Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - V. Biblia és mitológia - Aktkompozíciók (Z. A. - Zs. F.)

ló a cézanne-i tektonika külsőséges reneszánsz foglalata."' A művész felesége így ír a festmény készüléséről: „A vacsora témája régóta foglalkoztatja, mert családi emlékeket ébreszt benne. Régi vasárnap estéken ülték körül testvéreivel együtt az asztalt, s vacsora közben nagy és termékeny viták folytak."

7 A festmény gúla alakú kompozíciójának csúcsán - Szőnyiék önarcképeinek gyakori gesztusát idézve - félrehajtott fejjel, mellére tett kézzel maga Derkovits magasodik. A Krisztusként az asztalfőre állított festő figuráját négy modern öltözékű ülő alak egészíti ki, a markáns arcok Derkovits vonásait hordozzák, „testvéreire való visszaemlékezésében voltaképpen sajátmagát sokszorozza meg" 7 • A neoklasszicista festészetben gyakran előforduló lakomaábrázolások a kortárs valóság és a hagyományos típusok sokszor szokatlan keverékei. A Fiatalok 1917es második kiállításán bemutatott Bohémek című Dobrovics-képen az evő-ivó figurák - köztük egy női akt is - nem magasabb rendű szellemi közösséget testesítenek meg, hanem önmagukat érzékeiknek átadó testi emberek. A húszas évek elején Szőnyi több asztaltársaságot is festett. A nagyméretű Ivókon a más festményekről ismerős névtelen modellek mellett kalapos önportréja, illetve Pászk Jenő, Szelle Kálmán, Jándi Dávid, Tarjáni Simkovics Jenő és Pátzay Pál többé-kevésbé pontosan beazonosítható alakja tűnik fel: Szőnyi valószínűleg a hozzá közel álló művészek bohém baráti társaságát akarta csoportkép formájában megörökíteni. Az Ebéd az apai háznál pedig - Derkovitshoz hasonlóan - családja körében ábrázolja a művészt. A téma két szélső pólusát, a profán mulatozást és a szakrális lakomát egyesíti magában a feltáratlan életművü Erdélyi Ferenc Kocsma című festménye. A monumentális főalak, egy nyitott ingű női figura a bibliai köntösbe öltözött, profetikus erejű Derkovitsof idézi, a magukról megfeledkezve vedelő, részegen asztalra boruló férfiak pedig Aba-Novák vérbő és groteszk italozóinak rokonai. 2. DOBROVICS PÉTER: Bohémek, 1917. Szépművészeti Múzeum 3, S2ÖNYI IS1VAN: Ivók, 1922. SZIE 4. ÉRDÉIYl FERENC: Kocsma, 1927 körül. Lappang