Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

TANULMÁNYOK - ZSÁKOVICS FERENC: „Ifjú magyar rézkarcolók" - A grafika megújulása az első világháború után

A grafikai művészetek, a fellendülő rézkarcművészet elismertetésének fontos alapját képezte a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállításainak hosszú sorozata az 1920-as évek folyamán. Hoffmann Edith, a Grafikai Osztály vezetője rendezte a múzeum klasszikus anyagából válogatott tárlatokat, bemutatták Dürer grafikai műveit (1920, 1928), Rembrandt rézkarcait (1921), a XVII. század holland grafikáját (1925), Piranesi (1927) és Goya (1928) alkotásait. A történeti kiállítások mellett nagy jelentőségű volt az 3. GARA ARNOLD: dr. Móricz Miklósné műnyomó intézetének hirdetése, 1921 körül ARNOLD GARA: Advertisement of Mrs. Di. Erzsébet Móricz's Printing Workshop, ca. 1921 1 925-ben megrendezett Művészi sokszorosító eljárások című tárlat, melynek célja elsősorban a grafikai technikák egy-egy reprezentatív, klasszikus példán való bemutatása volt a laikus, művészetkedvelő közönség számára.

12 Ezekhez kapcsolható Hoffmann kifejezetten a grafikagyűjtőket megcélzó cikksorozata A Műbarát 192 l-es évfolyamában.

1

'' „Egész más egyéniséget kíván a metszetgyűjtés, mint a képgyűjtés" - olvashatjuk a sorozat bevezető cikkében. „A metszetgyűjtő kell, a legmagányosabb természetű legyen, aki képes órák hosszant elüldögélni egy csendes sarokban és élvezni a lassan forgatott lapok intim szépségét. Hasonló a könyvgyűjtőhöz és kicsit tudósfajta. Mondhatnám, hogy a legelőkelőbb gyűjtőegyéniségek közül való, mert nem vár senkitől sem tapsot - ő maga gyönyörködik, és ennyi elég neki."

14 A továbbiakban elsősorban gyakorlati útmutatót nyújtott a metszetek gyűjtőinek, kitérve a nyomatok állapotára, restaurálására, az azonosítás lehetőségeire, a fázisnyomatokra és a fadúcok, rézlemezek sorsára egyaránt. Ezek a közlések gazdag forrásnak bizonyultak a gyűjtők, s nem csupán a klasszikus mesterek nyomatait őrzők, hanem a modern metszetek iránt érdeklődők számára is. A húszas években készült grafikákat gyűjtők egy része műkereskedő volt, kiállításokat szerveztek, foglalkoztak lapok kiadásával is. Rados Ernő már az első világháború előtt érdeklődött a grafika iránt, a tanulmányaikat éppen befejező Uitz Béla és Krón Jenő rézkarckompozícióit vásárolta meg, s a későbbiekben is BUDA PEST figyelemmel kísérte a Képzőművészeti Főiskola Grafikai Osztályán végzett fiatalokat. [

'

J Hasonló kapcsolatokat alakított ki Szilárd Vilmos, az Auróra igazgatója, aki az évek folyamán jelentős mennyiségű grafikai lapot, ritka próbanyomatokat vásárolt fel. Kollekciójában, melynek jó része a Magyar Nemzeti Galériába került, csaknem minden művész alkotása szerepelt, aki az 1920-as években sokszorosított grafikával foglalkozott. Különösen fontos Bedő Rudolf anyaga, aki szintén ezekben az esztendőkben alapozta meg modern grafikai gyűjteményét. A művészek közeli barátja és mecénása volt egy személyben, az évtized első felében többek között Aba-Novák Vilmos, F. Antal Elemér, Jándi Dávid, Korda Vince, Patkó Károly és Szőnyi István korai rajzai és rézkarcai gazdagították kollekcióját.'' Az író-filozófus Füst Milán a Magyar Műkiadó Rt. terjesztésében megjelent lapokra figyelt fel, kortárs gyűjteményét csaknem száz lappal egészítette ki, a bibliai-mitológiai témáktól az egyszerű munkaábrázolásokig széleskörűen válogatott a kínálatból."

1