Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - V. Regnum Marianum
árnyék-hatások és a pompás színvilág az italianizáló osztrák késő barokk legjobb erényeit reprezentálják az igényesen kompilált, import-alkotáson. A kép specifikuma a magyar megrendelő igényeihez alkalmazkodó téma, a Patrona Hungáriáé ikonográfiája. A 17. században kialakult képtípus csatajelenettel bővített, törökellenes változata egyesül a templom titulusának megfelelő, Szent Mihály legyőzi a Gonoszí-témájú képek hagyományával. A nagy barokk allegóriáktól némiképp eltávolodva, csataképfestői gyakorlatára hagyatkozva, szinte dokumentarista pontossággal, egyben egzotikus tarkasággal formálta meg Bartolomeo Altomonte az előtér földre sújtott török figuráit, fegyvereit, harci jelvényeit, a távoli, füstbe vesző menekülő csapatot. A téma kései aktualitását III. Károly sikertelen balkáni hadjárata is magyarázza; drámai előadásmódja, elementáris hatása pedig a városi hívők legszélesebb közösségét volt hivatott megszólítani. J. A. CSATKAI ENDRE: AZ Altomonte-k és Schaller István szerepe a soproni barokk festészetben. MÉ 1 (1952) 70; CSATKAI ENDRE: Sopron és környéke műemlékei. Budapest 1956 2 , 390-404; JÁVOR ANNA: Bartolommeo Altomonte soproni főoltárképe. MÉ 26 (1977) 288-291; MNG 1984,151. sz. (MOJZER MIKLÓS) V-23. II. Rákóczi Ferenc fejedelem és felesége Sarolta Amália hessen-rheinf elsi hercegnő a Madonna előtt 1718-1726 között Vaszil Petranovics (?) (1680-1759) Olaj, vászon; 288 x 170 cm A zsolkvai plébániatemplomból a Lvovi Történeti Múzeumba majd a Lvovi Művészeti Galéria (volt Lvovi Képtár) gyűjteményébe került. Lviv, Lvivszka Galereja Misztectv, ltsz.: 3958 Vaszil Petranovics ismert ukrán művész a Lvov környékén fekvő Zsolkvában (Nyeszterov) Jan Sobieski lengyel király fiainak, Jakub és Konstanty Sobieskinek a szolgálatában működött mint arckép- és ikonfestő, de jeles nyugat-európai művek másolásával is foglalkozott. A város élén magas adminisztratív állásokat töltött be, több alkalommal is volt elöljáró (1727, 1731, 1739) és polgármester (1741,1746,1752). A Krisztus születése-templom testvériségében öregkoráig tagként tartották nyilván. Rákóczi és felesége portréja Konstanty Sobieski megrendelésére szintén Zsolkvában készült, a plébániatemplom számára, s eredetileg a bejárattól jobbra függött. A festmény készítésének felső időhatára tehát Konstanty Sobieski halálának éve. A kép különböző korúként ábrázolja a házaspárt, akiket magyar viseletben mutat be. Különösen Rákócziné gondosan festett, gazdagon díszített és felékszerezett ruhája érdemel figyelmet, minthogy több részletében is hasonlóságot mutat a 17. század végi magyar főúri viselettel. A térdeplő házaspár fölött felhőkön a gyermekét tartó Mária jelenik meg, körülötte angyalok mondatszalaggal, amelynek felirata („CONSOLATRIX AFFLICTORUM / SALUS INFIRMORUM" - „Nyomorultak vigasztalója / Elesettek üdvössége") a kép votív jellegét hangsúlyozza. Sh., N. A festmény eddig legalaposabb ikonográfiái feldolgozását Várady-Sternberg János végezte el, akinek véleményével mind az ábrázoltakra vonatkozóan, mind a megrendelés körülményét és idejét illetően, ma is egyet kell értenünk. Közleménye szerint Zsolkva plébániatemploma, az úgynevezett Collegiata (mely egykor a Sobieskicsalád képgyűjteményének adott helyet) régi leírásai mind említik a képet, amelynek férfiábrázoltjában ugyan bizonytalanok, de női szereplőjét egységesen II. Rákóczi Ferenc feleségének mondják. Ezt a hagyományt megerősíti a képen látható idősödő asszony és Rákóczi feleségének David Richtertől ismert fiatalabbkori portréja közötti hasonlóság is (1704, MNM TKCs). VáradySternberg helyesen állapítja meg, hogy Rákóczi bemutatásában a lvovi festmény az 1703-as dátumot viselő úgynevezett podolini képet követi, amellyel nemcsak az arcvonásokban és hajviseletben egyezik, de az öltözet részleteiben is (MNM TKCs). A házaspár közötti feltűnő életkorbeli különbséget a kép megrendelésének körülményével magyarázza. Feltevése szerint ugyanis elkészítésének kezdeményezője vagy maga a már idős Rákócziné volt, aki 1708-tól a fejedelem - Zsolkvától egyébként nem messze fekvő - jaroslawi birtokán élt egészen 1718. októberéig, amikor is II. Ágost lengyel király kiutasítását követően Párizsba távozott, vagy pedig - inkább - Lengyelországban maradt magyar bujdosókból álló környezete, akik a fejedelemasszony távozása, illetve netán 1722-ben bekövetkezett halála után a votív képek kompozícióját és ikonográfiáját követő ábrázolással emlékeztek meg az emigrációba kényszerült fejedelmi párról. Ez az oka annak, hogy Rákóczi arcmásához (minthogy már 1712-től Franciaországban élt) az akkor Lengyelországhoz tartozó Podolinban, a piarista rendházban őrzött félalakos kép adott támpontot - amely bécsi fogságból való szökését követően az őt vendégül látó rendház számára készült -, illetve esetleg annak egy Rákócziné tulajdonában volt változata (vagy eredetije?). Ezzel magyarázható, hogy kettejük közül a fejedelemasszony megörökítése az élettelibb, minthogy feltehetően az ábrázolt személyes ismeretén alapszik. A képen nemcsak arcvonásainak erőteljesebb, valószerű bemutatása teszi hangsúlyosabbá a női alakot, de öltözetének nagyon igényes, részleteiben hiteles megörökítése is. Ebben az esetben is konkrét előképre kell gondolnunk, mégpedig vagy festett ábrázolásra, vagy egy modellként szolgáló, minden kiegészítővel ellátott öltözetre, amely a magyar viseletben járatlan ukrán festő rendelkezésére állt. Ám külön szót érdemel maga az a körülmény is, hogy a képen Rákócziné magyar ruhában látható - amely egyébként az 1700 körüli évekre jellemző -, ellentétben valamennyi ismert ábrázolásával,
