Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - IV. Fürdés után - Aktok (Z. A.)

63. SZÖNYI ISTVÁN Bethsabé, 1923 Bethsabe, 1923 Olaj, vászon; 1 1 8 x 140 cm J. j. L: Szőnyi I. 1923 Magántulajdon Kiállítva: 1924 Ernsl - Szőnyi 61.; 1927 Poznan 251.; 1954 Ernst 8.; 1963 MNG 4.; 1963 Berlin 3.; 1994 Szentendre 7.; 1995 Győr R. 118. Irodalom: Lyka 1923. R: 1 8.; 1924 Ernst - Szőnyi Kai. R: 2.; Éber 1924. 166.; Szőnyi 1932. R: o. n.; Fenyő 1934. 17. R: 3. kép; Genthon 1935. 258.; Balog 1943. R: 18. kép; Végvári 1954a. R: 233.; Végvári 1954b. o. n.; Genthon 1957. 10.; Pataky 1960a. 120.; Végváii 1962. 17.; Genthon 1964. 7., 13.; Pataky 1963. 6.; Németh 1970. 520.; Pataky 1971. 8.; Genthon 1982. 10.; Végvári 1985. 452.; Zwickl 1993. 207.; Köpöczi 1994. 26.; 1994 Szentendre Kat. R: 53.; 1995 Győr Kai. 40.; Zsákovics 1999b. 120. másik nőalak fésüli, ez a motívum jelenik meg Szőnyinek egy pár évvel későbbi képén, amely címében utal a Fürdés előli mintájául szolgáló Rembrandtkép témájára. • Noha ez a mű sem hordoz több utalást a mű témájára, mint bármelyik más kompozíció, egyik-másik aktképhez, hasonlóan mégis konkrét bibliai történetből vett címei kap. A címadás ugyanakkor árulkodóan találó, hiszen Bethsabé története a nő intimszférájába észrevétlenül bepillantó férfitekintet klasszikus példája. A bibliai voyeur-szituáció a többi festményre is vonatkoztatható, a zárt térben megjelenő aktok többsége ugyanis „meglesett" nő, a festő úgy mutatja meg őket, mintha nem tudnák, hogy mások is látják őket. Ezért viselkedésük, testtartásuk - így Bethsabé „szemérmetlenül" szétnyíló combja is - az önfeledt természetesség látszatát kívánja kelteni, de a férfiszemmel elképzelt és megkonstruált képek mégis csak a férfi-nézőnek szólnak. Egyébként az adott mű és a címadás közötti laza kapcsolatra utal, hogy a Bethsabé] 1923-ban az Ars Unában Fésülés, illetve németül Toilette címmel reprodukálták. Egy másik Szőnyi-festményt az 1 925-ös Aktkiállítás katalógusában Pihenés címmel tüntettek fel, de jellege miatt a kompozíció az 1 924-es gyűjteményes kiállításon szereplő Vénusz vagy - elsősorban a függönyt félrehúzó szolgáló Rembrandt mitológiai témájú képén is felbukkanó motívuma alapján - akár az a Danaé lehet, amelyet Szőnyi a KUT első 1 924-es tárlatán mutatott be. A külvilágtól 4. SZÖNYI ISTVÁN: Pihenés, 1924 korul. SZIE 5. PATKÓ KÁROLY: Danaé, 1926 körül. Lappang elzárt és mégis kiszolgáltatott nő, a férfivágy tárgyává váló és birtokba vett Danaé történetét a Szőnyi-kör más tagjai is megfestették. Patkó tájba helyezett jelenetén az arany-esőre váró, hátrahanyatló nőalakot még szolgálók veszik körül, de ezzel a hagyományos ikonográ-