Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - V. Biblia és mitológia - Aktkompozíciók (Z. A. - Zs. F.)

Férfi és nő ambivalens érzelmekkel és feszültségekkel terhes viszonyára épül a Kinyilatkoztatás című kép, amelynek ikonográfiái előzményei a kereszthalált halt Krisztus egyik ábrázolástípusában találhatóak meg. (A keresztre feszítés motívumának spirituális fénykezelésü, de expresszívebb, Grünewaldra visszanyúló változatára ismerünk példát a lengyel neoklasszicista festészetben, a Szent Lukács Testvériséghez tartozó Antoni Michatak képén szintén egy nő borul a széttárt karú férfi elé.) Korb képén egy profán stigmatizáció-|elenet tanúi vagyunk: a térdelő nő előreborulva hódol az an14. KORB ERZSÉBET: Kinyilatkoztatás, 1923 kárul. MNG gyalszerű jelenésnek, akinek tenyeréből - kézsebeiből? - fénysugarak törnek elő. A festmény rajzvázlatán még kendőzetlenebb a szituáció: a férfi nemi szervét nem takarja a nőre hulló fénysugár, a felröppenő drapériává stilizált szárnyak fenyegetően súlyos foltként uralják a kompozíciót, balról a két alak' pózának ívét kiegészítőmegerősítő lombnélküli fa tör az ég felé. Ezen a képen megint csak egy nő és egy férfi áll szemben egymással. A két figura megjelenítésében a különböző nemű alakok ábrázolásának hagyományos sztereotípiái érvényesülnek: a felmagasodó férfi frontális és szimmetrikus teste előtt félig háttal látható aszimmetrikus, előrehajló nő görnyed. A „hím" dominanciáját az etológiából jól ismert térfogatnövelő pózok, mint például a szétterjesztett karok jelzik, ezzel szemben a nő testméretét csökkenteni igyekszik, karját megadóan oldalához szorítja, fejéttekintetét elfordítja. Ugyanakkor Korb képein a férfi- és nőalakok szembeállítása mellett egy ezzel ellentétes irányú törekvés is megfigyelhető: a nemi jellegzetességek tompítása, sőt egymáshoz való közelítése. Korb női figurái alapvetően különböznek a Szőnyi-kör férfifestőinek vaskos, sőt gyakran dús idomú modelljeitől: fiúsan keskeny csípőjű, szögletes vállú aktjai rövid hajat viselnek, a modern idők korszerű nőideálját testesítik meg. A férfiak - a Május vagy a Kinyilatkoztatás szereplői viszont nem sokban különböznek női párjuktól, puhán modellált testüket lágy ívű körvonalak keretezik, és ez az androgyn jelleg érezhető az Alterego (katalógusunkban az I. 2. kép) kettős férfialakján is. 15. ANTONI MICHALAK: Keresztre feszítés, 1931 Magántulajdon Korb Erzsébet utolsó nagy művét, a Danaidákat itáliai útja végén festette. Szénrajzokon egyre jobban előtérbe került az olasz reneszánsz mestereinek, elsősorban Michelangelónak a hatása. A tetőtől talpig felöltözött nőalakok mintha az egyik korai képén, az ígéret földjén megjelenő aktok idősebb testvérei lennének: a lehajtott fejű, a lehunyt szemű figurák azonban nem a reményteli várakozás megtestesítői, hanem tragikus sorsukba végleg beletörődő asszonyok. Az ígéret földjéhez készült vázlatokon a leegyszerűsített formák dinamikus együttesében még jól érzékelhető a kuboexpresszionizmus öröksége, de a végleges olajváltozatot a későbbi Korb-festményekre jellemző, felülről kiáradó, spirituális fény önti el. A modern hajviseletű lányok elrendezése és testtartása még klasszikus reminiszcenciákat hordoz, passzív testtartásukat, lehajtott fejüket csak két, a kép középtengelyében felívelő kar ellenpontozza. A Danaidák viszont nemcsak saját korábbi munkáitól, hanem Szőnyi hasonló témájú kompozíciójának felfo-