Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

TANULMÁNYOK - ZSÁKOVICS FERENC: „Ifjú magyar rézkarcolók" - A grafika megújulása az első világháború után

Zoltán, Medgyesi Schwatz Antal, Miháltz Pál, Nagy Imre és Vadász Endre -, hogy elsajátítsák a kedvelt rézkarctechnikát. A nyomópréssel, jó minőségű réz- és cinklemezekkel, festékekkel és papírokkal korszerűen felszerelt műhely vonzotta a hallgatókat. Olgyai Viktor 1929-ben bekövetkezett haláláig a főiskolai anyakönyvek szerint csaknem százan látogatták a műhelyt,-" sőt már beérkezett művészek is kikérték a nagy tekintélyű mester szakmai-technikai jellegű tanácsait. Az osztály mindennapjait, a műhelymunkát élményszerűen idézik fel az egykor ott dolgozó művészek visszaemlékezései.'" Barcsay Jenő emlékezése szerint „Olgyai Viktornál komoly munka folyt. Aba-Novák, Varga Nándor, Szőnyi István, Nagy Imre mint okos emberek tudták, hogy a rajzot meg kell tanulni kellő időben, mert öreg fejjel már késő azzal kezdeni. Reggeltől estig rajzoltak, modell után. Egy-két akt mindig volt a teremben. Tanulmányokat készítettek az emberi test szerkezetéről, ismerték annak működését". lataín, nagyobb számú kollekciót az Ernst Múzeumban 1923-ban és 1924-ben rendezett főiskolai növendékkiállításokon mutattak be.

30 Olgyai Viktor „akármennyire szuggesztív egyéniség volt is azonban, mint ideális tanító óvakodott attól, hogy a nagy egyéniségével ránehezedjék ifjaira. Igaz, hogy akkoriban ő maga grafikát már alig készített (teljesen áttért a festésre), s a fiataloknak a maga utánzására közvetlen példát már csak ezért sem adhatott. Bizonyos, hogy sok tehetséges tanítványa közül egy sem emlékeztet művészetével az ő művészetére, de egymáséra sem" - írta Elek Artúr összefoglaló tanulmányában.'

1 A növendékek munkáit Bajkay Eva a „tradíció és a modernség keverékének sajátos magyar grafikai tendenciájáéként értékelte, melyben egyrészt a klasszikus mesterek igen erős inspirációja mutatható ki, másrészt mérsékelt formában ugyan, de jelen vannak a közelmúlt avantgárdjának újabb eredményei is.'

iz

' 6. VARGA NÁNDOR LAJOS: Ecce homo, 1923 NÁNDOR LAJOS VARGA: Ecce homo, 1923 „Borongós kedélyű és miszticizmusra hajló tanárunk ritkán mutatkozott közöttünk" - jellemezte Teleki Ralph a mestert. „Eseményszámba ment, ha egy-egy beszélgetésre bejuthattam hozzá, hogy a titokzatos félhomályban derengő tanári szobában okkult bölcseleti megvilágításban tartott páratlan szemlélődéseit hallgassam a grafikáról. (...) Mai grafikusaink legjelesebbjei dolgoztak akkor a főiskolán. Csak úgy feszült a levegő a sok tehetség művészi akarásától."

;v A főiskolán készült grafikai lapok közül többet láthatott a közönség már 1922-1923 folyamán a kisebb galériák tárA 16-17. század jelentős rézkarcolóinak legszebb lapjait állította követendő mintaképül növendékei elé a mester. „Rembrandtban látta a nagyok legnagyobbját, az ő alkotásai által mutatta meg tanítványainak a grafikai művészettel elérhető legteljesebbet és legtökéletesebbet."^ Számos ez időben készült rézkarcon, főként bibliai kompozíciókon, arcképeken és tájábrázolásokon érezhető, hogy a fiatalok számára igen fontosak voltak ezek a példák. A holland művész bravúrosan megoldott lapjait nem csupán a Képzőművészeti Főiskola Könyvtárának kiadványaiból, művészi reprodukciókból és azokból az