Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT: Birodalmi patriotizmus. Történelemszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig

nak gyors és egyértelmű eldöntésében, hogy hiteles vagy művészi elbeszéléssel áll-e szemben, kerülendő. A verses formák és dalok esetében ellenben semmi veszélye a történetírás és a művészi megformálás összekeveredésének, ezek tehát igen alkalmas műfajok hazafias tematika megformálására. Az Archiv első három-négy évfolyamában meg is jelent a hazai történeti tárgyú balladák klasszikussá vált sora. Először is Heinrich Collin Kaiser Max, auf der Martinswand in Tyrol. 1493 című, és a még 1807-ben írott Herzog Leupold vor Solothurn. 1318 című versei. Az előbbi az Alpokban zergeügyességgel menekülő császárról szól, aki végül mégis lezuhan, s bár hű tiroli pásztorai és vadászai nem tudnak érte tenni, isteni segítséggel megmenekül egy megközelíthetetlen sziklateraszról; a második példabeszéd a Habsburg testvéri szeretetről: Szép Frigyesről és öccséről, Lipótról, a „Lovagság Virágáról", aki minden körülmények között kitart bátyja mellett a császári koronáért a bajor herceggel vívott harcban. Csak ezeket követte a nagy példakép: Schiller Habsburg grófja című balladájának újraközlése a legismertebb Habsburg Rudolf történettel: a császárrá választott Rudolfnak Aachenben egy bárd énekel arról, hogy ifjúkorában átengedte lovát a megáradt patakon átkelni készülő, az oltáriszentséggel haldoklóhoz siető papnak. Heinrich Collin még egy a Des Kaisers Albrecht Hund. Ein altdeutscher Sang című balladájával, Caroline Pichler pedig egy Sánta Albert hercegről (Herzog Albrechts Rache, 1356) és egy II. Ferdinándról szóló darabbal járult a sorozathoz. Hormayr névtelenül adta ki saját, Vas Ernő szerelme (Die Liebe Ernst des Eisernen) című balladáját a 1415. század fordulóján élt Habsburg-hercegről, aki a mazóviai herceg leányát, Cimburgát vette feleségül, s Johann Baptist Rupprecht balladája, a Philippine Weiser zárta a nagy sorozatot. Mégiscsak születtek eposzok is. Heinrich Collin Rudolphiadéja (avagy hivatalosan: Rudolph von Habsburg című hőskölteménye) töredékben maradt ugyan, elkészült viszont Pyrker Lászlóé ugyanezen címmel, tizenkét énekben (1825). Ezt is megelőzte azonban Pyrker másik tizenkét énekben megírt epopeiája, a Tunisias, V. Károly császár hadjáratának ábrázolása Tunisz ellen a keresztény rabszolgák megszabadításáért (1819). Pyrker eposzainak a kortárs irodalomkritikusokat lázba hozó műfaji újítása az volt, hogy antik mitológiai masinéria, illetve vérszegény allegorikus figurák helyett történelmi személyiségeket, halott nagyságok szellemeit léptette fel mindkét oldalon, így végső soron Hannibál, Mahomed és Szaladin csatázott Tunisznál Cézár, Hermann és Habsburg Rudolf ellen. 1807-ben három fiatal festő, három barát: Karl Ruß (1779-1843), Peter Krafft (1780-1856) és Anton Petter (1781-1858) együtt festette ki a Hofburgban a Ferenc császár harmadik felesége, Mária Ludovika fogadására szánt lakosztályt, még teljesen Füger stílusában, allegorikus és mitologikus jelenetek grisaille-képeivel. Ezután kezdte szorgalmazni Hormayr a hazai történelmi témák ábrázolását, és állított össze János főhercegnek egy tizenhárom tételből álló listát azokból a jelenetekből, amelyeknek megfestése különösen kívánatos lenne, és amelyek az ábrázoláshoz szükséges részletességgel le vannak írva az Osztrák Plutarchosban. Ez az összeállítás véglegesen meghatározta a hazafias festészeti tematika súlypontjait és hangnemét. Kizárólag az uralkodóház tagjainak életéből vett jelenetek fordulnak elő, zömmel (négynégy) Habsburg Rudolf, illetve I. Miksa és V. Károly uralkodása köréből. További négy pedig olyan eset, amikor egy ellenségei által fenyegetett Habsburg-uralkodót hű alattvalói hősiesen megmentenek (Derék Lipót herceg a sempachi csatában, a birodalmi átokkal sújtott Üreszsebű Frigyes herceg tiroli népei között, II. Ferdinándot a bécsi Burgban ostromolják a cseh lázadók, de hű csapatai még időben érkeznek, és végül Mária Terézia az 1741-es pozsonyi országgyűlésen fogadja a magyar rendek életének és vérének felajánlását). A témák egyik fő mondanivalója a Habsburg pietas hangsúlyozása, ennek nagyhagyományú alapesete a „Habsburg Rudolf átengedi lovát a papnak"-jelenet. Nagy hangsúly esik a Habsburg-uralkodók és egyszerű alattvalóik patriarchális közvetlen kapcsolatára és kölcsönös szeretetére; ezt elsősorban a tiroliak körében időző hercegek témái képviselték, de ide tartozik például a „Habsburg Rudolf katonái sorsában osztozva nyers répát eszik"-téma is. A harmadik, és az előzővel szorosan összefonódó súlypont pedig az uralkodó és alattvalói közösen vívott honvédelmi harcainak jelenetein van, amelyekben reménytelen helyzetekből is fényes győzelmek születtek. A listán szereplő témákhoz János Karl Rußszal és Anton Petterrel készíttetett vázlatokat, a „Habsburg Rudolf átengedi lovát a papnak"-jelenetet mind a ketten megrajzolták. Festettek egy sorozat hazafias történelmi jelenetet János főherceg thernbergi kastélyának nagytermébe. Kettejük közül aztán Petter több mint két évtized alatt lassanként ugyan olajba festette az egykor rá jutott témákat; a hazai történelem jeleneteinek szenvedélyes festőjévé azonban Ruß vált. Karl Ruß folyamatosan és elszántan dolgozott történeti képein. 1822-ben harminc hazai történelemből vett jelenetet állított ki a képzőművészeti akadémián, ezek között például tíz Habsburg Rudolf-jelenet mellett kéthárom magyar vonatkozású téma is akadt. Műtermét sokan látogatták; mivelhogy megrendelője, vevője nem nagyon akadt, a képek ott maradtak, és padlótól menynyezetig borították a falakat. A festő leginkább abból az apanázsból élt, amelyet János főherceg udvari festőjeként (Kammermahler) már 1810-től kezdve húzott. Jánoson kívül még egy megrendelőnek volt jelentősebb gyűjteménye Ruß képeiből: Hugo Salmnak, raitzi kastélyában. Ott volt például olajba festett eredetije mindazon metszeteknek, amelyek a hazai történelmi balladák illusztrációjaként készültek, és amelyeket a Taschenbuch második sorozatának első kötetében közöltek újra a metszetekkel illusztrálva. Ezen kívül Salm saját ősei jeles cselekedetei közül is megfestetett néhányat Rußszal, ezek közül is megjelent az egyik képről készült metszet a Taschenbuch második sorozatának első kötetében.