Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - III. Az ókor hagyatéka
III-3. Paolo Giovio: Elogia virorum bellica virtute illustrium Basel 1575, Peter Perna Papír, [8] + 391 + [15] oldal, 355 * 235 mm Figurális, reneszánsz címlapkerettel, két egész oldalas fametszettel, 132 portrémetszettel és 10 képmás nélküli, üres keretdísszel. Világos pergamenkötésben, az elülső borítón Anton Fugger supralibrosával. Anton Fugger (1586), majd Török János birtokában Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára,jelz.: Ant. 146(1) Paolo Giovio (Paulus Jovius, 1483-1552), itáliai humanista eredetileg orvosnak készült, de később inkább a történetírás felé fordult. Giulio de' Medici, a későbbi VII. Kelemen pápa biztatására írta meg a kora történelmét összefoglaló munkáját, melyben sok magyar vonatkozású részlet is olvasható. Ippolito de' Medici szolgálatában többfelé járt diplomáciai küldetésben, 1529-ben pedig Nocera püspöke lett. 1536-ban szülővárosában, Comóban villát épített, s itt helyezte el hatalmas arcképgyűjteményét, melyet éppen azért hozott létre, hogy történelmi munkáihoz illusztrációul szolgáljon. Múzeumában Mantegna-, Bellini-, Raffaello-, Tiziano- és Vasariművek is voltak, s arról is van adat, hogy képbeszerzések ügyében magyarokkal is levelezett, így például Nádasdy Tamás nádor közvetítésével próbált képet szerezni lanus Pannoniusról, Brodarics Istvánról és Frangepán Ferencről is. Itt bemutatott munkája a kiváló hadvezérek arckép- és életrajzgyűjteménye, melyet Cosimo de' Medicinek ajánlott, s először illusztrációk nélkül jelent meg 1551-ben. A 132 fametszetes képmást a sokoldalú német művész, Tobias Stimmer (1539-1584) rajzolta, s mintául Giovio képgyűjteményének darabjai szolgáltak. A képmásokat figurális keretbe helyezte a művész, ezt követi a bemutatott személy nagyságát magasztaló szöveges rész, majd egy-két vers. Eredetileg még több képmást akart bemutatni, de néhány életrajzban csak a figurális keret látható, az arckép helye üresen maradt. A címlap hátoldalát Giovio arcképe díszíti, majd az ajánlás következik, utána az ekkor már halott szerző síremlékének képe, s ezután Romulustól kezdve egészen Cosimo d' Mediciig hadvezérek, államférfiak, főpapok és uralkodók a világ minden tájáról, időrendben. A 174. oldalon látható Mátyás király képmása az életrajzzal, melynek végén Giovio megjegyzi, hogy két képet is ismer Mátyásról, az egyik fegyveres lovasképe, mely a római háza közelében (a Campo dei Fiori egyik házának külső homlokzatán) látható, de van egy ehhez nagyon hasonló is a múzeumában, ti. Comóban, amit Andrea Mantegna festett. Erről a képről azt tartja a magyar művészettörténészek egyik része, hogy 1459 és 1461 között készülhetett a fiatal uralkodóról, s el is jutott a budai palotába, majd onnan került Giovio híres comói gyűjteményébe, ahol itáliai tartózkodása idején Tobias Stimmer mintául használta a fametszet megrajzolásakor. A comói Musaeum Jovianum ösztönzőleg hatott a portE L O G I O R V M Matthias Coruinus rcx P A N N O N I M. j V ~ „ "fC"" • -i""'"'" uwgii4jn mmcmiauiem m liciersdi fofiis proftramfiet. Is nwione Scmidacus & Vatachus, duos habuit filios Ladislaum & Mathiam. Ladislaus, qudd Vldericum Cilia: Comiccm regis propinquum , qui capitales im'mícitias cum Hunniádé patre fcmper excrcucrac, apud Alban* confodiíTec, à Ladislao rege fecuri pcrcufTus eft, Maci III—3. Mátyás király íca, ca'tcns non oblcure leruientibus, in Italia incomiptœ noertatis accus ttietar. Anhclabac Athila temper feuus 8c furens ad Alaríci pradonis fa»natn,q'uí ante qüadraginta annos Romám orbis dominamfummíqueün-' períj caput ímmaniter deformarar, eocjue iam cum tota mole barbararum gentium cruoris Sí predp auidus ferebatur, ímmaniq'ue voto pocitus foret, TI ifi Marcianus Csefar viribus Sc belli Fortuna inferior , à Deo inaxímo ccr*-*>, ^,>„™ ,'mnlíinll'cr díiiinn Tnítínctu t)cr auíetcm admriniriis vr nnfîrie Attila III— 3.
