Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

TANULMÁNYOK - ZWICKL ANDRÁS: Az ideális és a reális valóság képei között - A Szőnyi-kör Árkádia-festészete

té k használni, Genthon István és mások az „újklasszicizmus" megjelölést elsősorban a „római iskola" festőinek novecentós stílusára alkalmazta.'

1 A kétfajta neoklasszicizmus elkülönítésére a hatvanas években többen is kísérletet tettek, majd a nyolcvanas évek közepére állandósult a neoklasszicizmus fogalmának kettős használata, és ezzel összefüggésben a két jelenségcsoport egybemosása, illetve összekeverése. 48 Az ún. római iskola képviselőinek tárgyilagos és hűvös stílusa azonban határozottan elválik Szőnyiék jól megkülönböztethető húszas évek eleji neoklasszicizmusától.'

1

'' Ahogy Genthon - Molnár-C. Pált jellemezve - írja, az új neoklasszicista generáció „mellőzi az atmoszférikus hatások felhasználását, keményen és szigorúan rajzol, szinte bádogból domborítja alakjait", majd kiemeli „a szabatos rajzot, a keveretlen helyi színeket és a szigorú kompozíciót". Es ha felidézzük Kállai Szőnyiékről 1 925-ben írt sorait, amelyekben a „pathétikus éntudat és magányromantika szerepét" hangsúlyozza, illetve hosszabb elemzést szentel az „érzéki impulzivitásnak", amely a „formát nagyszerű expresszív lendületekre ragadta",'' Genthon római iskolásokról tíz évvel későbbi összefoglalója ennek éppen az ellenkezőjét fogalmazza meg: ez az „újklasszicizmus magyar festő elé különösen nagy feltételekkel lép, annak, ki a nyomába szegődik, le kell mondania a romantikus pátoszról, a lendületes előadási módról, s nem a látványt kell formálnia, hanem absztrakt képgondolatokat formába lényegíteni".

51 JEGYZETEK 1 Fianz Roh: Nach-Expressionismus-Magischer Realismus. Probleme der neuesten europäischen Malerei. Klinkhardt & Biermann, Leipzig, 1925. 2 Roh könyvének végén az expresszionizmust és a „Nachexpressionismust" dichotomisztikus ellentétpárok szembeállításával különbözteti meg egymástól (Roh 1925. 1 19-120.), a reprodukciós anyag első részében az „Ex- und Nachexpressionismust" párba állított művekkel hasonlítja össze egymással (Uo. o. n.J3 Roh 1925. (o. n.) 4 A nemzetközi szakirodalom a neoklasszicizmus megjelölést gyakran a 19. századi klasszicizmusra használja (Hugh Honour: Neo-classicism. Penguin Books Ltd., Harmondsworth, 1968.), és az irodalomtörténetben is találunk erre példát (Pál József: A neoklasszicizmus poétikája. Akadémiai, Budapest, 1988); az egzaktságra törekvés néha önmaga paródiájába fordul át (Peter-Claus Schuster: Neo-Neo-Klassizismus. Neusachliche Tendenzen im Vergleich Italien-Deutschland. In: Mythos Italien-Wintermärchen Deutschland. Die italienische Moderne und ilv Dialog mit Deutschland. [Kat.] Haus der Kunst, München, 1988. 71-76.). 5 Babits Mihály: Új klasszicizmus felé. Nyugat, 1925. 3. 18-19. Kállai, miközber már 1921-ben arról írt, hogy az „olasz újklasszicizmusnak veszedelmes hajlandóságai vannak primitív reneszánsz receptek újrakezdésére", egy másfajta klasszicizmusra is felhívja a figyelmet: „Mennyi klasszicizmus: világos, áttekinthető rend, finomság, mozgás- és formaszépség van modern gépek rendszerében!" (Mátyás Péter [Kállai Ernő]: Uj művészet II. MA, 1921 . aug. 1 . VI. 8. 1 14-1 15.). 6 A művészettörténet viszonylag későn kezdett el szisztematikusabban foglalkozni az 1920-as évek festészetének neoklasszicista vonulataival. A <utatás és feldolgozás a nyolcvanas években bontakozott ki (Jean Clair: les realismes 1919-1939. Paris-Berlin, 1981 .), de a nagy, átfogó bemutatások túlnyomórészt a kilencvenes évekre esnek (Elisabeth Cowling-Jennifer Mundy: On Classic Ground. Picasso, Léger, de Chirico and The New Classicism 1910-1930. Tate Gallery, London, 1990.). Német nyelvterületen a Neue Sachlichkeit, Olaszországban és Franciaországban a neoklasszicizmus jelentős képviselőinek munkásságát mutatták be (pl. Hans-Jürgen Buderer-Manfred Fath: Neue Sachlichkeit. Bi

!

der auf der Suche nach der Wirklichkeit. Figurative Malerei der zwanziger Jahre. Kunsthalle Mannheim, Prestel, München, 1994; Video del classico 1916-1932. Temi classic! nell'arte italiana degli anni Venti. Padiglione d'Arte Contemporanea, Fabbri, Milano, 1992.). Nyugat-Európában tágabb összefüggésben, az olasz, illetve a német művészet 20. századi kölcsönhatásainak vizsgálata keretében hasonlították össze a két ország neoklasszicista törekvéseit (pl. Neue Sachlichkeit, Valori plastici). A „realizmusok", illetve a „neoklasszicizmus" megjelöléseket mint gyűjtőfogalmakat gyakran kiterjesztve az egész jelenségcsoportra vonatkoztatják, és így az egyik a másik alosztályává válik. 7 Például a lengyel Moïse (Mojzesz) Kisling, Tamara de Lempicka (Tamara tempicka), a cseh Othon Coubine (Otakar Kubín), Jirí Kars. Maga Roh sem szorítkozott kizárólag Nyugat-Európa bemutatására, példái között szerepelnek cseh, lengyel és magyar művészek is. A kiadó a közép-kelet-európai országok művészetének önálló köteteket is szentelt (Id. 8. jegyzet, illetve Kállai 1925). Csehszlovákiában még a nyolcvanas években két kiállítás keretében dolgozták fel a neoklasszicista tendenciákat (Hana Rousová: Cesky neoklasicismus dvacátych let 1-2. Galerie hlavního mésta Prahy, Praha, 1985. ill. 1989.); Lengyelországban egy-egy művészcsoportot bemutató könyv, illetve kiállítás foglalkozott a téma egy részével (Henryk Anders: Rytm. W poszukiwaniu stylu narodowego. Arkady, Warszawa, 1972.; Ksztalcenie artystyczne w Wilnie i jego tradycje. [Kat.] Múzeum okregowe w Toruniu, 1996.); Horvátországban (Ivánka Reberski: Realisms of the Nineteen-!wenties in Croatian Painting: The Magical, the Classical, the Objective Realism, Neo-Classicism, New Reality, Objective Reality, Critical Realism. Institut za Povijest Umjetnosti, Artresor studio, Zagreb, 1997.) és Romániában önálló kötetben dolgozták fel a neoklasszicista tendenciákat (loana Vlasiu: Anii '20 tradijia §i pictura romöneascä. Meridiane, Bucuie§ti, 2000.). 8 Adolf Kuhn: Polnische Kunst von 1800 bis zur Gegenwart. Klinkhardt & Biermann, Berlin, 1930. 9 Kállai 1925. A továbbiakban a magyar kiadásra hivatkozom. 10 Magyarországon Gálig Zoltán foglalkozik hosszabb ideje az új tárgyilagosság hazai képviselőivel (Gálig 1993). 1 1 A „Szőnyi-kör" elnevezés előzményei: Genthon István a Harmincévesek festészete című tanulmányában Derkovits kapcsán jegyzi meg, hogy nem „Szőnyi köréből" való (Genthon 1932. 244.). Lyka Károly könyvében Szőnyi és köre címmel külön fejezetet szentel a jelenségnek (Lyka 1956. 51-56.), és másutt is megemlíti - már egybeírva - a „Szőnyi-kört" (Uo. 70., 73.). 1 2 Ezt az összetartozást személyes kapcsolataik is alátámasztják: többük között barátság, szoros, hosszú évekre szóló munkakapcsolat alakult ki. A Szőnyi-kör három férfitagja a háború kitörésekor már jóban volt egymással (B. Supka I960. 19.); és minden bizonnyal már főiskolás korukban ismerték egymást. Nagy Imre visszaemlékezése szerint a háború alatt szabadságolt főiskolások közül egy műterem-