Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

diaboli mirandae magnitudinis exhibetur, ex qua Christus Dominus animas damnatas libérât. Opus seculi 9-ni aut 10-mi." A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészed Múzeum, Kisgyűjteményi Osztály, ltsz.: 18.846 Mindkét diptichonszárnyat karcsú oszlopokkal osztott, négy-négy csúcsíves, beírt háromkaréjos motívummal tagolt ívsor osztja négy-négy képmezőre. Ezekben a passiójelenetek az alsó bal sarokban kezdődő, majd fent folytatódó, a két szárnyon jobbra haladó olvasási sorrendben jelennek meg: lent: Krisztus elfogatása (epizódok: a Judáscsók, illetve Péter és Malchus), Krisztus megcsúfolása, Ostorozás (a tagolás rendjének megfelelően beiktatott oszloppal), Keresztvitel; fent: Krisztus a kereszten, Sírbatétel, Noli me tangere, Anastasis. A két sor jeleneteinek függőleges megfelelései Krisztus megaláztatásainak és dicsőségének párhuzamait kínálják a meditáció témájául. A diptichon a magánáhítat kielégítésére berendezkedett párizsi elefántcsont-faragó műhelyek tipikus terméke, meglehetős pontossággal követi a 13. század végén, a katedrálisok szobrászatában kialakult kompozíciós és ikonográfiái típusokat. A 14. század első felére utalnak az elegáns mozgású figurák, precízen élesen metszett drapériaformulák mellett egyes ikonográfai típusok is: a Megcsúfoltatás elleplezett arcú Krisztusa (elrendezéséhez vö. Antwerpen, Musée Mayer van den Bergh: Les Fastes 1981, 135. sz., párhuzama: diptichon, 1370 k., Paris, Louvre: Gabarit-Chopin 1978, 201. kép), az Ostorozás szabadon kidolgozott oszlop köré komponálása. M. Er. Bock 1867, 117; IM 1972, 27., 20. sz.; Kisplasztikái kiállítás 1978, 16., 13. sz.; Koroknay 1979, 93. 56. Diptichon Krisztus életének jeleneteivel 14. század vége Párizs Elefántcsont; mindkét szárny: 16,3 x 9,3 cm, vastagságuk: 0,9, illene 1 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből.