Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

TANULMÁNYOK - ZSÁKOVICS FERENC: „Ifjú magyar rézkarcolók" - A grafika megújulása az első világháború után

jait", Komjáti Wanyerka Gyula rajzkészségét eme lté ki; Elek szerint művészetük a jövőben fog igazán kibontakozni. Varga Nándor Lajos „anyagának a szerelmese, vérbeli grafikus", kinek „érzékenysége rendkívül finom, s művészete általában a finomságok művészete, semmint az erőé. Sok benne a lágyság, de az a férfias ellágyulás, amely az elmélkedő és töprengő embert jellemzi".

46 Elek Artúr cikkében elsőként értékelte részletesebben a rézkarcoló nemzedék legjelentősebb mestereinek alkotásait. A későbbiekben is figyelemmel kísérte művészi fejlődésüket, az 1 930-as évek folyamán az Erdélyi Helikonban és a Magyar Művészetben megjelent, a magyar grafika múltját és jelenét értékelő, összefoglaló tanulmányaiban is tág teret szentelt az „ifjú magyar rézkarcolók" művészetének.

4

'' A két világháború között, a grafikusok képviseletét felvállaló Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete 1921 telén, a szintén akkor induló Magyar Rézkarcnyomó Műhelyben alakult. Családias légkörben sokáig itt tartották főhadiszállásukat, összejöveteleiket, és a grafikabarát közönség számára a technikai bemutatókat is.

48 Elnökké Olgyai Viktort, a Képzőművészeti Főiskola grafikatanárát, titkárrá Conrad Gyulát választották. Már első bemutatkozásuk alkalmával az Ernst Múzeumban (1923) az alapító, idősebb generáció tagjai mellett meghívott kiállítóként vett részt a tárlaton Kmetty János, Szőnyi István, a pályakezdő Derkovits Gyula, illetve Aba-Novák Vilmos és Komjáti Wanyerka Gyula is. A főiskola Grafikai Osztályáról kikerült, kisebb bemutatókon már jelentős sikereket elérő fiatalok Olgyai ajánlására egyre többen szerepeltek egyre többen a társaság kiállításain. Művészi tevékenységük elismeréseként folyamatosan vették fel őket a tagok közé, az 1920-as évek második felére a egyesület kiállító művészeinek derékhadát alkották. „A Magyar Rézkarcolóművészek Egyesülete tiszteletreméltó szerénységgel és csendben annyi pozitív eredményt könyvelhet el tagjai és a magyar művészet külföldi érvényesülése javára, mint kevés művészi egyesületünk" - olvashatjuk Rabinovszky Máriusz kritikájában.

49 A katalógusokban hosszú, reprezentatív listáját faláljuk azoknak a kiállításoknak, nemzetközi grafikai tárlatoknak, melyeken részt vettek alkotásaikkal a társaság tagjai szerte a világban. Első sikerüket 1924-ben Zürichben, a Wolfsberg Galériában rendezett Ungarische Graphik und Volkskunst című kiállításon aratták. A tárlatot élénk érdeklődés kísérte a külföldi sajtó részéről, a kritikák külön kiemelték a háború után induló fiatalok közül Aba-Novák Vilmos, Komjáti Wanyerka Gyula, Tarjáni Simkovics Jenő, Varga Nándor Lajos és a hozzájuk szorosan kötődő Szőnyi István alkotásait. „Lényegileg egy temperamentumos, gyökeres fiatal nemzedék adja meg ennek a kiállításnak a bélyegét, egy nemzedék, mely nyílt szemmel figyeli meg a nyugat-európai művészetet, sokat tanult tőle, s a szerzett tudással buzgón merül el művészet problémáiba, de nem másol, hanem önállón teremt. (...) Fiatal, erővel teljes művészet ez, távol áll tőle minden különcködés, minden játékosság. Mély komolysággal adja a legbensőbb érzéseket. Ez az ifjú nemzedék egészen otthon, a Képzőművészeti Főiskolán szerezte meg tudását. Ma büszkesége hazájá-