Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XIV. Az emlékezés helyei: emlékműkultusz

Góla dagerrotípistáról 1847 utánról már nincsenek adataink, valószínűleg a szabadságharc elsodorta őt is. F. Zs. Ofner und Pesther Adressbuch. Pest 1844,161. (BLASKOVITS); Der Spiegel 16 (1845. december 15.) Fordította KOLTA MAGDOLNA, itt köszönöm meg a segítségét; NAGY IGNÁCZ : Magyar titkok. Pest 1845, 48-58; VAHOT IMRE: Hírek. Pesti Divatlap 14 (1846) 735; Der Schmetterling 15 (1846. február 2.) 72. Fordította KOLTA MAGDOLNA; A pesti műegyesület által 1847-ik évben a városi tánczterem épületében kiállított művek lajstroma. Pest 1847,185-186. sz. (Nem eladó műtárgyak); VAHOT IMRE: A pesti műkiállításról. 1847-ben. Pesti Divatlap 15 (1847) 29, 927; HENSZLMANN IMRE: A pesti műkiállítás 1847-ben. Magyar Szépirodalmi Szemle 1 (1847) 122-126, idézi: TÍMÁR 1993, 200; MELLER 1906, 252-254; WALLENTINYI 1912, 375; FEJŐS 1957, 243-255; Teleki Blanka és köre. Szerk. SÁFRÁN GYÖRGYI. Budapest 1963, 367-376; HORVÁT Á. 1965, 60-62; MÉSZÁROS 1977, 30; BEKE-KARLOVITS 1979, 9; Budapest 1981a, 516-517; BÁN 1984, 22; CHOCOL KÁROLY: A magyarországi fotókutatás helyzetéről. Fotóművészet 1982/1,13; ALBERTINI 1987,18; SZÉKÁCS MARGIT: A dagerrotípia. In: A fénykép varázsa. Budapest 1989, 21-50, 28, 29, 44; Érték a fotóban. Országos fotótörténeti konferencia. Tata 1993 (Tudományos füzetek, 9), 199; TÍMÁR 1993; SZILÁGYI 1996, 18-19; KINCSES KÁROLY számítógépes adatbázisa és lexikon, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 1999-es állapot. Nagyon köszönöm Kincses Károly segítségét. XIV-5. A zászlóhoz való hűség (Lovagiasság) részlet a budavári Hentzi-szoborból 1852 Hans Gasser (1817-1868) Bronz, 110 cm Jelezve balra lenn: „Hans Gaßer" Budapest, Hadtörténeti Múzeum, ltsz.: 01.42 / SZO Az 1899-ben a budai várból a hűvösvölgyi Hadapród Iskolába áthelyezett emlékmű 1918-ban elbontott darabja. XIV-6. Harcos - vázlat a Szabadságharcemlékműhöz, töredék 1891 Senyéi Károly (1854-1919) Gipsz, 60 cm Dümmerling Ödön ajándéka Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Szoborosztály, ltsz.: 72.219-N A főváros törvényhatósága 1888-ban pályázatot hirdetett a szabadságharc emlékművének megmintázására, egyszersmind az emlékmű helyének kiválasztására. Pólya József, Pest város törvényhatósági orvosa, az Akadémia tagja, már 1867-ben kezdeményezte, hogy emléktáblával örökítsék meg a Városházán 1848-1849-ben működött forradalmi bizottmány tevékenységét. 1882ben a budai honvédemlék helyének kijelölésével párhuzamosan a gondolat újra a figyelem középpontjába kerül, a főváros illetékesei létrehozzák a szoborbizottságot, megkezdik a szükséges anyagiak összegyűjtését, s végül - hat év múlva - meghirdetik a pályázatot. A művészek feladatát részletes program tartalmazta: „Az 1848^9 évi szabadságharc mint történelmi múltunk egyik dicsőséges eseménye, hazánk politikai alakulásának nagyszerű határvonala úgy a korszakalkotó eseményhez, mint a nemzet kegyeletéhez és a főváros díszéhez méltóan megörökítendő". A program önmagában is ellentmondásos: ha „dicsőséges esemény" a szabadságharc, hogyan értelmezhető a kiegyezés utáni Magyarországon a Habsburg-ház ellen és az ország függetlenségéért vívott küzdelem, mit jelent a politikai alakulás „határvonala" - hiszen 1867 előkészítésében inkább a solferinói vagy a königgrätzi csata és Deák Ferenc politikája játszott nagyobb szerepet, mint - mondjuk - a dicsőséges tavaszi hadjárat. A pályázaton valamennyi nevesebb művész részt vett. Az 1854-ben született Senyéi Károly a Vasárnapi Újság hírmagyarázata szerint „e pályázaton jelenik meg először nagyobb művel". (Az 1885-ös budapesti országos kiállításon mindössze Hiúság című szoborművével sze-