Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT: Birodalmi patriotizmus. Történelemszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig

nyek megszervezése mellett folytatta irodalmi működését. Elsősorban epikus költőként alkotott jelentőset, német hexametereit kortársai egyenesen csodálták. A kör publicisztikai tevékenységében és összejövetelein természetesen nem vett részt János főherceg (17821859), Josef Hammer és Josef Hormayr barátja. Ferenc császár öccse jozefinista szellemben nevelt főherceg volt. Mélyen meg volt győződve arról, hogy feltétlen lojalitással tartozik bátyjának, nevének és családjának; és ugyanilyen mélyen meg volt győződve arról is, hogy bátyja szolgálata a közjó szolgálatával azonos. Évtizedeken át mindent megtett, hogy megfeleljen, de sem nézeteit eltitkolni, sem elvonultan magánpasszióinak élni nem volt képes. János folyamatosan és körültekintően mérlegelt - mindvégig naplót írt -, mégis egyik megoldhatatlan helyzetből a másikba került. Az osztrák hazafiak gondolkodásának formálódására döntő hatással volt Johannes Müller (1752-1809). Publicistának szerződtették Bécsbe 1793-ban, de a franciákkal kötött luneville-i békét megelőző steyri fegyverszünet után e minőségben nem volt rá szükség többé, így lett 1800 végén az udvari könyvtár második embere; s végül azért távozott 1804 tavaszán Berlinbe, mert elsővé nem lehetett. Müllernek néhány rajongója és - lévén svájci, protestáns, republikánus, riasztóan okos és művelt, egész Európát behálózó szellemi kapcsolatrendszerrel rendelkező és köztudottan homoszexuális férfi magas udvari állásban - sok elszánt ellensége volt Bécsben. Rajongói közé tartozott Lajos bajor trónörökös („ő a legnagyobb német nyelvű történetíró"), akinek még átírta első Walhalla-névsorát; és János főherceg, aki könyv nélkül tudta svájci történetét, kereste társaságát, amíg Bécsben volt, és sűrűn küldte utána részletes beszámolóit, amíg lehetett. Az ifjú főherceg Müllernek írta két - kiadás és folytatás nélkül maradt - történeti esszéjét a svájciak sikeres harcáról Merész Károly burgund herceg, illetve I. Miksa ellen (!). Josef Hormayr volt Müller kultuszának egyik legelkötelezettebb ápolója, Josef Hammer pedig mindvégig őt vallotta mesterének a történetírásban. Müller történetírói főműve a svájci kantonok szövetségének története (Die Geschichten der schweizerischen Eidgenossenschaft), amely az 1780 és 1808 között megjelent öt kötettel a 15. század végéig jutott el. A monumentális tabló különböző jogrendű és berendezkedésű, különböző nyelveken beszélő és különböző kultúrájú államalakulatok rendkívül erős összetartozástudattal rendelkező szövetségét ábrázolta (Eidgenossenschaft, azaz összeesküvés, a magyar szó illegitimitásra utaló értelmi árnyalata nélkül). Egy olyan államszövetséget, amely sok évszázados fennmaradását a közösségtudatból fakadó és népfelkelésre alapozott, hősies és szinte valószínűtlenül sikeres honvédelmével vívta ki - utoljára az 1798 és 1800 közötti sorozatos franciaellenes felkelésekben. Egy olyan államszövetséget, amelynek sajátosságai éles ellentétben álltak az osztrák múlttal és jelennel: a dinasztikus házasságok véletlenjei által a Habsburgok jogara alá sodródott országok és tartományok bomlékony és örökké változó szövedékével, az államkasszát századok óta szinte folyamatosan a csőd széléig megterhelő hivatásos és kényszersorozott hadseregével és annak görcsös nehézkességből fejetlen kapkodásba csapó vezetésével, a győzelmeket is kínos kudarcélménnyé nyomorító, eltaktikázott békekötéseivel, a vérbefojtott belső felkelések és összeesküvések véget nem érő sorával, a saját országukat és lakosságukat ellenségnek tekintő kormányzati szemlélet és metódus rohamosan felelevenedő régi beidegződéseivel. Az a Svájc: az a lehetségesnek és állékonynak bizonyult történelmi képződmény, amit Müller felmutatott, és amit ifjú tisztelői óhatatlanul saját hazájuk történelme és valósága ellenében kellett értsenek, számukra a példává vált. Ráadásul Johannes Müller a történetíró eszményképe is volt. Megtestesítette a források lehető legteljesebb feltárásával és hiperkritikájával dolgozó oknyomozó és megértésre törekvő, szenvedélyes és személyes múltkutatás ideálját. Valamint a szépprózai erényekre számot tartó, hatásos történetírásét. A történeti tudat nem a megtörténtek meghamisításával, hanem a hiteles elbeszélésre szánt anyag kiválasztásával és nemes előadásával formálandó - ez volt a legjobb antik mesterségbeli hagyomány letéteményesének tekintett „Svájci Tacitus" üzenetének lényege Hormayr értelmezésében. Josef Hormayr korok és területek felett szabadon szárnyaló mély tájékozottsága, forrásismerete, emlékezőtehetsége, munkabírása és szervezőkészsége legendás volt; mindent és egyszerre akarása azonban szétszórttá tette. Hihetetlen bőségben áradó forrásközléseit nem követte a feltárt anyag elemzése, rendszerezése és összefoglalása; s ha mégis, éppen közlendője megformálására nem jutott már ereje és ideje. A bon mot, amivel Friedrich Schlegel nyugtázta Hormayr Bécs történetének megjelenését: „Kiadták, na jó-jó, de mikor fogja megírni?" igazi telitalálat. Hormayr főműve V. Károly uralkodásának és birodalmának története lett volna. A soha meg nem született nagy mű anyaggyűjtésének termékei: V. Károly itineráriumának összeállítása, kortársainak és udvari embereinek feljegyzései, oklevelei és levelei végeláthatalan sorozatokban jelentek meg, azonban csupán Hormayr emlékirataiból (a névtelenül kiadott Szélbeszórt lapok egy öreg zarándok naplójából - Amenomen aus dem Tagebuch eines alten Pilgermannes című mű első kötetéből) érthető meg, mi motiválta Hormayrt főműve témaválasztásában: V. Károly volt az a Habsburg-császár, aki egyben tudta tartani hatalmas, rendkívül különböző és széthúzó országokból, tartományokból és területekből álló birodalmát. Az ő - az uralkodás művészetére, egy arsra, a személyes képességre és bölcsességre alapozott - uralmát tekintette Hormayr a svájci modell monarchikus és birodalmi változatának.