Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

négyzetes mező díszítik, a függőleges osztó egyszerű pálca. A kerekded formákkal, erőteljes mozdulatokkal kidolgozott evangélisták erősen kimélyített, sötét árnyékot alkotó háttér előtt páronként egymás felé fordulnak. Valamennyien oszloptörzshöz hasonló széken ülnek, lábukat zsámolyon nyugtatják. írópultjuk ívelt lábakon áll, esztergályozott szárán ferde írólappal. Székükön egymás mellé tett vagy keresztezett lábakkal ülnek; munkájuk gesztusai is differenciáltak: könyvben vagy írástekercsen dolgoznak. Szimbolikus állataiknak feje a képmezők felső, belső sarkaiból pillant be. Fent balra János, jobbra Máté, lent balra Márk, jobbra Lukács ismerhető fel. A reliefek nyilvánvalóan a Karoling-kori elefántcsont szobrászat (Kopasz Károly udvari művészete, illetve az ún. újabb metzi iskola) visszfényét tükrözik: kompozícióikban, típusukban és mozdulataikban, s mindenekelőtt antikizáló drapériakezelésükben. Ez a tendencia érvényesül 1000 táján a liége-i elefántcsont faragványokon. Kölni késői Ottó-kori elefántcsont faragványok (Essen, Theophanuevangeliárium fedelének táblája, a kölni SchnütgenMuseum diptichonja, a kölni St. Maria Lyskirchen evangeliáriumának táblája) ugyanakkor a Nagy Károly-kori udvari iskola mintaképeinek hatását is mutatják. Ezek a stíluskapcsolatok érvényesülnek e reliefen is. Mindezért valószínűtlen az a feltevés (Gerevich), hogy beilleszthető lenne a magyarországi művészet fejlődésébe. M. Er. Semper 1896, 208-213; Diner-Dénes 1905, 121; Goldschmidt II, 36. sz.; GEREVICH TlBOR: Magyarország románkori emlékei. Budapest 1938, 206; IM 1972, 23., 7. sz.; Euw, ANTON VON: Elfenbeinarbeiten des 9. bis 12. lahrhunderts. In: Rhein und Maas. Kunst und Kultur 800-1400, II. Berichte, Beiträge und Forschungen zum Themenkreis der Ausstellung und des Katalogs. Szerk. LEGNER, ANTON. Köln 1973, 379; Kisplasztikái kiállítás 1978, 15., 4. sz.; Koroknay 1979, 93. 53. A madarak és a halak teremtése 1084 körül Dél-Itália Elefántcsont; 10,6 x 10,4 cm, vastagsága 0,7 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 125. sz.: „Tabula eburnea quadrata 4 pollicum, perinde pro diptico deserviens, repraesentans virum nimbo sanctitatis praeditum, atque aquilis, piscibus, ranis, serpentibus, et draconi concionantem. Desumta ex antiquissimo templo Salernitano prope Neapolim existente." A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba, egy ideig letétként a SzM őrizte. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjteményi Osztály, ltsz.: 18.858 53 A közel négyzet alakú táblát alul és felül szélesebb, profilozott sáv, bal felől keskeny léc keretezi, amelyek 3 mmnyire mélyített alapsíkot határolnak. Jobb felől csavart féloszlop fele látható; ez határolta el a következő jelenetet (Az állatok teremtése, New York, Metropolian Museum of Art), amely a kétszeres méretű, fekvő formátumú tábla szétfűrészelése után a féloszlop másik felével együtt fennmaradt. A tábla hátoldalán kézírásos felirat örökíti meg a lap eredetét (állítólag egy magyar katona szerezte, de valószínű, hogy több elefántcsont lapot egyidejűleg idegenítettek el): „Am 23ten Sept. 1820 in der Stadt von Salerno, welche Statt nach Neapel die älteste ist". A reliefmező bal szélén a teremtő Isten alakja áll, baljában teste előtt a törvénytekercset tartva, erősen megnagyított méretével hangsúlyozott jobbját a relief jobb oldali két harmadát kitöltő teremtmények fölé nyújtva. Az alsó, téglalap alakú mezőben sorokba rendezve vízi lények: kígyószerű formában ábrázolt cet, halak, tintahalak sorakoznak; fölöttük két sorban madarak: vízimadarak, sas, fent égi madarak. A relief annak az együttesnek a része, amelynek nag}' részét (15 tábla ótestamentumi jelenetekkel, 19 újtestamentumi témájú relief, 10 apostol-medaillon, 3 donátorkép, 15 kerettöredék) a salernói Museo Diocesano őrzi. A reliefsorral eredetileg díszített tárgyat (oltár-antependium, szószék, püspöki katedra stb. ?) már 1575 előtt szétbontották, s a 17. századtól csak az újtestamentumi jeleneteket használták fel a salernói székesegyházban, a Cappella del Tesoro oltárának tábláján. Ez a magyarázata annak, hogy különösen az ótestamentumi ciklusból kerültek egyes táblák különböző gyűjteményekbe (Budapesten kívül még New York, Metropolitan Museum; Paris, Louvre; Berlin, Staatliche Museen; Hamburg, Museum für Kunst und Gewerbe), nyilván a 19. század elején, amiről a bu-