Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT: Birodalmi patriotizmus. Történelemszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig

lélek felélesztésének és formálásának drámájában a magyarokra, csehekre és a Habsburg-tartományok többi lakójára nem osztottak szerepet. Nagy hibának bizonyult nem gondolni arra, hogy Adam Müller és a Schlegel-testvérek leglelkesebb olvasói magyarok és szlávok lesznek. Ezt azonban csupán egy következő generáció fellépése tette nyilvánvalóvá - nagyjából akkorra, amikor történetünk végződött: a pozsonyi országgyűlésen, 1834-ben, a Társalkodási Egylet megalapításával már csoportosan léptek fel a nagynémet gondolat értelmében nemzeti tudatú, magyar nemzeti tudatú - noha többségükben liberális és protestáns - ifjak. Ossznémet szempontból már az 1830-as években is János főherceg volt az egyetlen posszibilis Habsburg, ő képviselte például a császárságot a porosz vezető szerep ideológiai alátámasztásának egyik legfontosabb eszközévé lett „német nemzeti emlékmű": a kölni dóm úgynevezett befejezésének minden szimbolikus és hangsúlyozottan ossznémet aktusán. Ot választotta birodalmi kormányzóvá (Reichsverweser) a frankfurti nemzetgyűlés 1848 tavaszán, egy olyan testület tehát, amelyet összeülése alkalmából Disraeli angol miniszterelnök a „ dreamy and dangerous nonsense called German nationality" letéteményesének nevezett, és amely legitimitását a népszuverenitás elvére alapozta. Az ismét lehetetlen helyzetbe került János előbb elvállalta a megbízást, majd lemondott, és immár végleg és teljesen visszavonult Grazba. Ő tette a magyarok és horvátok közötti utolsó közvetítési kísérletet is Jelacic támadása előtt vagy inkább már közben. Hogy azután mi jött - tudjuk jól. Az Osztrák-Magyar Monarchia megalkotásával más világ kezdődött, olyan azonban, amelynek elfeledett szellemi elődei Bécs oldaláról Hormayrék voltak. A kör tagjait Ausztriában elfelejtették, Magyarországon pedig egyenesen máig tartó damnatio memoriae sújtja őket, noha műveik egy része szorgos felhasználókra talált. Ipolyi Arnold Mailáth János népmesei elemek felhasználásával németül megírt Tündér Ilonájából (Zauberhelene) készítette el a pesti Vigadó kifestésének programját; az első olyan képciklus ikonográfiáját, amely az egyik úgymond nemzeti kulturális közintézmény falára került Pest-Budán. Toldy Ferenc az utolsó szóig - noha hivatkozás nélkül - felhasználta Mailáth irodalomtörténetét a saját magyar nyelvű magyar irodalomtörténetéhez; Jókai Mór pedig kedvvel dolgozott fel Mednyánszky várregéiből, a Taschenbuchokból és Josef Hammer műveiből származó történeti témákat. Ha Magyarország történelme egészen másmilyen volt is Mailáth János és Mednyánszky Alajos elbeszélésében, mint függetlenségi megközelítésben, egyes, a birodalmi patriotizmus szellemében kidolgozott vagy adaptált ikonográfiái típusok rendkívül alkalmasnak bizonyultak a függetlenségi magyar történeti tudatban fontos eseményeik megjelenítésére is. JEGYZETEK A sok névtelenül megjelent mű szerzőjének azonosítása mellett gondot okozhat a nevek formája. Ezen két okból kifolyólag könyvtáraink katalógusaiban sem mindig kerülnek egymás mellé egyegy szerző életműve ott meglevő darabjainak katalóguscédulái. Johannes Müller teljes neve Johann von Müller zu Sylvelden volt, Hormayrék általában Johann von Müllernek írták, magam a modern historiográfia írásmódját követtem (leszámítva a bajorét, mert ott az összes nemesi címmel rendelkező nevét általában ma is a von közbeiktatásával írják; Müllert tehát Johannes von Müllernek). Nem tévesztendő össze saját öccsével: Johann Georg Müllerrel. (A velük rokoni kapcsolatban nem álló Adam Müller teljes neve Adam Heinrich Müller Ritter von Nittersdorf volt). Johannes Müller műveinek negyvenkötetes összkiadása a Cottánál jelent meg (Stuttgart-Tübingen), a 33. kötettel bezárólag öccse, Johann Georg Müller, onnantól pedig Friederika Brunn szerkesztésében. A MTA Könyvtárában a sorozat a 23. kötettől kezdve van meg (1833-1835), azonban Müller sok műve, pl. a Die Geschichten der schweizerischen Eidgenossenschaft, korábbi kiadásokban hozzáférhetőek. Hagyatékát szülővárosa, Schaffhausen városi könyvtárában őrzik; nagy sorozat disszertációt írtak róla Bázelben az 1960as években; ezek az MTA Könyvtárában hozzáférhetőek; magyar kapcsolatait viszont a harmincas években írt pécsi egyetemi disszertációk sora tárgyalja. Ezek a Minerva Könyvtár sorozatában jelentek meg. Az 1960-as években újra kutatta Schaffhausenben a két Müller hagyatékának magyar vonatkozásait Zsindely Endre. János főherceg irathagyatékát és naplóit unokája, Franz von Meran adta a Joanneumnak; a második világháború idején egy kis kastélyba (Schloß Stadl bei St. Ruprecht an der Raab) evakuálták, ahol - hogy a ládákat felfűthessék - orosz katonák szórták szét. Maradék részét a Joanneum őrzi. Korábbi válogatások még a teljes anyagból: KRONES, FRANZ: Tirol 1812-1816 und Erzherzog Johann von Oesterreich zumeist aus seinem Nachlasse dargestellt. Innsbruck 1890; KRONES, FRANZ: Aus dem Tagebuche Erzherzog Johanns von Oesterreich 1810-1815. Zur Geschichte der Befreiungskriege und des Wiener Kongresses. Innsbruck 1891; KRONES, FRANZ: Aus Oesterreichs stillen und bewegten Jahren 1810-1812 und 1813-1815, I. Zeitgeschichtliche Studien. Aus dem Tagebuche Erzh. Johann von Oesterreich 1810-1812; II. Hormayrs Lebensgang bis 1816 und seine Briefe an den Vorgenannten 1813-1816. Innsbruck 1892; SCHLOSSAR, ANTON: Erzherzog Johann von Oesterreich und sein Einfluß auf das Culturleben der Steiermark. Originalbriefe des Erzherzogs aus den Jahren 1810-1825. Wien 1878; ILWOLF, FRANZ: Erzherzog Johanns Briefe an Joseph Freiherrn von Hammer-Purgstall. Mitteilungen des Historischen Vereines für Steiermark 37 (1889) 3-76. A kör tagjainak kiadott emlékiratai és levelezései közül ld. például: LEDERER, MAX: Heinrich Joseph Collin und sein Kreis. Briefe und Aktenstücke. Archiv für österreichsiche Geschichte 109 (1921) 153372; Hormayrtól névtelenül megjelent az emlékiratnak, az önkritkának, a pamfletnek, a történetírásnak és a tudománytörténetnek sajátos elegye: Amenomen aus dem Tagebuch eines alten Pilgermannes, I-IV. Jena 1845-1847; Caroline Pichler geborene von Greiner: Denkwürdigkeiten aus meinem Leben, I—II. Hrsg. v. BLÜMML, EMIL KARL. München 1914 [elképesztő alapossággal jegyzetelt tel-