Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

illetve Paris ítélete ábrázolásával. A fedelet repülő, gömböket emelő, címerpajzsot közrefogó angyalok díszítik, a hátsó oldalon párok ábrázolásai találhatók, a középrészen koszorú van, gótikus levélfríz közepén. A csontfaragványok jól mutatják az előregyártott elemekből való komponálás módszerét. A ládika a maga idejében népszerű dekoratív gyakorlat és érzelmes-regényes antikizálás jellegzetes példája. M. Er. IM 1972, 30., 28. sz.; Kisplasztikái kiállítás 1978, 18., 24. sz.; Koroknay 1979, 94. 59. Pacifikálé 1597 München Elefántcsont, vésett díszítés; 31,7 x 18,2 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imaß., 133. sz.: „Crux eburnea subtilissima coelatura, tanquam incisura cuprea (Kupferstich) ita elaborata, ut imprimendo quoque deservire possit, exhibens figuras passionis Domini, cum inscriptione: »semet ipsum enenanivit, formám servi accipiens, humiliavit semet ipsum, factus obediens usque ad mortem, mortem autem crucis.« - cui inscriptioni subnexum est insigne Maximiliani Ducis Bavariae, cum inscriptione MDXCVII." A MNM-ból 1877-ben került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjteményi Osztály, ltsz.: 5006 A latin nyelvű leírások többségétől eltérően a fent idézett szöveget nem csupán kiegészítenünk és pontosítanunk, de némely részlet esetében helyesbítenünk kell. A kereszt előoldalát hét kompozícióból álló jelenetsor díszíti - az első hat ábrázolás egy-egy oválisba, a hetedik, középen, egy négykaréjos keretbe foglalva -, vésett megmunkálásban. Am e jelenetsor nem „Urunk Passióját", hanem Krisztus vérehullatásának „stációit" ábrázolja, amelyek Szent Bonaventura írásai nyomán, azok hagyományait követve - a következők: Circumcisio, Oratio, Flagellatio, Coronatio, Exuitio de vestibus, Affixio ad crucem, Lateris Transfixio. A hasonló tárgyú, késő középkori miniatúrák és rézmetszetek tradícióihoz igazodva a Gyermek Jézus körülmetélése-jelenettel indul tehát a sorozat (középen, lent). Ezt követi - felfelé haladva, majd a bal oldali, a felső és a jobb oldali keresztszáron folytatódva, végül a kereszt centrumában lezárulva - a további hat passiójelenet: Olajfák hegye, Ostorozás, Töviskoronázás, Jézus ruháitól megfoszt atik, Felszegezés a keresztre, Lándzsadöfés. Arról a sajátos „ájtatossági formuláról" van tehát szó, amelyet a késő középkori ferences misztika kegyességi irodalmának szerzői alakítottak ki s terjesztettek, a Szent Vér-kultusz elmélyülésének jegyében. 59 A téma képi ábrázolásának egyik legkésőbbi ma ismert példája a sokszorosított grafika műfajába tartozik; az a rézmetszetekkel díszített vallásos tárgyú „röplap" (Flugblatt), amelyet Peter König müncheni nyomdája bocsátott ki 1620 körül. E röplap (terjedelmes szöveggel ellátott) illusztrációja - a kereszt szárain megjelenő ábrázolások, azok témaválasztása, az egyes kompozíciók megformálása is - pontosan, a legapróbb részletek tekintetében is megegyezik az itt bemutatott műtárgy, az elefántcsont kereszt vésett díszítésével. Következésképp a két ábrázolásnak egyazon kompozíciós előkép alapján kellett készülnie. E közös grafikai előképnek minden bizonnyal az a rézmetszet tekinthető, amelyet a kiadóként is ismert Salomon Miller sokszorosított Münchenben, 1593-ban, Friedrich Sustris kompozíciója nyomán. Az alkalmazott díszítőtechnikáról - amelynek lényege, hogy a vésett felületet finom grafitporral bedörzsölik, s a vésés kontúrjai ezáltal lesznek láthatók - 1. Joachim von Sandrart leírását: Teutsche Akademie ... Nürnberg 1675, 355. A kereszt fent közölt latin felirata idézet Szent Pál apostol leveleiből: Fii 2,7-8 („kiüresítette magát és hasonló lett az emberekhez, ... megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, éspedig a kereszthalálig"). Ez alatt, a függőle-