Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - VI. Barátok, családtagok - Arcképek (Z. A.)

12. PATKÓ KÁROLY: Fejkendős nő, 1925. Magántulajdon ugyanis mindketten a belvárosi reáliskolába (Reáltanoda) jártak. A Szőnyi-kör tagjai - Aba-Novák, Szőnyi, Patkó és Korb - mellett a társasághoz tartozott még a festő Novotny E. Róbert és Czumpf Imre, a szobrász Pátzay Pál vagy a grafikus Zilzer Gyula, de arról nem tudunk, hogy Kertészről bármelyikük is készített volna portrét.

5 • Más kapcsolatoknak köszönhető Patkó Károly egyik 1 925ös portréja. A festmény a korszak egyik ismert színésznőjéről, Dajbukát Ilonáról (1892-1976) készült, aki férjével, Bársony Istvánnal 1924-től parasztszerepekben lépett fel az Andrássy úti színházban.'' A kép készülésének évében a Városi Színház Juhászlegény, szegény juhászlegény című egyfelvonásos zenés vígjátékában özv. Mikulánét játszotta.

7 A Színházi Elet több fényképet is közölt az előadásról, amelyen a színésznő nagyon hasonló öltözéke alapján feltételezhető, hogy Patkó ebben a szerepben ábrázolja a színésznőt." A darabot a húszas évek eleje óta Aba-Novákék baráti köréhez tartozó Török Rezső írta. A fiatal művészek valószínűleg az ő révén kerülhettek kapcsolatba Dajbukátékkal, akik egyébként számos festmény, többek között jelentős Aba-Novák-művek birtokában voltak [Kettős arckép, katalógusunkban 1 38.; Fény, 167.). A parasztasszonynak beöltözött színésznő arcképe a Patkó művein gyakran előforduló félalakos női figurák - mosakodó aktok, szoptató anyák vagy elmélázó portrék - kompozíciós sémáját folytatja, ugyanebből az évből is ismerünk egy Felsőbányán készült festményt, amelyhez egy kendőbe burkolózó cigánylány ült modellt. A Dajbukát-portrén viszont nem műtermi, hanem „valóságos" beöltözésről, szerepjátszásról van szó, a korábbi festmények szinte kötelező vörös háttérdrapériája itt színházi függönnyé lényegül át: a kép tere most tényleg igazi színpad. • A festmények mellett a grafikák között is találkozunk portrékkal, számuk azonban feltűnően csekély. A fiatal rézkarcolók önarcképei alapján azt gondolhatnánk, hogy a portré műfajában nemcsak magukat, hanem másokat is előszeretettel örökítettek meg, éppen ezért meglepő, hogy számarányukat tekintve mennyire háttérbe szorulnak az általuk készített arcképek, amelyek amúgy is elsősorban egymást ábrázoló grafikák. A korszak hírességeiről csak egy-két általuk készített portrét ismerünk. Nem tudjuk, vajon késztethette Aba-Novákot Harsányi Kálmán (1 876-1929) költő és író arcképének rézbe metszésére, talán külső megrendelésre született meg a mű. 1923-ban, 117. ABA-NOVÁK VILMOS Harsányi Kálmán arcképe, 1923 Kálmán Harsányi's Portrait, 1923 Rézmetszet, papír; 262 x 202 mm J. n. Aláírva j. I.: Aba-Novák 23., b. F: XXXIII. 12. MNG Itsz.: G.Ó7.Ó5 Vétel Szilárd Vilmosnétól 1 9ó7-ben Kiállítva: 1924 Ernst XXX. 1 14.; 1924 Zurich 5.; 1942 Nemzeti Szalon 1 19.; 1943 Képzőművészeti 7.; 1962 MNG 33. 7. (Grafikák); 1962 Szolnok 33. 7 (Grafikák); Ferenczy 1999 Irodalom: 1924 Zürich Kat. R: o. n.; Elek 1930. R: 12. (o. n.|; Gerevich 1942b. o. n. R: 7.; Varga 1937. 161. (Rézmetszet 4.); B. Supka 1966. 28.; Zsákovics 1995b. 60.