Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK
seculi 11-mi, e ruderibus antiquae ecclesiae Quinque-Ecclesiensis obtentum." A MNM-ból 1936-ban került a SzM-ba. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Régi Szobor Osztály, ltsz.: 7168 Solnhofeni, kissé sárgás kőből faragott dombormű: két oldalán befelé mélyülő teremben a képsíkkal párhuzamosan hosszú asztal áll, a közepénél kucsmás, idősebb férfi ül, balját az előtte lévő tálon felevő bárányra helyezi. Két oldalról változatos módon ábrázolva férfiak és nők érkeznek az asztalhoz, onnan ételt és italt vesznek magukhoz. A Jankovich-gyűjtemény katalógusában azt találjuk a darabról, hog)' ez eg)' 11. századi, az Utolsó vacsorát ábrázoló faragvány, amely a pécsi „régi templom" romjaiból került elő. Az akkoriban még a Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményében őrzött darab témáját és mesterét Melier Simon határozta meg 1928-ban. A Mózes második könyvében (Kiv 12,1-13) leírt pászkavacsora az ábrázolás forrása: bárányt esznek, mégpedig az előírás szerint. „így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása". Ennek a képzőművészetben ritka témának csak kevés emlékét ismerjük a késő középkorból (pl. Jörg Ratgeb egykor a bécsi Figdor-gyűjteményben őrzött festménye), leginkább az Utolsó vacsora ószövetségi tipológiai párjaként (az ikonográfiáról: LCI III, 386-388). Mestere Melier Simon szerint az a Viktor Kayser, aki 1502 körül Augsburgban született, és ugyanott 1552-ben vagy 1553-ban halt meg. Eletéről keveset tudunk, 15lóban Jakob Murmann tanítványa volt, 1525-től önálló mesterként dolgozott. Művei meghatározásakor a kiindulást a Berlinben őrzött Zsuzsanna és a vének monogrammal jelzett reliefje (ltsz.: 2004) jelenti, majd ebből kiindulva épült fél az œuvre: eg)' londoni (Krisztus elfogatása; Victoria and Albert Museum, ltsz.: A 41-1947), egy müncheni (Az apostolok lábmosása; Bayerisches Nationalmuseum, ltsz.: 61/23) és két hamburgi (Krisztus és az apostolok; Museum für Kunst und Gewerbe, ltsz.: 1920.123. a-b) dombormű. Melier a hamburgiakkal öszszevetve tulajdonította a Jankovich-gyűjtemény darabját is Kayser alkotásának, nyilvánvalónak tartva hasonlóságukat. A művek sorát Theodor Müller tovább bővítette (1976), de egyúttal elutasította a budapesti mű meghatározását, minden egyéniség nélküli keveréknek minősítve azt (1977). Valóban, a teret teljesen kitöltő, egymással bonyolult viszonyban álló, finoman és tagoltan faragott ruhákat viselő figurák eltérnek a budapesti dombormű mintakönyvszerű figurafélsorolásától, a jelenetből kitekintő, kissé üres arcoktól, öncélú gesztusoktól. A dombormű hátterének megoldása: a díszítetlen fal félbevágott, kettős ablakokkal, az egyik ferde oldalt tagoló, félköríves záródású ajtónyílás sok hasonlóságot mutat a müncheni Lábntosás-rehefthl, amely az 1820-as évektől gróf Keglevich János (1786-1856) nagytapolcsányi gyűjteményében volt (Keglevich grófról és gyűjteményéről: Wurzbach XI, 128-130; Entz 1937, 90; a reliefről: Augsburg 1980, II, 182-183., 543. sz.). Ezek után felmerül a kérdés, hogy a pászkavacsorát ábrázoló relief valóban 16. század eleji augsburgi (délnémet) mű-e, vagy esetleg egy 19. század eleji hamisítvány (akár a müncheni dombormű ismeretében). Mindenképpen vizsgálandó lenne, hog)' milyen pécsi templom volt romos a 19. század 20-as, 30-as éveiben (Tóth Melinda szerint a domonkos templom vagy a székesegyház káptalanháza vehető számításba). V. M. MELLER, SIMON: Ein unbekanntes Werk Viktor Kaisers im Budapester Nationalmuseum. In: Augsburger Kunst der Spätgotik und Renaissance. Szerk. BUCHNER, ERNST-FEUCHTMAYR, KARL. Augsburg 1928, 440; Balogh 1975, I, 230., 334. sz. (korábbi irodalommal); MÜLLER, THEODOR: ZU Victor Kayser. Nachruf für ein verschollenes Werk. In: Anzeiger des Germanischen Nationalmuseums 1976, 82 26 ; MÜLLER, THEODOR: Jolán Balogh, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest ... [recenzió] In: Pantheon 35 (1977), 280.
