleg utólagosan rákerült, Rosenberg szerint a tárggyal egykorú - figurája. A szájperemen N betűs városjeggyel jelzett. (Szájperemén belül talán egy rendkívül elmosódott jelzés, formája alapján esetleg bécsi újrahitelesítő jegy 1806-1807-ből.) A feliratos lemezkék Pulszky és Radisics feltételezése szerint (a padovai San Antonio kincstárában őrzött hasonló darabra hivatkozással) eredetileg más célra készültek (e padovai darabról vö. Rosenberg 3756/c; FALKE, OTTO VON: Silberarbeiten von Ludwig Krug. In: Pantheon 11 [1933], 191; Kohlhausen 1968, 400. sz., 545. kép). A kagylólapokat (Flügel-Lindenbaum Braun nyomán megfogalmazott feltételezése szerint) maga Ludwig Krug faraghatta, nem egy esetben Dürer metszet-előképei nyomán. Ilyen előzményre vezethetők vissza a Bűnbeesés (1501) és a Szatírcsalád (1505) jelenetei. Héjjné a farag-