Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - III. Művészek és próféták - Önarcképek (Z. A.)

1. DOBROVICS PÉTER: Színész portréja (Doktor János), 1917 Moder na Galerija, Zágráb 2. SZONYI ISPVAN: Önarckép, 1919. MNG tikus öntudat" festői megjelenítéséről Kállai Ernő által írt sorok Szőnyi Önarcképére is rá i 1 lenek : „a perspektivikus térben egyéni plaszticitássá határolódott és tömör anyagi realitásában földicsőített forma a töretlen individualizmus kifejező eszköze".

/: Az erőteljes fény-árnyék kontrasztokkal tagolt főalak Szőnyinél is élesen elválik környezetétől, a tájháttér még a nagybányai Kettős arcképe\ (katalógusunkban 1 .) idézi, ugyanakkor jól érzékelhető a különböző nézőpontok későbbiekben is megfigyelhető hangsúlyos alkalmazása, sőt egy kompozíción belüli váltogatása. Szőnyi számtalan önarcképe között egy későbbi rézkarcon is találkozunk hasonló szituációval: a rajzlapjáról feltekintő művész figurája itt szakmájának jóval prózaibb kellékével, egy rézkarcnyomó-préssel látható. Érdekes apróság, hogy míg a tükörből megfestett önarcképen - a fényképek tanúbizonysága szerint nyilvánvalóan jobbkezes - Szőnyi értelemszerűen bal kézzel rajzol, addig a sokszorosító grafikai technikából adódóan a rézkarcnál az újabb oldalcsere miatt a valós látvánnyal áll szemben a művész és a néző. 47. SZÖNYI ISTVÁN Rézkarcoló önarckép a préssel, 1925 Etching Self-Portrait with the Press, 1 925 Rézkarc, papír; 1 Z2 x 1 9Z mm J. j. f.: Szőnyi 1925 Aláírva j. I.: Szőnyi István MNG Itsz.: 1955-4468 Átvétel a Fővárosi Képtártól 1955-ben Kiállítva: 1 976 MNG - Szőnyi 117.; 2001 Zebegény Irodalom: Varga 1937. 240. (Rézkarc 96.); Tóbiás Áron: Nyár Zebegényben. Móra, Budapest, 1982. R: 14.; Köpöczi 2000a. R: 13. kép