Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - IX. Búcsú az Aranykortól - Életképek (Z. A.) J

158. ABA-NOVÁK VILMOS Zugligeti részlet (Kocsmaudvar), 1926 körül Zugliget Scene (Pub Garden), ca. 1926 Olaj, vászon; 84 x 59 cm J. n. MNG Itsz.: 90.20 T Ajándék özv. Benkő Lászlónétól 1990-ben Kiállítva: I927 Ernsl LXXXVIII. 146.; 1993 MNG 64.; 1 994 Szeged 4.; 1994 Szolnok; 1994 Nagykanizsa; 1 996 Nyíregyháza; 1 997 MNG állandó kiállítás Irodalom: 1996 Nyíregyháza Kat. 1.; Zsákovics 1999d. 138., 141. R: 138.; Zsákovics 2000a. 40. R: 40. A Szőnyi-kör tagjai számára továbbra is idegen maradt a nagyváros, képeiken elvétve jelenik csak meg egy-egy városi motívum. A mindennapok ábrázolásai sem a modern nagyvárosi életformához, inkább az egyszerű és hagyományos falusi élethez kötődnek. Szőnyihez hasonlóan 1924-1927 között Aba-Novákék is vidékies környezetben, a Zugligetben laktak. „Egy öreg vendéglő oldalszárnyában"

6 egy földpadlós nyári konyha volt az otthonuk. A Zugligeti részleten valószínűleg ez a Budapestre bejáró kofák által látogatott Csillagvölgyi úti vendéglő látható. A bensőséges hangulatú festmény az igali stílusváltás, a kirobbanóan színes és kivilágosodó festéksávokra szabdalt képek előtt készült. Ismerjük tusvázlatát, és egy pár évvel későbbi, zömökebb formátumú, de világosabb és oldottabb felfogású temperaváltozatát is. • A Szőnyi-kör művészetében kezdettől fogva fontos szerepet játszottak a biblikus-mitologikus kompozíciók. Míg a festészet területén számos esetben csak a képcímek segítik a téma beazonosítását, addig a grafikákon sokkal erősebben éreztetik hatásukat a hagyományos ikonográfiái megoldások, ugyanakkor ezeken az ábrázolásokon gyakran keveredik egymással a múlt és a jelen, a régen volt rendkívüli történések és a kortárs hétköznapok. Szőnyi 1923-as Feltámadás című rézkarcán a csodálatos esemény furcsa, mo4. ABA-NOVÁK VILMOS: Zugliget, 1930 körül. Lappang dernizált „rendezésben" jelenik meg, a szárnyas angyal egy levegőben lebegő, csupasz arcú, antik szépségű férfiaktra mutat, a sugárzó jelenéstől elvakítva földre rogyó, illetve menekülő figurák huszadik századi emberek. I Éppen fordított a helyzet a Savonarola című rézkarcnál, amellyel Aba-Novák 1925-ben a Szinyei Merse Pál Társulat grafikai díját nyerte el. Itt egy valóságos történelmi figura a víziószerűvé fokozott jelenet főszereplője. A kompozíció sémája közel áll Szőnyi lapjáéhoz, a zárt térben, egy félköríves árkádív előtt rajzolódik ki Savonarola aszkétikus alakja - hasonló tartásban festi meg egy évvel később a madaraknak prédikáló Szent Ferencet (katalógusunkban a X. 2. kép).