Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei - Kiss ETELE: Lehel kürtje

kizárólagosan a jász kapitány jelvénye, a sokszor kiemelt közös áldomás ivása viszont utalás lehetett a hatalom demokratikus gyakorlására. A reprezentációtól elválaszthatatlan történeti szemszögből tekintve a kürt a legendás hősök európai kincstárakban őrzött kürtjeivel vonható párhuzamba. A magyar krónikás hagyománynak megfelelően a Magyarországgal kapcsolatba került kürtöket a néphagyomány Lehelhez, a legendás honfoglaló vezérhez kötötte. E kürtök közül a jászberényi elsősorban a jászság ragaszkodása miatt, másrészt díszítése alapján tett szert minden vetélytársát elhomályosító, de nem osztatlan hírnévre. Nehezen felbecsülhető az a hatás, amelyet a kürt - mint a honfoglalás korának egyedül ismert tárgyi emléke 1788-as megismertetésekor gyakorolt a II. József reformjai által kiváltott magyar nemzeti reakcióra és a reformkor kezdetére. A kürt enigmatikus díszítésének megfejtésén fáradozó szerzők jelentős része a tudományos kutatás kezdeteit megelőzően, de részben azután is egyfajta bölcsek kövének tekintette, amely képes feltárni a régmúlt fő titkait: akár mint Lehel kürtje a honfoglalókét, akár mint a honfoglalókét sokkal megelőző kor hagyományának hordozója a még ősibb időkét. Ezáltal a kürttel foglalkozó rendkívül népszerű írások egyben tudománytörténeti paradigmának tekinthetők, elsősorban a vallás-, a nyelv-, illetve a történelemtudomány kezdeteinél. A tudományos kutatás előrehaladtával a jelentés kérdései háttérbe szorultak, s ezzel együtt a kürt veszített mitikus aurájából. A kürtök kutatási hiányosságai, a határozott datálás és lokalizáció hiánya az emlékcsoport egészét illetően mindmáig hozzájárulnak ahhoz, hogy a jászberényi kürttel kapcsolatban fennmaradhasson a Lehel-legenda. A vizsgálódás egy további szakaszától várható, hogy még jobban elkülönüljön a legenda és az azt hordozó kürt tárgyi valósága. A kutatás eredményeitől független azonban a tárgy reprezentatív értéke, ahogy azt a kürt 1996-os szereplései is jelezték a honfoglalás millecentenáriumát ünneplő rendezvényeken. A tudományos igazság háttérbe kerül ezeken az eseményeken a kürt reprezentatív értéke mögött. A kürt mindmáig jellegzetes tanúbizonysága annak, hogy a múlt számunkra mindenekfelett a történeti hagyományon keresztül élhető át. JEGYZETEK 1 A Hippodrom-beli ciklust ábrázoló csoport emlékei: az ún. Clephane Horn a londoni British Museumban, egy Koppenhágában őrzött kürt, továbbá két kürt a prágai katedrális kincstárában. Ezek a kürtök csak ikonográfiailag alkotnak egy csoportot, készítési helyük és idejük alapján semmi esetre sem. Az egyszerűbb prágai kürt egyes elemeinek a megfelelése a jászberényi kürttel, a mesterségbeli színvonal jelentős különbségét is tekintetbe véve arra utal, hogy a kürtöket különböző helyen másolták, feltételezhető esetleg a közös, konstantinápolyi mintaképek szerepe. Képét ld. FALKE, OTTO VON: Elfenbeinhörner, IL Byzanz. Pantheon 5 (1930) 39-44. 2 A cirkuszi mutatványos és zenész ciklus fennmaradt emlékeivel André Grabar foglalkozott több, 1960-as években írott tanulmányában a bizánci világi művészet elemzésekor, jelentős szerepet biztosítva a Lehel-kürtnek (ld. lejjebb, 11. jegyzet). E cikkek gyűjteményes kiadása: GRABAR, ANDRÉ: L'art de la fin de l'Antiquité et du Moyen-Age, I. Paris 1968 3 FALKE i. m. (1. j.), 39-44. 4 SWARZENSKI, HANNS: TWO Olifants in the Museum. Bulletin of the Boston Museum of Fine Arts 60 (1962) 27-45. 5 LÁSZLÓ GYULA: Lehel kürtje. (1953) Jászberény 1973

4 6 BOCK, FRANZ: lieber den Gebrauch der Hörner im Alterthum und das Vorkommen geschnitzter Elfenbeinhörner im Mittelalter. Mittelalterliche Kunstdenkmäler des Osterreichischen Kaiserstaates 2(1860) 137-138. 7 HAM ['EL 1903 8 SUPKA GÉZA: Lehel kürtje. Budapest 1910 9 CSEMEGI JÓZSEF: A Lehel kürtje kérdéséhez. AÉ 83 (1956) 88-91. 10 Dobai János kiadatlan szakdolgozatára (1952) hivatkozik CSEMEGI i. m., 91. 11 GRABAR, ANDRÉ: Une pyxide en ivoire à Dumbarton Oaks. In: GRABAR i. m. (2. j.), 229-249, a Lehel-kürtről Id. 244-245; L'art profane en Russie pré-mongole. Uo., 301-348, a Lehel-kürtről ld. 332, 334. 12 Kiss ETELE: A jászberényi Lehel-kürt - kései recenzió néhány elfeledett tanulmányhoz. In: Szállástól a mezővárosig. Szerk. TÓTH TIBOR-LANGÓ PÉTER. Jászfény szaru 2000, 67-83. Itt szeretnék köszönetet mondani a kötet szerkesztőjének, Langó Péternek a legújabb magyar irodalom felkutatásáért, valamint kitartó erőfeszítéseiért, hogy ez a cikk megszülethessen. 13 EBITZ, DAVID: Oliphant. In: The Dictionary of Art, XXIII. Ed. by TURNER, JANE. London "1996, 400-402. 14 Ld. a kürt lokalizációs és datálási problémáit részletesen kifejtve Kiss E. i. m. (12. j.) 15 A kürtöt először 1682-ben említette Mikó János székely hadnagy, aki az Ibrahim pasa megsegítésére igyekvő Apafi seregében látogatott Jászberénybe, majd 1702-ben és 1703-ban Sebastian Retel, illetve báró Kageneck, a Jászságnak a Német Lovagrend javára történt elzálogosítása és a rend általi birtokbavétele során. E feljegyzések tartalmaznak már említést a kürthöz kapcsolódó Lehel-legendáról, annak Thuróczy-féle változatáról, illetve a jászoknak a kürthöz való ragaszkodásáról. A Rákóczi-család Munkácson őrzött ingóságainak a vár elfoglalása után 1688-ban Bécsben felvett inventáriuma alapján ott őriztek egy kürtöt, amelyet Lehel kürtjének tartottak. Valentin Bujdosónak és Illésy Jánosnak a Századok 1896-os évfolyamában megjelent, Szendrei katalógusához írott recenziója alapján ez az adat az irodalomban úgy honosodott meg, mint a jászberényi kürt első említése, noha a két kürt azonosságát senki nem bizonyította. Maguk a szerzők is gondban voltak az 1688as bécsi leltár és az 1702-es jászberényi lovagrendi beszámoló közötti időszakot, illetve a kürt Jászberénybe való feltételezett visszakerülését illetően. Hampel megkülönböztette a Rákócziaknái őrzött kürtöt a jászberényitől, de az 1688-as bécsi leltárat mégis mint a jászberényi kürt első említését tartja számon, összekeverve az 1682-es adattal is. 16 Az első, református pecsét kiadása: LÁSZLÓ i. m. (5. j.), 8, a továbbiak leírását ld. HEGYI KLÁRA: Jászberény török levelei. - BOTKA JÁNOS: Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVH. századi történetéhez. Szolnok 1989 (Szolnok megyei levéltári füzetek, 11), valamint BOTKA JÁNOS: Jász önkormányzati pecsétképek és címermotívumok a XV-XIX. századból. In: A Jászság a magyar kultúrában. Szerk. UJVÁRY ZOLTÁN. Szolnok 1998, 67-91. 17 A népéneket közli: GYÁRFÁS ISTVÁN: A jász-kunok története. Kecskemét-Budapest 1870-1885; hasonmás kiadás, Budapest 1992, IV, 348-349. 18 BONBARDUS, MICHAEL: Topographia Magni Regni Hungariae. Viennae 1718,166; BONBARDUS, MICHAEL: Topographia Magni Regni Hungariae ... nunc cujusdam ... emend, et aucta. Viennae 1750, 527-528; TIMON, SAMUEL: Imago antiquae Hungariae, repraesentans terras, adventus, et res gestas gentis Hunnicae. Cassoviae 1733, II, V, 359-361. Bél Mátyásról Illésy János számol be a Századok